Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

392 A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920. évi június hó 16-án, szerdán. csém a következő rendeletet felolvasni, mely a napokban már kiment. (Olvassa:) »Az aratási munkálatok zavartalan elvégzésének elősegitése végett, hogy a szükséges munkaerő az aratási munkálatoktól el ne vonassák, elrendelem, hogy az aratásra való tekintettel július 20-ig a lakosság mezőgazdasággal foglalkozó részéhez tartozó hadköteleseknek tényleges szolgálatra való behivása általában mellőztessék. — Ezen rendelkezés alól csak abban az egészen rendkivüli esetben tehető kivétel, ha különleges fontossággal biró körülmények folytán egyes csapattestek állományainak kiegészítése átmenetileg nem szenvedne halasztást.« Ebben a tekintetben tehát elég van téve a képviselő ur kívánságának teljes terjedelmében, illetve addig a határig, ameddig én a hadsereg harcképességének feniartása mellett elmehetek. Azután azt kérdezi a t. képviselő ur : hajlandó-e az igen t. minister ur intézkedni, hogy a már behívott és odahaza nélkülözhetetlen munkaerők minél ^ sürgősebben szabadságoltassanak ? Erre azt felelein, hogy a mult napokban kiment egy rendelet, amely szerint valamennyi csapatnál a legénységi állomány húsz százaléka egyidőben turnusonként 14 napi aratási szabadságot kaphat. De még az interpelláció előtt én még tovább is mentem. A lóáilománynak £tZ «i része, amely a tényleges szolgálatban most nélkülözhető, ott, ahol lovas csapatok vannak elhelyezve, a közvetlen környéken a földmivesnépnek az aratás idejére kiadatik. (Helyeslés a jobbóldalon és a középen.) Ezenkívül a lovak bevonása az aratás alatt bizonyos mértékig korlátoztatni, illetve szünetelni fog. "Végül azt kérdi az igen t. képviselő ur : hajlandó-e az igen t. minister ur intézkedni, mivel ez nemcsak egyes embereknek, hanem országunknak is fontos érdeke, hogy a földmives népet, míg a nyári fontos munkálatokat elvégzik, más foglalkozású emberekkel helyettesítsék? Ez abszolúte lehetetlen volna, mert felfordítaná a helyzetet az egész hadseregben és épen a hadsereg megbízhatóságát veszélyeztetné, (ugy van! Ugy van!) A mai idők közepette — azt hiszem mindenki egyetért velem ebben —- aki a honvédelemért felelős minister, semmi körülmények között sem szabad ezt megtenni. ( Ugy van ! Ugy van!) Mi azonban most már gondolunk arra, hogy lassan-lassan más osztályokat is hívjunk be fegyveres szolgálatra, de ezt csak abban a mértékben tudjuk tenni, amint más néprétegekben is megvan az abszolúte megbízható szellem. Nagyon örvendenék, ha ez a megbízható széllem napról-napra terjedne és napról-napra jobban megnyílna a lehetőség arra, hogy a földmivesnép e súlyos teher alól, fokozatosan felszabadulhasson. Gaal Graszton : Vérben is, pénzben is, mindenben ! Soós Károly honvédelmi minister: Végül — még egyszer mondom — nagyon jól tudom s tudjuk mindannyian, hogy a hadviselés ma legnagyobb mértékben a földmivesnépet terheli. Mindenki hálás is a földmivesnépnek és mindenkinek csak forró óhaja lehet, hogy ezentúl is ugy maradjon, hogy a földmivesnép igazán, minden tekintetben megbízható legyen és sehol se mutatkozzanak jelek a fegyelem meglazulására. Ha ennek a Nemzetgyűlésnek minden tagja minden alkalommal propagandát csinál künn a kerületekben egy erős, fegyelmezett hadsereg mellett, akkor azt a haza javára el is fogjuk érni. (Helyeslés jobbfelőlj Kérem, méltóztassék ezen válaszomat, tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Nines itt!) A képviselő ur nincs jelen. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés • a honvédelmi minister urnák Letenyei Pál képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen, vagy nem ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik a honvédelmi minister ur válasza Maczky Emil képviselő ur interpellációjára. Soós Károly honvédelmi minister: T. Nemzetgyűlés ! Maczky Emil t. képviselő ur a következő interpellációt intézte hozzám : »Hajlandó-e a honvédelmi minister intézkedni, hogy a vidéki katonai karhatalmi alakulatokhoz magasabb ranggal biró századosokat vagy pedig törzstiszteket osszanak be?« A vidéki karhatalmakat, amelyek a csendőrtartalék elnevezést viselik, most fokozatosan fel fogjuk oszlatni és — amint már volt szerencsém kijelenteni — július végéig ilyenek többé nem fognak létezni. E csapattestek szolgálata azután minden tekintetben átmegy a rendes hadosztályokra, amelyek a hadsereg részeit képezik. (Élénk helyeslés.) Minden egyes csapattest parancsnoka ki fog választatni. A kiválasztásra a legnagyobb gondot fogjuk fordítani s meg vagyok Győződve arról, hogy ezeknek személye is már teljes biztosítékot fog nyújtani arra, hogy a múltban megtörtént egyes esetek többé elő ne forduljanak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Addig, amig a karhatalmak még fennállanak és különösen az első időben, a karhatalmakhoz fiatalabb tiszteket is be kellett osztani és pedig nagyobb mértékben, mint ahogy kívánatos lett volna, minthogy az idősebb, magasabb rangú tisztek nagyrészére az irodákban és egyes katonai intézeteknél volt szükség. Ennek oka az, hogy a fiatal tisztek a hosszú háború alatt nem jutottak annyi adminisztrációs ismerethez, mint amennyi ezekben a szolgálatokban szükséges lett volna s ezért olyan tiszteket kellett az irodákban alkalmazni, akiknek e tekintetben kellő jártasságuk van. Kérem a t. Nemzetgyűlést, szíveskedjék e válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó.