Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

'. évi június hó lti-án, szerdán. 390 A Nemzetgyűlés 61. ülése 191 Az angol lapokban szintén észlelhető bizonyos térfoglalás. Igaz, hogy ez néha nagyon különös, hogy ugy mondjam paritásos, amennyiben a mi álláspontunknak körülbelül ugyanannyi teret adnak, mint amennyit a kommunisztikus elemek állásfoglalásának. (Zaj.) Ami pedig a francia sajtó megfordulását illeti, különösen Clemenceau lapjának, a L'Homme Librenek, a L'Homme Enchaîné utódjának, cikkét emlitem meg, amelyet a magyar lapok is kivonatban közöltek ; erről, azt hiszem, méltóztatnak értesülve lenni. Véleményem szerint ez az az ut, amelyen el fogjuk érni igazunkat és azt, hogy egyszersmind a velünk elkövetett atrocitásokat, a rajtunk esett igazságtalanságokat és sérelmeket elismertessük. Tudom, hogy ez lassú ut, fokozatos ut, de egyben biztos ut is és ezen az utón, azt hiszem, mindenesetre sokkal hamarabb fogunk konkrét eredményeket elérni, — ha valaki nem a mai helyzet kinosságát nézi csak, hanem történelmi perspektívába helyezkedik — mint ahogy azt tulajdonképen várni lehetne. Remélem, hogy e tekintetben a t. Háznak rövidesen be fogok számolhatni konkrét eredményekről is — habár bizonyos mértékig már az is konkrét eredmény, hogy a külföldi sajtót képesek voltunk ugy informálni, hogy az már ma is kezdi igazságunkat belátni. T. Ház ! Ez azt hiszem sokkal eredményesebb ut, mint hogyha fenyegetésekkel élünk, amely fenyegetéseket ma tulajdonképen nem is vennék komolyan. Visszatérve a cseh kérdésre és az interpelláció tulaj donképeni tárgyára, (Halljuk! Halljuk!) csak azt kivánom még egyszer hangsúlyozni és leszögezni, hogy mi a legtökéletesebb reciprocitás álláspontjára helyezkedtünk (Helyeslés) és én a cseh követnek, aki a béke megkötése után felkeresett és bemutatkozott. Elnök (csenget): Kérném a minister urat, hogyha méltóztatna errefelé beszélni, hogy én is^ hallhassam szavait. (Felkiáltások jobbfelöl : Es a gyorsírók is hadd hallják!) Gr. Teleki Pál külügyminister : Kérem, az interpelláló képviselő urnák szóltam, hogy a cseh követnek, aki nálam bemutatkozott a béke megkötése után, szintén kijelentettem, hogy a teljes reciprocitás álláspontjára kivánunk helyezkedni s minden tekintetben ugy fogunk eljárni, amint velünk szemben eljárnak. Azt hiszem, hogy ennél többet, ennél ko- . molyabb, súlyosabb kijelentést tenni nem lehet és nem is szükséges. Kérem, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló, képviselő urat illeti a szó. Herrmann Miksa: T. Nemzetgyűlés! A minister úrral teljesen egy véleményen vagyok abban, hogy az a leghatásosabb intervenció, ha az interveniálónak egy hatalmas ököl áll a rendelkezésére. e». Sajnos, ez az ököl ma nincsen meg, s annak egyik apró jele megint az, hogy pl. azoknak egyikét, akiket annakidején az interpellációmban felEmiltettem : Garzuli felügyelőt hat" évre Ítélték el és most is el van zárva, meg vagyok Győződve, hogy csak azért, mert híven teljesitette a kötelességét a magyar hazával szemben. (Ugy van!) Es azt hiszem, ez a Nemzetgyűlés nem tehet mást, minthogy az összes, mártírok iránt rokonszenvének ad kifejezést. (Elénk helyeslés.) Egyébként pedig belátom, hogy az az ut, amelyet a külügyminister ur megkezdett, helyes útnak Ígérkezik. Szivemből kivánom,- hogy eredményre is vezessen s a feleletét köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés). Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a külügyminister ur válaszát Herrmann Miksa képviselő ur interpellációjára, igen vagy nem? (Igen!) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik a honvédelmi minister ur válasza Szalánczy József képviselő ur interpellációjára. Soós Károly honvédelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Szalánczy József t. képviselő ur a következőkben interpellál (olvassa) : »Tekintettel a folyó gazdasági év termésének biztosítására és az ehhez fűződő óriási nemzeti érdekekre, hajlandó-e a honvédelmi minister ur a gazdáknak katonai szolgálatra való behívását májustól novemberig szüneteltetni, illetve azon időpontig elhalasztani, amidőn az idei év termése már teljesen biztosítva van s a jövő gazdasági év előmunkálatai már elvégezve vannak?« Nyolc hétre, nem kiképzésre s nem fegyvergyakorlatra hivattak be a katonák, hanem az első időben azért, mert azok a behivottak idősebb évfolyambeliek voltak, 25—35 éves emberek, akikben a legjobban lehetett megbízni, mert azok voltak a legkevésbbé megmételyezve a forradalmak züllesztő hatásától. Friedrich István: Ugy van! Ugy van! Soós Károly honvédelemügyi minister: Amint megvolt a gyökere a hadseregnek, áttértünk a fiatalabb évfolyamok, még pedig a 21—24 éves emberek huzamosabb időre való behivására. Jelenleg az ilyen nyolcheti időre behívott emberek csakis még a lovasságnál vannak, a lovasságnál azért, mert a fiatalabb évfolyamok a háború utolsó éveiben a lovaglásban nem lettek kiképezve, azokat előbb ki kell képezni, és amikor ki vannak képezve, akkor a lovassághoz sem fog idősebb évfolyamú egyén behivatni. Vannak még ilyen idősebb évfolyamok á csendőrtartalókokban is. Ezek a csendőrtartalékok azonban július végén mindenütt be fognak szünnij úgyhogy ettől az, időponttól kezdve seho