Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920. évi június hó 16-án, szerdán. 3âl Bródy Ernő: Nagyon helyesen mondja t. képviselőtársam, büszkesége a magyar biróság a magyar közintézményeknek. (Ugy van!) Amint Mahunka t. képviselőtársam a maga részéről és a maga pártja nevében reflektált az igen t. minister ur beszédére, én is a magam részéről erősiteni, támogatni akarom őt abban a jogos törekvésében, bogy a magyar birói és ügyészi kart az éhenhalástól GS LIZ elpusztulástól megmentsem. Olyan rettenetes dolgokról, oly rettenetes nélkülözésekről tudunk, amelyek igazán a szégyenpirt kergetik az ember arcába. Hogyan lehet kívánnunk emberektől, hogy az emberi élet, szabadság, becsület, vagyon fölött Ítéletet mond­janak, ha ők maguk kénytelenek folytonosan a napi gondokkal küzdeni, talán szalmazsákon fetrengenek, nincs meg se maguknak, se család­juknak a betevő falatjuk ? Amikor egy ilyen intézményünk van, mint a magyar biróság és ügyészség, amikor ott találjuk az igazi aposto­lokat, igazi martirokat, akik minden földi élve­zettől távol, csak a maguk kötelességét végzik, akkor ennek a törvényhozásnak kötelessége, hogy meghallja az igazságügyminister ur hivó szavát és az ő segítségükre siessen. (Igás ! Ugy van !) Azt kérdezem itt az igen t. igazságügy­minister úrtól, hogy a menekült birák fizetésü­ket miért nem kapják meg? Ferdinandy Gyula igazságügyminister : Ministertanácsi rendelkezés tiltja pénzügyi szem­pontból! (Nagy mozgás.) Bródy Ernő : Arra kérem az igen t. igaz­ságügyminister urat, hogy itt ne érvényesítsen fiskális szempontokat, hanem a lélek és a sziv parancsa szerint utaltassa ki nekik rögtön a fizetésüket. (Elélik helyeslés.) Vass lózsef: Ha jár nekik, ki kell fizetni! Világos dolog! Bródy Ernő: Ez a kérdés incidentaliter vetődött fel, de nehezen tudok elbúcsúzni ettől a témától, mert egész lelkemmel, minden érzé­semmel csüngök rajta. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: A jövő héten beterjesztem a státusrendezésünket! (Élénk tetszés és taps.) Bródy Ernő : Horváth Boldizsár vezette be Magyarországon a biróságot és Kozma Sándor volt Magyarországon az ügyészség első vezetője, Ezeknek a nagy neveknek az emléke és a szelleme húzódik végig a magyar biróság egész élettörté­netén. Amikor ez a birói és ügyészi kar oly tiszta maradt, oly hozzáférhetetlen és érintetlen, akkor igenis, mindannyian, akik itt vagyunk, támogatjuk az igazságügyminister urat abban a kérésében, amelyet tegnap kifejezett előttünk, hogy ennek a birói és ügyészi karnak a megél­hetés lehetőségét adjuk meg. (Élénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Ezután a kitérés után méltóztassék megengedni, kogy,reá térjek magára az előttünk levő kérdésre. En az igazságügy minister ur törvényjavaslatát örömmel üdvözlöm. Én tisztességes embereket vagyok hajlandó csak védeni. Nekem az az álláspontom, hogy aki bűnt követ el, az bűnhődjék, ellenben védjük a becsü­leteseket, az ártatlanokat. Thomas Ferenc: Csipjük el a bűnösöket! Bródy Ernő : Épen ezért helyeslem az igaz­ságügyminister ur törvényjavaslatát. Az igaz­ságügyminister ur is tanuja annak, hogy én azon az állásponton voltam a bizottságban is, hogy minél szigorúbban kell nyomon követni és megfogni a bűnösöket, mert a bűnösökkel szem­ben semmiféle irgalomnak helye nincs. A bűnö­sök üldözését legelsősorban tisztességes kereskedelem és tisztességes ipar kivan ja, amely­nek igen nehezére esik itten az árdrágítókkal egy kalap alá kerülni. Annak a tisztességes kereskedelemnek és iparnak fáj az, amikor a rendes vevőjétől olyan horribilis árakat kell kérnie. Egy becsületes iparosnak s kereskedőnek rosszul esik az, amikor, mondjuk, egy tisztvise­lőtől egy cipőért, nem tudom, 2 vagy 3 ezer koronát kell kérnie, olyan összeget, r amely neki egy havi fizetése, azaz még több. Épen a tisz­tességes kereskedő és a tisztességes iparos ki­vánja, hogy itt végre a normális állapotok helyre­álljanak. Ez az egész helyzet a háború követ­kezménye, annak a négyéves háborúnak a kö­vetkezménye, amely megteremtett egy erkölcsi és gazdasági anarchiát. Az erkölcsi anarchiáról nagyon érdekes cikket irt a »Jogtudományi Közlöny «-ben egy cikksorozat keretében Varga Ferenc kúriai tanácselnök. Filozófiai alapon fejtegeti, hogy ilyen nagy mozgalmak idején, mint a háború és a forradalmak, az emberek­ben, mint a parazitákban kifejlődik a szerzési ösztön túlzása. Ez egy alacsonyrendü ösztön, mely megvan az állatoknál is. Mint ilyenre az állatok közül rámutat a hörcsögre, a Hamsterre, — innen származik a »hamszterolás« — mely oly óvatos és elővigyázatos, hogy bár december­től februárig alszik, téli lakába, barlangjába élelmet hord magának össze, hogy magát ide­jében ellássa. Igazi árufelhalmozó. Weiss Konrád : Mennyi hörcsög van a Teleki­tér környékén ! (Derültség.) Bródy Ernő : Hörcsög mindenfelé van, mert az hörcsög-féle tulajdonság, a parazita tulaj­donság, alacsonyrendü, minden fajtában meg­található és nincs egy helyen specializálva. Mondom, ez az erkölcsi anarchia ilyen rendetlen időkben, mint a háborúk és a forradalmak, kitör, mert hiszen a háborúk és a forradalmak idején maga a terület az országban olyan, mint egy feldúlt város, mindenütt rendetlenség van, olyan, mint valamely terület vizáradás vagy tűzvész után. Gazdaságilag pláne még sokkai nagyobb ez az anarchia. Méltóztassanak elképzelni, hogy mi történt tulaj donképen abban a négy éves háborúban. Abban a négy éves háborúban 30 millió ember verekedett, 30 millió ember vonatott el rendes munkájától, (Ugy van! Ugy van!) a rendes produktivitástól. Azt a 30

Next

/
Thumbnails
Contents