Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

382 A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920. évi június hó 16-án, szerdán. millió embert, melynek javarésze addig^ maga tartotta el magát, eltartotta az állam. És az a 30 millió ember felszerelve a technika minden modern vívmányával csak azon dolgozott, hogy egyik a másikat megölje, Ennek a 30 millió katonának a sorsához hozzákapcsolódik még a hinterlandokban 500—600 millió embernek a sorsa. Amikor tehát, az igazi produktív erők nem voltak idehaza, hanem arra fecsérelték erejüket, hogy egymást gyilkolják, természetes, hogy normális rend nincs, és abnormális helyzet állott eló'. Weiss Konrád: A hörcsögök itthon maradtak ! Bródy Ernő ' Ebben a helyzetben azután paraziták törnek előre és ezek a paraziták, mint az árdrágitók és lánckereskedők, nem csinálnak mást, mint hogy elveszik a levegőt a tisztességes, becsületes kereskedők, iparosok és mezőgazdák elől. Ez a helyzet. Ezzel szemben lassankint és fokozatosan el kell követnünk mindent, hogy rátérjünk a konszolidáció útjára, hogy érdemes legyen becsületesnek lenni, hogy kifizesse- magát a becsület, nehogy a becstelenség mint egy rima járkáljon, kacérkodjék és szedje a maga tantiémjeit. Oly helyzetnek kell előállnia, hogy becsületes munka, becsületes szándék kifizesse magát és annak, aki dolgozik, érdemes is legyen a maga munkáját elvégeznie. Weiss Konrád: Becsülettel nem lehet seftelni ! Bródy Ernő: Igen érdekes ebből a szempontból Varga Ferenc curiai tanácselnök cikke, aki érdemdús tudós. Azt mondja, hogy fontos feltétel az, hogy végre a társadalom is rendbe jöjjön és hogy a társadalomban egy munkaképes szolidaritás fejlődjék ki. Méltóztassanak megengedni, hogy fejtegetéseimnek egy részét felolvassam (olvassa) : »Minél erősebb a kohézió a kormány tagjai között, minél jobban átérzi ez azt a kötelességét, hogy osztály, vallás, faj és foglalkozásra való tekintet nélkül egyenlő gondoskodással képviselje minden csoportnak és egyénnek érdekét, annál mélyebb gyökeret ereszt le a kollektivitás lelki talajába és annál

u nagyobb tekintély és nimbusz veszi körül.« O tehát azt kívánja, hogy itt közös munka folyjék és azt mondja, hogy tüzzel-vassal kell üldözni az igazi bűnösöket. — Ezt mondja egy curiai tanácselnök, egy szigorú biró. — Tehát csakis ezeket és nem az ártatlanokat.. Ezt mondja ő, ebben neki teljesen igaza van és fejtegetéseit teljesen aláírhatjuk. Már most, t. Nemzetgyűlés, ebben a kérdésben is közeledjünk az objektivitáshoz, törekedjünk arra, hogy a dolgokat a maguk lényegében világitsuli és fogjuk meg. Hiszen ez a Nemzetgyűlés akkor fogja legjobban bebizonyítani munkaképességét, ha itt a dolgokat a lényegük szerint fogja meg és arról szói. Miután tehát megállapítottuk igy a tényeket és megállapítottuk azt, hogy abnormális helyzet van, és maga a lánckereskedés és árdrágítás a normális, rendes viszonyok között elpusztul, mert nincs meg neki a levegője, amelyben megélhet, nézzük meg, hogy tulajdonképen milyen okok idézték elő a mai helyzetet. Ebből a szempontból én egy igen kiváló dokumentumra hivatkozhatom. Itt van a kezeim között egy vegyesbizottságnak a munkája, amely a fővezérség iniciativájára, a hadvezetőség kedvezményezésére indult ki és amelyben részt vettek : a fővezérség, a közélelmezési ministerium, az országos árvizsgáló bizottság, a rendőrség és a főváros. Ez a munkálat 1920 április 28-áról van keltezve, tehát a legfrissebb időből való. Nagyon érdekes, amint megállapítja egy rendes, szabályos működésnek a feltételeit. Ennek a bizottságnak ugyanis az volt a feladata, amint maga kijelenti : »a legközvetlenebb feladatának tekintette a piaci árak letörését és a lánckereskedelemnek szigorú megtorlásokkal való lehetetlenné tételét«. Teljesen ehhez a témához tartozik az a feladat, amelyet ez a bizottság vállalt. Megállapítja ez a bizottság, hogy annak, hogy itt rendes és normális gazdasági élet lehetséges legyen, három alapfeltétele van. Ez magyarázza meg egyúttal a drágaságnak főokát is. Az első alapfeltétel, hogy rendes nyersanyag legyen, amelyet felhasználhassanak, a második, hogy a szállítási és közlekedési eszközök tekintetében teljes rend legyen, vagyis a szállítás és közlekedés funkcionáljon, a harmadik pedig, hogy a nyersanyagtermelés a lehető legtakarékosabb legyen. Thomas Ferenc : Es keresztény erkölcs is legyen. Bródy Ernő: Ez már hozzátartozik, ez a következmény. Weiss Konrád: Zárójelben! Bródy Ernő: A három feltételt nézve megállapítja a bizottság rendkívül érdekes elaborátumában, a főváros szempontjából, hogy itt a háború folyamán a magánkereskedelmi tevékenység lassankint egészen leszorult. Megállapítja t. i. azt, hogy a főváros a közérdekű intézményei által, a kenyérgyár, állatvásárpénztár, közraktár, községi élelmiszerüzem által biztosította 70.000 lélekből álló alkalmazottainak főbb konyhai szükségletét és 110 közkórháznak, népkonyhának, szegényháznak élelmiszerellátását, a helyőrség és átvonuló katonaság napi élelmezésének nagy részét. Mindez történt a gabonanemüek és takarmányok rekvirálása által, az egyéb élelmiszerek összevásárlása pedig a központok és alkalmi szindikátusok által. Mind e hatósági intézkedések minden magánkereskedelmi tevékenységet igen sok térről leszorítottak és a városi lakosság belefáradva a jegyrendszerbe, annak megszüntetése, és megunva a kereskedelmi forgalom hivatalos hatósági megrendszabályozását, a közhangulat a teljesen szabad kereskedelem után vágyódik. De hogy itt milyen akadályok és milyen nehéz-