Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

380 A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920, tekintetben okvetlenül szükség van, igazságügyminister ur ! Igen nagy szükség van erre és én nehezen várom azt az időt, amikor a mi legfőbb hadurunk azt az u. n. félbehagyott, vagy megszűnt, vagy meg nem szűnt, de nem folytatott hatalmat újból a kezébe veszi, annál inkább, mert én ugy tudom, hogy Magyarország igenis egész lesz, igenis nagy lesz, ha másért nem, hát talán azért, mert egy bizonyos érdekszféra, — ha ki szabad mondani : angol érdekszféra — erősen érdeklődik irántunk. Ha tehát ez a jövő be fog következni, amit én lelki szemeimmel látok s ha itt a közel jövőben igen sok munka lesz, akkor elsősorban a munkát biró és munkához értő embereket kell minden körülmények között megvédeni. Ezért mondtam azt, hogy legyen az a búza inkább drága, csak legyen. Ha azok a derék dunántúli földmivesek azokban a borzasztó nehéz időkben nem dolgoztak volna, bizony akkor Magyarországon tényleg a fák gyökereiből kellett volna élni. (Ugy van! Ugy van!) Ez olyan érdemük a derék dunántúliaknak, hogy a magyar nemzet soha nem fogja tudni elfelejteni. Amikor tehát ismételten felhivom a Nemzetgyűlés szives figyelmét arra, hogy az árdrágító szakaszokoál, különösen pedig a második szakasznál méltóztassanak a kisiparra vigyázni, teszem azt belső megGyőződésemből, a multamból leszűrt azon határozott tapasztalatokból, hogy ma ott állunk az iparral, de különösen a kisiparral, hogy az csak védelmet érdemel ez idő szerint, de semmiesetre sem botbüntetést és más hasonló büntetést. Ha ezt megméltóztatnak szivlelni, akkor a magyar ipar még lábraállhat, de ha nem, akkor nem marad más hátra, mint az, hogy azok az amerikai hajók sorban fel fognak szereltetni és meg fognak telni kivándorlókkal. Azt méltóztatnak tudni, hogy mit jelent az, amikor a szakmunkások felkerekednek; az egyik a másikat vonja maga után, ugy hogy egész műhelyek, egész gyárak munkássága nem egyenként, hanem egyszerre hagyja el majd az országot. Én ettől félek és azért ismételten komolyan kérem a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, méltóztassanak minden erejükkel a kisipar védelmére állani. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra következik ? Szabó Sándor jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt ki akarom jelenteni a közvetlenül előttem, szólott képviselőtársammal kapcsolatban, hogy nagyon örülök, hogy itt egy iparosember szólt a köztisztviselők birák érdekében. Az a helyes megosztása a képviselői feladatoknak és a közérdek teendőinek, amikor az olyan szorongatott osztály érdekében itt igazán minden társadalmi réteg képviselője szót emel. Nagyon örülök, hogy igen t. képviselőtársam a magyar munkásokról is azon a hangon évi június Jió 16-án, szerdán. beszélt, amelyen beszélni kell róluk, különösen örülök azért, mert ő mint munkaadó illetékes és hivatott arra, hogy igenis a magyar munkásosztályról azon a hangon beszéljen a magyar törvényhozás termében, amely a magyar munkásosztályt, mint embereket méltán megilleti. (Helyeslés balfelol.) Amikor tehát ilyen tiszteletben megőszült, derék, iparos munkaadó ilyen módon beszél a munkásokról, (Éljenzés.) akkor az én szivem emelkedik, akkor én örülök annak, hogy megnyilatkozik itt ez a méltó, ez a megfelelő hang, amelyen Magyarországon a munkásérdekekről és a munkásosztályról — tartozzék bármilyen párthoz — beszélni kell ós beszélni lehet. Ismétlem, rendkivül örülök igen t. előttem szólott képviselőtársam beszédének. Különösen teljesen aláirom azt, amit a birákról és a közhivatalnokokról mondott, mikor azt mondta, hogy szégyenli magát, hogy ilyen helyzetben vannak. En ezt a szégyent már négy évvel ezelőtt éreztem ; négy évvel ezelőtt mondottam egy beszédemben : szégyenlem a tehetetlenségemet, mikor látom egy osztály pusztulását, tönkremenését és nem tudok rajta segiteni. Ez a legfontosabb, a legégetőbb kérdés. Az idők során a köztistviselők kérdése a legelsőranguvá emelkedett ki, ezzel érdemes és kell minden embernek foglalkoznia, és mivel hallottam itt, hogy lesz talán egy ankét ebben a kérdésben, kérem, hívják meg erre az iparosokat, a kereskedőket, a bankokat, tessék nekik a fejüket törni azon, hogy ezen az égetővé vált kérdésen hogyan lehet segiteni. Griger Miklós: Ugy van! Bródy Ernő: Azt mondták, hogy egy bank a háborút milyen jól tudta volna financirozni, milyen jól tudta volna elintézni. Hát erre a kérdésre forditsák figyelmüket, itt mutassák meg kereskedői elaszticitásukat, találékonyságukat, ötletességüket, mert ha Magyarországon a tisztviselői kérdés, a középosztály kérdése nem lesz elintézve, ez az ország elpusztul. (Ugy van!) Weiss Konrád : De a bankok is nyúzzák alkalmazottaikat ! Bródy Ernő : Itt nincs világnézleti különbség, itt mindnyájunknak egyeknek kell lennünk. En a legteljesebb mértékben hozzájárulok az igen t. igazságügyminiszter ur tegnapi felszólalásához, melyben a birák dolgát is itt különösen szóvá tette. (Egy "hang: Valamenyi "köztisztviselőn segiteni hell !) Nagyon helyes, valamennyin, nem akarok disztingválni, de az igazságügyminister urat a birák és ügyészek kérdése érdekli. Most magunk között valljuk meg, hogy Magyarországon a biróság igazán a tisztességnek, a becsületnek az élő, eleven megtestesitése. (Ugy van!) A magyar biróság hirneve, a magyar biróság működése minden körben a legnagyobb tiszteletet érdemli. Mahunka Imre: Büszkeségünk!