Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

?0. évi Junius hó 16-án, szerdán. 378 A Nemzetgyűlés 61. ülése 192 van az az idő — én látom, igen közel van —; amikor ezek az emberek vándorbotra kényszerülnek s majd külföldről kell őket hozahozni, de nem ilyen fizetések és stallumok mellett, hanem talán tízszeres árak mellett. Mert azt méltóztassanak nekem megengedni, hogy a magyar művelt középosztályra elsősorban van szükség, mert az az, amely az országot vezetni van hivatva. S én nem akarok itt kételkedni az igen t, igazságügyminister ur jóindulatában és igazságérzetében, de nagyon szeretném, ha végre nem azt mondaná, hogy kell segítenünk, hanem, hogy segítünk. Ugyanazt mondom az én igen t. pénzügyministeremnek is, akinek meg kellett volna látnia, hogy milyen kereskedelem, milyen áruuzsora folyik itt. Hiszen ez nem. az én kötelességem, mert nem vagyok pénzügyminister, nem is akarok lenni, (Derültség.) de határozottan mondhatom, hogy a pénzügyminister urnák ezt az áruuzsorát meg kellett volna találnia, mert nem egy-két százmillió, hanem mondhatom, igen súlyos nagy összeg az, amelyet az utóbbi hónapokban ezek az illegitim kereskedők ily utón zsebrevágtak. (Igaz! Ugy van!) De hát nekem nem kötelességem ezt kutatni, s ha meg is találnám és meg is tudnám mondani a módját, akkor sem mondanám meg, mert hiszen ugyebár a taktika azt kívánja, hogy azt majd azután Gondjuk meg, amikor a törvényt meghoztuk reá. Ha mi csupán csak azt az összeget, amelyet az ország ilyenformán elveszített, fordítottuk volna a köztisztviselőkre, akkor már is egy kicsit segítettük volna rajtuk. (Igaz ! Ugy van !) De mi abszolúte semmit sem adtunk, dacára annak, hogy ezt a kérdést az első perctől fogva a legsürgősebben kellett volna elintézni s erre most is csak azt mondjuk, — mint az imént mondtam — hogy ezeken is segíteni kell. De az az »is« nem tudom mikor fog bekövetkezni. Méltóztassanak elhinni, hogy ez az állapot Magyarországon borzasztóan kellemetlen és mindnyájunkra nézve igen rossz érzést szül. Mert hiszen, amikor a múltban a munkások súlyos, nehéz követelésekkel állottak- elő, akkor is nagy mulasztás volt mult kormányoknak a mulasztása — hogy nem álltak szóba azokkal a munkásokkal, akik bizony igen sokszor jogos követelésekkel állottak elő. A magam részéről azt mondom, hogy a magyar munkás előtt, — de minden dolgozó osztályt beleértek a magyar munkásságba, — mélyen kalapot kell hogy emeljünk, mert a jó munkás nálunk felveheti a harcot a nyugati államok bármely munkásával. (Igaz! Ugy van!) •' Hogy nem sokan vannak, vagy hogy nincsenek elegen, az baj, de társadalmi baj, a múlt kormányok mulasztásaiból ered s ezért minket senki felelőssé nem tehet. Itt magát a társadalmat kell első sorban hibáztatni, mert — emlékezzünk csak vissza — mikor azok az óriási tüntetések, azok az óriási felvonulások végbementek, az országnak úgyszólván minden városában, de különösén itt Budapesten, nagyon sok igazság is volt azokban és azzal az igazsággal minden körülmények közt foglalkozni kellett volna. (Igaz! Ugy van!) Ha tehát mulasztás történt, ezt ne méltóztassanak a munkásság rovására irni, mert ott is vannak bajok, de bajok vannak az egész világon és én merem mondani, — bár nagydarab földet bejártam — hogy a magyar munkaerőt bátran össze merem hasonlítani bármely külföldi munkaerővel. (Igaz! Ugy van!) En, mint iparos, mélyen kalapot emelek különösen az iparosság elitje előtt, mert amit ők teljesíteni tudnak, azt sem egy francia, sem egy angol, sem egy német iparos nem tudja a magyar munkásnál szebben és gyorsabban produkálni. Fangler Béla : Es becsületesebben sem ! Mahunka Imre: Az árdrágítók ellen hozandó törvényt a magam részéről is a legnagyobb megnyugvással vettem, mert azt hiszem, ebben találjuk majd meg a kivezető utat, amely lassanlassan konszolidálttá teszi a helyzetet, mert ez a mostani helyzet, aminek jellemzésére szót sem igen tudok találni, ez az ázsiai állapot nem állhat fenn tovább, ez a helyzet tönkre fogja tenni az egész társadalmat, de különösen a magyar középosztályt, amelynek nincs módjában kalkulációját ugy állítani be, mint a termelőknek, akik mindig kalkulálnak és természetesen mindig hozzáadnak valamit a költségekhez, hogy így az árakkal lépést tudjanak tartani. A hivatalnokoknak, a bíráknak ez nem áll módjukban és a magyar bírákra vonatkozólag a múltkor elhangzott már itt az az igen sajnálatos kijelentés, szóvá tétetett az a mélyen bántó eset, hogy a magyar bírák is hozzáférhetők. En a magam részéről innen, az ország házából kötelességemnek tartom annak kijelentését, hogy a független magyar bíróság előtt mindenkor mélyen meghajlunk (Helyeslés.) és meghajlunk az összes tisztviselők előtt is, (Helyeslés.) mert ez az osztály volt az, amely a háború egész ideje alatt és azóta is a legtöbbet szenvedett. (Igaz! Ugy van!) Az árdrágítók elleni törvényt szigorúan és igazságosan keresztülvinni nagy munka lesz és sok időt fog igényelni. Az igazságos keresztülvitelhez hosszú időre van szükség és Isten mentse meg ezt az országot attól, hogy még sokáig ilyen drágaság mellett kelljen élnie. (Igaz ! Ugy van!) Hogy visszatérjek felszólalásom kiindulási pontjához : engem az iparegyesület, az- ipartestület és iparostársaim levélileg felkértek arra, hogy álljak melléjük, legyek szószólójuk és figyelmeztessem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy çzen törvény meghozatalánál nagyon ügyeljenek az igazságra, mert az iparosság amugyis sokat szenvedett a háború alatt és azóta is, épen annál az oknál fogva, hogy, amint elmondottam, ma nagyon nehéz dolgozni és dolgoztatni, és bár tényleg sokkal nagyobb haszonra dolgozunk