Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920. évi június hó 16-án, szerdán. 377 között első helyen áll a gyenge vasúti forgalom, azután az, hogy anyagot egyáltalán nem lehet vásárolni, vagy ha valahol hozzá is tudunk jutni, csak pokoli árakon juthatunk hozzá, továbbá a munka maga sem megy ugy, mint a háború előtt és ennek igen sokféle oka van. A legfőbb oka az, hogy java munkásaink részint elfáradtak, részint a föld alatt pihennek. Az ujabb emberek már nehezebben sajátítják el a gyakorlatot, mint a régiek, mert nincsenek előttük a jó munkavezetők, a mi derék magyar munkásaink. Arra is bizonyos időt kell tehát szentelnünk, hogy ez a fiatalság összeszedje magát és lassan-lassan ugyanarra a produktiv erőre tegyen szert, mint a múlt munkásai. De befolyásolja az ipar működését általában az anyaghiány. Minden roppant drága és mindenhol a nincstelenséggel találkozik az ember. En például három hónappal ezelőtt rendeltem két pár cipőt 4000 koronáért. Nem tudom sok-e vagy kevés. (Egy hang jobbról : Elég sok !) Megjegyzem, a cipészem igen jó cipész, közel is lakik hozzám és azt mondta : Át fogok jönni, Mahunka ur, azonnal, mihelyt anyagot kapok. Eddig még nem jelentkezett az én cipészem. Ebből, ugyebár, azt látni, hogy a cipészek sem kapnak anyagot. De a Szabóm sem kap posztót, mert annál is rendeltem három rend ruhát. Közben ugyanis kiraboltak engem, ezért akartam gavallér lenni. A Szabók is szövet nélkül állanak és ha mégis kapnak szövetet, az méterenként csak 1400, 1600, sőt 2000 koronás áron vásárolható meg. így a Szabóink is nem annyira uj ruhák készitésével foglalkoznak, mint inkább a ruha forditásával, javitásával, vasalásával és minden egyébbel. Fangler Béla: Visszafordításával. Mahunka Imre: Ezzel szemben a megrendelés is csökkent, különösen a legutóbbi időben, amikor már a pénzünk értéktelenné lett és már pokoli árakat kellett mindenért fizetni. Mert ha én pl. egy szoba bútort elvállaltam ma, — mire az elkészül, egy félévre vagy legkevesebb négy hónapra van szükség — e négy hónap alatt egészen bizonyos, hogy ráfizettem arra a szoba bútorra, ha én előre nem kalkuláltam, vagy, amint szavaimat kezdtem, előre nem nyomtam meg a ceruzát, mert időközben nagy áremelések állottak elő az imént elmondottaknál fogva. Ezért nagyon természetes, hogy itt az iparosok védelmére kell hogy keljek, védelmére kell hogy keljek a kisiparosoknak azért is, mert ezek a kisiparosok voltak azok, akik a háború alatt legtöbbet véreztek, (Igaz! Ugy van!) a legtöbbet szenvedtek anyagiakban és a kommün vandalizmusa után őket kopasztották meg a legjobban, őtőlük szedték el a szerszámaikat, a gépeiket, a nyersanyagot; ugy, hogy ha ezek az emberek mégis vállaltak itt-ott valami kevés munkát, abból a kevésből kellett nekik élni; tehát abból a kevésből, ugyebár, annyi hasznot NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖTET kell előállitani, hogy belőle az az iparoscsalád megélhessen. Végtelen szomorú, hogy nekem védelmére kell állnom az árdrágitó-törvénnyel szemben az iparosoknak, amikor az iparosok is vádolva vannak, mert elismerem azt, — mint Graal Graszton képviselő ur mondta, — hogy drágák. De drága a búza is. Nekem nem fáj, ha a búza drága, ezt már a múltkor kijelentettem ; mert én tudom, hogy azt is dolgozó munkaerővel, a munkaszerszámok halmazaival lehet előállitani és talán nem is az a baj sohasem, — legalább a múltban nem az volt — ha a kenyér volt drága, mert amikor a kenyér drága volt, minden egyéb is drágább lehetett. Mi iparosok határozottan jobban éltünk a munkásainkkal együtt akkor, amikor a kenyér drága volt, nem pedig akkor éltünk jobban, amikor a kenyér olcsó volt. Ez igy van, azt hiszem az egész világon. De hogy mégis ebbe az árdrágitási törvénybe bele kellett, hogy kapaszkodjam, ezt azért tettem, —• mint az imént elmondottam — mert a láncosok, az árdrágitók olyan borzasztó nagy összegeket szereznek, hogy pl., — s itt visszatérjek megint a textilárura — a textilárut igen rövid utón eladták s abból nem százezreket, hanem milliókat vágtak zsebre, s ezeket a milliókat amint — én tudom — nem is bélyegezték le, hanem befektették valutába. Hegyeshalmy Lajos: Ugy van! Mahunka Imre : Itt tehát az államnak semmi haszna nem volt, a munkásságnak még kevésbbé ; mert —- mint mondom — a munkásság drágán jutott hozzá a legszükségesebbekhez, hiszen a munkás 1000—1500 K-s cipőt, 4—500 K-s ingeket vásárol és mindent ilyen pokoli árakon. Pedig a munkás már nincs nagyon elfoglalva, mert ma már a pénztelenség is érezhető, ma már nehezen vásárolnak az emberek, mert hiszen a fényűzés is benne van ebben az árdrágitó törvényben. Az maga is üdvös jelenség, hogy . az emberek gondolkoznak az árdrágitás esetleges következményein, mert az ilyen fuvalomtól mindenki előre szokott félni, bár nem tudjuk, hogy milyen büntetést fognak kiszabni az árdrágítókra, mivel nem tudom azt sem, hogy a bot- vagy a börtönbüntetés sulyosabb-e. Azt hiszem, az egyik a külföldön lesz antipatikusabb, itthon szimpatikusabb, vagy megforditva; de énszerintem az egyaránt súlyos lesz, akár börtönnel, akár bottal büntetik meg az embert; annak elég maradandó nyoma lesz. Hogy e téren valamit tennünk kell, az bizonyos, mert a magyar társadalomnak épen a művelt középosztálya az, amelyen — amint azt már annyiszor hangoztatták — segiteni kell. En a magam részéről szinte szégyenlem, hogy a Nemzetgyűlésben már ez annyiszor hangzott el és még mindig nem értünk oda, hogy csak a legkevesebbet is cselekedtük volna e téren. Én tudom, hogy ma ez átmeneti idő, amikor erre az osztályra kevés szükség van; de nem messze 48