Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-61
376 A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920. évi június hó 16-án, szerdán. gyűlés egyes tagjai tekintélyének tartozunk azzal, hogy minden apró-cseprő dolgot ne vegyünk mindjárt a mentelmi jog megsértésének köpenyege alá, máskülönben ugy fest a dolog, mintha egyébként a képviselők tekintélyét nem tudnók fentartani, csak ilyen apró-csepró kis javításokkal és öltögetésekkel. Rupert Rezső: Ne hozzák ide! Ha itt van, akkor már nem lehet eltekinteni tőle. Gr. Széchenyi Viktor: Mivel pedig érdekelt képviselőtársunk, Cserti József kijelentette, hogy belátja, miszerint mentelmi joga, mint olyan, tulajdonképen nincs megsértve, továbbá kijelentette, hogy megfélemlítve magát nem érezte, világosan konstatálható, hogy képviselői működésében akadályozva nem lett, hogy ez tisztára magánügy, nagyon sajnálatos, de utóvégre mégis csak magánügy. Ezért a mentelmi jog megsértését fenforogni nem látom és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a mentelmi bizottság jelentését Rupert képviselő ur elleninditványának elvetésével tudomásul venni szíveskedjék. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. A kérdést akként fogom feltenni, hogy szembehelyezem a mentelmi bizottság jelentését Ruppert képviselő ur elleninditványával. Ha a Nemzetgyűlés elfogadja a mentelmi bizottság jelentését, akkor elesik Rupert képviselő ur elleninditványa, ha pedig nem fogadja el, akkor a Nemzetgyűlés Rupert képviselő ur indítványát fogadja el. Méltóztatnak a kérdés ekkénti feltevéséhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ekként fogom feltenni a kérdést. Felteszem tehát a kérdést, elfogadja-e a Nemzetgyűlés a mentelmi bizottság jelentését Cserti József képviselő ur mentelmi ügyében, szemben a Rupert képviselő ur által beadott elleninditvánnyal, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják a mentelmi bizottság jelentését, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy a Nemzetgyűlés többsége a mentelmi bizottság jelentését fogadta el és így elesett Rupert képviselő ur elleninditványa. Napirend szerint következik az árdrágító visszaélésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Soron van? Kontra Aladár jegyző: Malmnka Imre! Mahunka Imre: T. Nemzetgyűlés! Mint a Nemzetgyűlés iparos tagja kértem szót, hogy én is örömmel üdvözöljem a nehezen megszületett árdrágító törvényjavaslatot, mely igazán a társadalom minden részében, de különösen az iparostársadalomban nagyon kívánatosnak mutatkozik. Ez az árdrágításról szóló törvényjavaslat, azt hiszem, nagy megnyugvást fog kelteni mindenütt az országban, de megnyugvást fog kelteni magában a magyar iparban is, mert az utóbbi időkben mi iparosok már ott álltunk, hogy igazán nagyon meg kellett nyomnunk a ceruzát, amikor kalkulációkat csináltunk, mert az árdrágítás napról-napra oly mértékben emelkedett, hogy szinte lehetetlenné vált már, hogy valaki egy, két vagy három hónappal előre számításokat eszközölhessen. Az árdrágítást szerintem a legnagyobb részben a nyersanyag láncolata, az anyagok felhalmozása okozta, Nálunk iparosoknál nem egyszer fordult elő, hogy nem százszoros, nem százötvenszeres emelkedéssel találkoztunk egy munka bevégzésének ideje alatt, de megtörtént az is, hogy ötszáz-hatszázszoros emelkedések állottak elő, ugy, hogy azok az iparosok, akik a közeli külföldről, de különösen azok, akik a távoli, tengerentúli külföldről szereztek be anyagokat, néha ezerszeres, sőt ezerháromszázszoros árakon voltak kénytelenek nyersanyagot beszerezni. Bizony ez oly szomorú állapot volt, hogy semmi körűimének között nem lehetett az árdrágításnak természetes folyománya, mert sem a pénzünk értéke ilyen arányban nem esett, amit erősen szem előtt kell tartanunk minden körülmények között, sem pedig az anyagok ennyire el nem fogytak, mert hiszen az ipar, a szegény magyar ipar csak nagyon lassan és vergődve haladt mostanáig . . . Gaal Gaszton : Drágán ! Mahunka Imre: Drága a búza is! Annyira kifogytak az egyes áruk, hogy szinte lehetetlen volt azokat legitim módon megszerezni. Majd elmondok néhány esetet, amikor nem az illető nagykereskedőnél, hanem tiltott utón és nem is nappal, hanem, mondjuk a Dob-utcában este 9 óra után lehetett pl. vasbádogot kapni, amikor a három legnagyobb fővárosi kereskedésben teljesen kifogyott a vasbádog. En egy alkalommal kályhákat rendeltem a gázfűtés pótlására és a lakatosom két hétig járt, amig felfedezett ilyen áruraktárt, de ezt is csak este 9 óra után volt szabad meglátogatnia. Nagyon természetes, hogy itt hallatlan árakon adták az árut. De, hogy ne menjek olyan messzire, itt van a textiláru. Méltóztatnak arra emlékezni, t. Nemzetgyűlés, hogy az utóbbi időben milyen nagymértékben emelkedett a textilcikkek ára, hogy ezek közül csak egy cikket említsek, a zefír ára. A zefirt Olaszországból, Csehországból nagyban 27 K-ért szerezték be vagonszámra és itt méterenként 100—120 koronáért adták tovább a fogyasztóknak. De én sehol sem olvastam és nincs arról tudomásom, hogy ebből a zefirből valamelyik munkástelep vagy gyár is kapott volna legalább annyit, amennyire a szegény munkásnépeknek szükségük lett volna az ingükhöz és egyebükhöz. Ezek a munkásemberek is 4—5—600 koronával vették meg az ingeiket akkor, amikor a zeíir nagybani ára 27 korona volt. Én ezt erősen perhorreskálom és ilyen kereskedelem mellett az iparosságnak kell védelmére kelnem. Az ipar sok gátló körülménye
