Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920. évi június hó 16-án, szerdán. 375 Azonban a jelentésnek az első részre vonatkozó része, szerintem, teljesen téves, teljesen elhibázott és olyan téren mozog, amelyet a Ház nem helyeselhet. Soha ebben a Házban, amióta együtt ül, ha egy képviselő bejelentette azt, hogy őt személyes szabadságában megsértették, azt a választ még nem kapta, hogy a mentelmi jog megsértve nincs. Tény az, hogy Csuzy tiszthelyettes Cserti József képviselőt teljesen jogtalanul, tehát a személye ellen intézett támadásképen felhivta arra, hogy a gomblyukában levő rózsaszinü rózsát távolítsa el. Ehhez neki semmi joga nem volt. Annál inkább megsértette a mentelmi jogot a tiszthelyettes akkor, amikor Cserti József közölte vele, hogy ő nemzetgyűlési képviselő és erre azt felelte, hogy nagyobb urakkal is elbántak már, mint egy nemzetgyűlési képviselő. T. Nemzetgyűlés! Teljesen lényegtelen az, hogy az illető képviselő ur magát megfélemlítve érezte-e, vagy nem? (Ugy van! balfelől.) A mentelmi jog nem egyéni jog, hanem közjog és ennek a közjognak védelmezésére hivatott a Ház akkor is, ha az illető egyénileg egészen másképen fogja fel a helyzetet, ha ő — nem tudom — esetleg ugyebár az ő jó idegeivel azt egyszerűen tudomásul vette. Meg sem mérhetők azok a következmények, amelyek abból származhatnak, ha a Ház egy képviselő személye ellen intézett ilyen támadást nem nyilvánit a mentelmi jog megsértésének. Ezentúl mindig disztingválni fog a támadó, a személyes szabadságot megsértő. Azt fogja mondani : kérem, én az illető képviselő urban nem a képviselőt akartam megtámadni, hanem egyszerűen csak az ő privát személyét. A képviselő képviselői minősége semmi körülmények között nem választható el a magánszemélytől. Igenis szükség van arra, hogy a képviselő minden jogtalan, különösen az ő személyes szabadsága ellen irányzott támadás ellen megoltalmaztassák, mert ha ez meg nem történik, akkor nem tudjuk, hogy az eldobott kő kit talál és igen súlyos, igen veszedelmes következmények származnának ebből. Én tehát a mentelmi bizottság jelentésével szemben azt inditványozom a t. Nemzetgyűlésnek, mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy Csuzy tiszthelyettes azon tényében, hogy Lovasberényben 1920 június 5-én felszólította (3serti József nemzetgyűlési képviselőt, hogy a gomblyukában lévő rózsaszinü rózsát távolitsa el, továbbá azon tényével, hogy amikor közölte vele öserti József, hogy ő nemzetgyűlési képviselő, akkor azt a választ adta, hogy »nagyobb urakkal is elbántak már, mint egy nemzetgyűlési képviselő«, — Cserti József nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát megsértette. Ebben az esetben világos a tényállás. Nem azt mondom természetesen, hogy az, ami itt előadatott, az igy van, az igaz. En csak azt mondom, hogyha ez igaz, akkor elvileg a mentelmi jog megsértése fenforog. Hogy a mentelmi jog megsértésének azután mi lesz a következménye az illető tiszthelyettes úrral szemben, (Mozgás a baloldalon. Egy hang a baloldalon : Tizenhat éves!) az egészen külön kérdés, mert hiszen mi itt ennek eldöntésére hivatva nem vagyunk. Ha privátim, képviselőtársunk szavahihetősége iránt való bizalomból elhisszük is, perrenclileg ez természetesen bizonyitva nincs, ennek bebizonyítása a további eljárás sorára tartozik. A második esetben helyesen járt el a mentelmi bizottság, mert megállapította a mentelmi jog megsértését, annak következményeit azonban természetesen nem lehet érvényesíteni, mert az illető képviselő ur nem hajlandó a bizonyítékot rendelkezésre bocsátani. így evvel az esettel szemben ugy a mentelmi bizottság, mint a Ház is teljesen tehetetlen. Elégséges tehát csak anynyit megállapítani, hogy a mentelmi jog megsértése in abstracto fenforog. Elnök: A tisztelt képviselő ur beadja Írásban az indítványát? Rupert Rezső: Igen. Elnök: Gróf Széchenyi Viktor jelentkezett szólásra. Gr. Széchenyi Viktor: Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nagyon sajnálom, hogy előttem szóló Rupert tisztelt képviselőtársam javaslatát nem fogadhatom el. En is tagja vagyok a mentelmi bizottságnak, ahol a lehető legnagyobb alapossággal tárgyaltuk az ügyet. Cserti érdekelt képviselőtársunkat is meghívtuk és kihallgattuk. Azzal a ténnyel, hogy az a bizonyos tiszthelyettes tapintatlanul, sértő módon felhivta Cserti képviselőtársunkat arra, hogy a gomblyukában lévő állítólag rózsaszinü rózsát (Mozgás a jobboldalon.) vegye ki, ezzel nem akadályozta meg képviselőtársunkat képviselői funkcióinak teljesítésében, (ugy van! a baloldalon.) Csak azon esetben akadályozta volna meg közvetve, indirekte, ha őt ezáltal ugy megfélemlítette volna, hogy képviselőtársunk a megfélemlítés következtében nem mert volna Budapestre feljönni és itt képviselői kötelezettségének eleget tenni. (Ugy van! a baloldalon.) Azonban Cserti képviselő ur kijelentette a mentelmi bizottság előtt, hogy ő ezáltal magát megfélemlítve semmikép nem érezte. Ennélfogva őt, mint magánszemélyt, igenis sérthette ennek a tiszthelyettesnek teljesen tapintatlan és brutális eljárása, de nem képviselő minőségében. Ha mi Rupert tisztelt képviselőtársam nézetét és beállítását mereven követjük, akkor az immunitást ad absurdum vezetjük. Odavezetjük, — hogy egy triviális példával éljek, — hogyha valaki a villamoson meglök egy másikat, vagy őt löki meg valaki és ebből parázs affaire származik, az ilyen eseteket mind ide fogják hozni a nemzetgyűlés elé, mint a mentelmi jog megsértését. (Zaj.) Azt találom, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy mi a Nemzetgyűlés méltóságának es a Nemzet-