Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

30 A Nemzetgyűlés-45. ülése 1920. évi május ho 19-én, szerdán, bel ügy minister ur azonban téved közbeszólásával, amikor azt hiszi, hogy az állam a fővárost, mint adminisztratív testületet, mint közigazgatási egyéniséget, mint az ország központját túlságos mértékben támogatta volna a maga erejével. Ellenkezőleg, talán nincs is semmi különbség — — és e tekintetben én igazán objektiv lehetek — a mai rezsim és az előbbi között. (Zaj.) Abban egyezett mind a két rezsim, hogy egyik sem szerette túlságos mértékben a fővárost. Mindössze sem tudok egyéb törvényre emlékezni, csak a Wekerle-Andrássy-féle, a főváros fejlesztéséről szóló 1908 : XL

VIII. tc.-re. Ez az egyetlen speciális törvény a mi törvényhozásunkban, amellyel az állam egyenesen a főváros támogatására jelentkezett, de ennek is vannak szakaszai, amelyek még végrehajtva nincsenek. Egyébként Budapest főváros sohasem dicsekedhetett nagyon azzal, hogy az állam őt a maga fővárosi életében túlságos mértékben támogatta volna. Es mégis, ha méltóztatik végignézni azok&t a közintézményeket, amelyeknek igazgatásában lehetnek ugyan egyes fogyatékos emberek, történhettek ott fogyatékos dolgok is, — végeredményben nem lehet csak gáncsolni és dicsérni kell a fővárost azért, amiket alkotott. így körülbelül másfél évtizeddel ezelőtt rátért arra az-utra, hogy közhasznú és közérdekű üzemeket a saját céljaira megszerzett. (Zaj. Felkiáltások a középen : ügy, mint Lueger !) Én Lueger politikájának nagy tisztelője vagyok, de nem azért, amiért önök, (Éljenzés balfelől. Derültség.) hanem azért, mert a pártok fölé helyezkedve Bécset naggyá tette a maga alkotásaival, s ezért ő Bécsben pártkülönbség nélkül egyformán nagy becsülésben áll. Ne vegyék rossz néven, de ha objektive nézzük ezt a dolgot és ha önök belekóstolnak majd abba a közigazgatásba, amely ott folyik a városházán, akkor önök is arra a meggyőződésre fognak jutni, hogy könnyebb kivülről kritizálni, mint belülről dolgozni és önök is arra a meggyőződésre fognak jutni, amiről nemcsak én, de mindenki meg van győződve, hogy Bécs városának egyik legnagyobb férfia volt Lueger, s igy önök is hirdetni fogják, hogy nálunk, Budapesten, igen komoly, érdemes és hasznos nagy munkát végzett a fővárosnál az a generáció, melynek vezetői Vázsonyi Vilmos és Bárczy István voltak. (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon és a középen. Felkiáltások jobb felöl : Szép társaság I) Barla-Szabó József: Hát Bárczy honnan szerezte a millióit ? Számoljon el vele I (Zaj.) Pető Sándor : Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után ismét a fővárosi élet múltjáról beszéljek. A lefolyt, másfél évtized alatt, a most letűnt rezsim nagy alkotásokkal dicsekedhetik. Ám méltóztassék megpróbálni, méltóztassék jobban végezni ezt a munkát, mint ahogy az előző generáció végezte. Meg vagyok győződve, hogy az az elem, az az irányzat, az a becsületes polgári, fővárosát szerető liberális irányzat, amelyet mi képviseltünk, önöket minden rosszindulat nélkül és segitő munkával fogja támogatni, hogy ha tudna, még jobb, tökéletesebb eredményt érjenek el, mint amilyen volt a múltban. (Felkiáltások balfelöl : Ugy legyen !) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Azon leszünk ! (Felkiáltások balfelöl : Nincs szükségünk rájuk !) Pető Sándor : Ez volna a legkényelmesebb álláspont, de azt hiszem, önöknek is szükségük lesz arra és jólesik majd, ha lesz egy csoport, amely a kritikát önökkel szemben gyakorolja. Csak igen rövid perspektívát kívánok nyújtani arról, hogy az utolsó másfél évtized alatt közérdekű, hasznos közüzemeket milyen nagy áldozatokkal szerzett meg a főváros. Megváltotta a gázgyárat, a világítási műveket, a közlekedési vállalatok egy részét, fürdőket és iskolákat épített. Másfél évtized alatt, azt hiszem, . . . Usetty Ferenc : A külsejük, az szép az iskoláknak ! (Zaj a baloldalon és a középen.) Az a kérdés, milyen a belseje ! Pető Sándor : ... 10 év óta 80 milliót költött a főváros, 1912-től kezdve, •— amikor a lakásinség még nem volt ilyen nagy, mint most — két év alatt 30 milliót költött kislakások felépitésére ; sajnos, a bekövetkezett zavarok megakasztották az akciót. Árucsarnokokat épített, a Tabán szabályozására körülbelül 20 milliót költött és vásárolt telkekbe fektette a pénzét, amiért abban az időben igen sok támadásban részesült a főváros vezetősége. Ma látjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy a főváros vezetőségének egyik leghasznosabb ténye az volt, amelynek folytán a főváros most bőségesen rendelkezik telkekkel ; csak alkalom, mód és lehetőség kellene az építkezésekhez. (Felkiáltások balfelől : Ezt a konjunktúrának lehet köszönni !) Méltóztassék megengedni, hogy ha a konjunktúra kedvezett is, azért ez is az ő érdemeik lapjára irható. Különösen a t. belügyminister ur lehet — ha már volt alkalma megismerni e dolgokat — a legklasszikusabb tanú a tekintetben, hogy milyen rengeteg áldozatokat hozott a főváros és hoz nap-nap után a kórházak érdekében. Barla-Szabó József : A nők számára építették. A gombokhoz csinálták a kabátot ! Pető Sándor : Bocsásson meg az igen tisztelt képviselőtársam, kissé merész ez az állítás. Legyünk objektívek. Barla-Szabó József: Sándor Pál felel ezért! Pető Sándor: A budapesti kórházakban a In ború alatt évenkint 60.000 embert ápoltak; megengedem, hogy történtek apró hibák, de ha olyan nagyszabású áldozatoknál ilyen szemüvegen át nézzük és mérjük a dolgokat, ez talán mégis igazságtalanság volna. A közkórházakban az ápoltaknak 80%-a nem budapesti illetőségű ; t. i. a közkórházak kötelesek bármilyen illetőségű beteget befogadni. Magam is, mint a főváros közgyűlésének egyik tagja, nagyon sokszor foglalkoztam ezzel a kérdéssel és kijelenthetem, hogy az állam a kórházak