Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

À Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. 31 tekintetében mindig rendkivül mostohán bánt el a fővárossal. Nevezetesen az ápolási díj mértékét a belügyminister szabja meg és a főváros éveken át sem tudott eljutni odáig, hogy azt az ápolási dijat, azt az egységet állapítsa meg a belügyminister, amibe a fővárosnak a kórházi ápolás került. Ugy, hogy a főváros az 1916., 1917. és 1918. években 36 millió koronát fizetett rá a kórházakra, csak azért, mert a belügyministe~ium kisebb ápolási díjegységet állapított meg annál az összegnél, amibe egy beteg a fővárosnak kerül. Még egy súlyos körülményre akarok rámutatni, és azt hiszem, hogy a belügyminister ur lesz szíves figyelmével megajándékozni, mert ez a fővárosra nézve kedvezőtlen helyzet ma is fennáll, hogy t. i. a főváros kórháza az ápolási díjakat addig be nem szedheti, amig azokat a belügyminister meg nem állapította. A vidéken is így van ; de a baj ott kisebb arányú, mint a fővárosban. A fővárosi kórház tehát az ápolási, díj at előlegezni köteles és körülbelül félév, sőt háromnegyed év is eltelik minden esztendőben, amig leérkezik a belügyministeri leirat, amely meghatározza, hogy milyen ápolási díjat szabad szedni. Csak akkor kezdődhetik a fővárosnál a behajtás. Azelőtt ez nem volt nagy baj, amikor négy-öt millió koronát kellett a fővárosnak igy előlegeznie, legfeljebb elvesztette annak kamatját, mert az esedékesség után körülbelül egy év múlva jutott abba a helyzetbe, hogy a behajtás iránt intézkedhessek. Most azonban, amikor tudomásom szerint 120 millió koronában van előirányozva a kórházak évi költségvetése, most már a főváros háztartására igazán nagyon fontos kérdés, hogy neki ezt az előleget ne kelljen kifizetni.vagyis, hogy a belügyministerium mindjárt a kórházi év elején — amely, azt hiszem, nem esik össze a naptári évvel — megállapítsa az ápolási díjakat, ugy hogy a főváros előlegezés nélkül mindjárt megtehesse a lépéseket a behajtás iránt. Egy hang balfelől : így van vidéken is ! Dömötör Mihály belügyminister; Indokolt kérés ! Pető Sándor : Már voltam bátor rámutatni arra és ismételten hangsúlyozni kívánom, minő nagy szolgálatot tett a főváros a tanügy terén is a kultúrának. (Mozgás a baloldalon.) Hiszen a hibákat magam is látom, de ismétlem, én az 1918 előtti időkről, állapotokról beszélek. Már csak ezért is megérdemli Budapest, hogy mint az ország áldozatkész fővárosát szeressük. Méltóztatnak tudni, hogy amikor a háború előtt a főváros költségvetése még nem volt ennyire megdagadva, hanem csak 100 millió körüli összeget tett ki, akkor is 20 milliót költött évente a főváros tanügyi költségekre. Azt hiszem, hogy mi, akik sokat adunk a kultúrára, akik tudjuk, hogy egy ország jólétéhez és gazdasági fellendüléséhez feltétlenül szükséges a művelődés és akik egyáltalán a kultúrában azt a nagy kincset látjuk, amelyet közkinccsé kell tenni. hogy mindenki hozzáférhessen, kalapot emelhetünk az előtt, hogy a főváros olyan nagy súlyt helyezett mindig a tanügyre. (Mozgás a baloldalon.) K. Pethes László : Minden kommunista tanitó oda került ! (Zaj.) Pető Sándor : Ezért a főváros adminisztrációja nem felelős. K. Pethes László : Mesterségesen tenyésztették évtizedeken át őket ! (Zaj a baloldalon. Felkiáltások : Déri !) Pető Sándor : Az nagyon becsületes és talán túlságosan konzervatív ember. Eosszul méltóztatnak őt ismerni ! A főváros tehát nagy áldozatokat hozott. Szolgálta, vállán hordozta a magyar kultúrát és a magyar közegészségügyet. Senkisem vitathatja, hogy különösen a háborús időkben igen nagy fontossága volt annak, hogy a kórházak milyen állapotban vannak, nemcsak az ápolásra szorult szerencsétlen betegek szempontjából, hanem abból a szempontból is, hogy itt fertőző betegségek ne üthessék fel a fejüket. Mondhatom, hogy Budap st kórházainak és fertőtlenitőintézetének, amelynek tökéletességben talán a világon nincs párja . . . Barla-Szabó József: Ez igy van! Pető Sándor : . . . nagyon.sokat köszönhetünk, azt, hogy Budapesten a háboius veszedelemmel járó szokásos következmények ellenére semmiféle járvány és fertőző betegség nem pusztított. A főváros tehát ilyen áldozatkészséggel szolgálta a közügyeket ; a gazdálkodásáról sem lehet olyan sötét képet festeni, mint a minőt igen tisztelt képviselőtársam festett. Usetty Ferenc (Közbeszól. Zaj.) Pető Sándor : 'Én több apró-cseprő dolgot tudnék felsorolni, mint a t. képviselő ur. Usetty Ferenc : Fel is fogom később sorolni ! (Egy hang a közében : Itt ült azelőtt !) Pető Sándor : Ott ültem és amit lehetett, ellenőriztem. Mindenki igazat fog nekem adni abban, hogy dacára a közbejött háborúnak, egészen 1917-ig igen kedvezőek voltak a főváros pénzügyi viszonyai. Dömötör Mihály belügyminister: Egyik kölcsönt a másik után vették fel ! Pető Sándor : Majd elmondom, hogy téved. Bródy Ernő : Beruházásokra ! (Egy hang a baloldalon : De nem arra forditották !) Pető Sándor : Majd azt is elmondom, hogy igen. Én meglehetősen offe vagyok a főváros ügyeiben de nem csinálok elefántot a szúnyogból. (Derültség.) Mindig az ellenzékhez tartoztam a főváros közgyűlésén, tehát én is mindig kritikával néztem a dolgokat. Ott sem mint egy mamelukja jelentkezem az elmúlt rezsimnek. Én csak azt óhajtom a t. Nemzetgyűlés előtt megvilágítani, hogy százféle okai vannak annak, —jogos és jogtalan —hogy a Nemzetgyűlés előttf a múltban is, meg a jelenben is rossz képet festettek Budapestről, hogy a hibáit •bálán nagyobbaknak látták, mint amilyenek, erényeit pedig, amelyek pedig nagyok voltak, minél