Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-60

À Nemzetgyűlés 60. ülése 1920 tekintély megóvása, visszaállítása érdekében, (Helyeslés jobbfelöl.) felszólaltam a Nemzetgyűlés tekintélyének érdekében, mert ha a Nemzetgyűlésnek nincs tekintélye, ha ezt kétségbe vonják, akkor minden elpusztul ebben az országban. Minden tekintélynek innen kell származnia, a törvények ereje és minden más innen veszi tulajdonképeni forrását. Epen az lesz a providenciális államférfiú, annak a neve után ir majd a történelem dicséretet, annak a kezenyoma lesz áldásos, aki a harcias erényeket, amelyek évek hosszú során át kifejlődtek, át tudja majd változtatni a polgári munka energiájává. Méltóztassék Napoleon példáját tekinteni, vagy Washington, vagy Grant példáját. Mindannyian nagy katonák voltak és mégis azért a legnagyobbak, mert a harcias erényeket át tudták változtatni a polgári munka energiájává. (Egy hang jobbfelöl : S nem a koporsó födelét döngették !) T. Nemzetgyűlés ! Akkor lehet valaki csakugyan nagy, ha áldásos tevékenység marad a nyomában. Senki sem veheti tehát rossznéven, ha valaki felszólal azért, hogy itt a polgári jogrendet, a polgári Magyarországot megvédelmezze és a hadsereget beleállitsa abba a tiszteletreméltó és dicsőséges szerepbe, amely az övé, hogy t. i. az állami akarat érvényesítésének eszköze legyen, — ez is leginkább kifelé, mint befelé, mert hiszen a mai polgári társadalom nem olyan, hogy félni kellene attól, hogy rendet bont — nem olyan, hogy maga is hazaszeretettől áthatva azon ne munkálkodnék, hogy itt, ebben az országban a belső konszolidáció, a belső rend mindenfelé megóvassék. Ami tehát a belső rendet illeti, nincs szükség a túlzásokra. Csudálatos, hogy annak idején, amikor beszédemet elmondottam, itt nemcsak hogy tiltakozás nem hangzott el, hanem általános helyeslés kisérte szavaimat. Sőt nemcsak ez történt, hanem aki őre ebben a teremben minden szónak és a legaggódóbb, legkényesebb Ízléssel vigyáz arra, hogy semmi ne történjék és ne hangozzék itt el, ami a parlament nivóját esetleg érinhetné, vagy esetleg érdeke ellen való volna, onnan az elnöki székből sem kaptam semmiféle figyelmeztetést. Ha valaki elolvassa a naplóban beszédemet, csodálkozni fog, hogyan lehetséges ebből ilyen nagy kérdést csinálni, hiszen mások, sokkal nagyobb tekintélyek itt sokkal kellemetlenebb dolgokat mondottak. Magyarázattal szolgálok, ami az egészet megérteti. Pártom parancsából lementem a debreceni kerületbe. Ott beszéltem és kötelességemhez hiven a saját jelöltünket támogattam, Milotay Istvánnal, az Uj Nemzedék szerkesztőjével szemben. Beszéltem sok mindenről aggódó szomorúsággal. Egy hang folyton minden szónoknak közbekiáltott, hogy »Mi lesz a zsidókkal !« Senki nem reagált rá. Az én beszédemben is megszólalt ez a stereotip hang : »Mi lesz a zsidókkal !« K évi június hó 15-én, kedden. 367 Ekkor én azt mondottam : Tisztelt közbeszóló ur! Mi egész nap beszélünk egy nagy tragédiáról, játszunk egy szomorú drámát, azt, hogy ennek az országnak kétharmadrésznél nagyobb darabját elvették, egy milliónyi magyar testvérünket rabságba hurcolták, beszéltünk arról, hogy milyen megmérhetetlen itt a nyomor, azt sem tudjuk, mit hoz reánk a holnap, mi lesz ebből a kicsike országból és önt, az ön keresztény politikáját csak az érdekli egész idő alatt, mi lesz a zsidókkal. Erre kezdi éltetni bizonyára Milotay képviselőjelölt ur, (Felkiáltások a baloldalon : Képviselő!) most már képviselő ur iránti rajongásból az Uj Nemzedéket. En ekkor ezt mondottam : Nagyon örülök annak, hogy élteti az Uj Nemzedéket, mert egy engem régóta foglalkoztató rejtélyt meg fog fejteni a t. közbeszóló ur, nevezetesen — mondottam — szeretném tudni, hogy micsoda kereszténység az, amelyet az Uj Nemzedék képvisel és propagál, amikor három oldalon keresztül folyton szidja a zsidót, a negyedik oldalon pedig közli a zsidó orfeumoknak és cégeknek a hirdetéseit. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Ez azután elég volt arra, hogy amikor én felszólaltam, az Uj Nemzedék nekemrohanjon. Ha én akkor »itt a Miatyánkat mondtam volna el és semmi más egyebet, az Uj Nemzedék akkor is ugyanigy bánt volna el velem, (ugy van! ugy van! a jobboldalon.) Természetesen nekem nincsen semmi más vértem, mint az egyszerű, a szimpla igazság. Én igazságomat itt a Nemzetgyűlésen védelmezhetem meg, mert nem állnak rendelkezésemre milliós sajtóalapok. De megalkothatja magának Magyarországon minden polgár azt a véleményét, hogy azt az összegyűjtött sok keresztény milliót milyen kicsinyes, milyen ádáz és milyen elitélendő célokra használják fel. Még egyszer kérem a Nemzetgyűlés minden tagját és mindenkit, akinek az módjában áll, hogy olvassa el a naplóban beszédemet. Abban a világon semmi más nem foglaltatott, mint ami pragmatikusan is igaz. Foglaltatott benne — igaz — kellemetlenség is, foglaltatott benne az, hogy milyen szomorú helyzetben van országunk . . . Meskó Zoltán : Azt a pénzt keresztény célokra gyűjtöttük, nem pártcélokra annak idején ! Rupert Rezső : . . . sa vége mégis az, hogy engem itt előrántanak, megtépáznak és noha lebecsmérelnek, hogy szürke senki vagyok, igazán csodálatosnak kell tartanom, hogy mégis a Nemzetgyűlés több tagja egy egész napon keresztül foglalkozik velem, teljesen célzatos, rosszindulatú beállításban és az a keresztény sajtó, amelyet én is a véremmel tápláltam igen hosszú időn keresztül ... Meskó Zoltán : Ki irta a cikket ? Rupert Rezső : ... és amelyért igazán a fizikai szenvedések kálváriáját is jártam, az a keresz* tény sajtó, melyben az Uj Nemzedék is egy lánc-