Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-60
364 A Nemzetgyűlés 60. ülése 1920. évi június hó 15-én, kedden. koltan és gyáván ... (Zaj. Felkiáltások : Nyíltan nem merték megcsinálni! Hallatlan!) Rassay Károly: Ezeket senki sem támadta! (Ellenmondások a középen és a szélsőbaloldalon. Folytonos zaj.) Őrgr. Pallavicini György: Ugyanekkor minket támadnak mindenkor és mindenütt, ahol és amikor mi védekezni nem tudunk. Itt méltóztassék megengedni nekem, hogy röviden reflektáljak igen tisztelt képviselőtársamnak, Ernszt Sándornak múltkor a pártkörben mondott beszédére, amelyben a mi pártunkat, mint a jólszituáltak pártját Emiltette. (Mozgás a baloldalon.) Én nagyon csodálkozom azon, hogy épen Ernszt igen tisztelt képviselőtársam mondotta ezt, aki régi idő óta a fúziós kísérleteknek épen olyan hive volt, mint én... Ereky Károly: Abban utazik most is! Őrgr. Pallavicini György: ... és azoknak hive volt már akkor, amikor még a Nemzetgyűlés sem volt együtt. Nagyon csodálkozom ezen annál inkább, mert hiszen még pár héttel ezelőtt engem rá akart birni arra, hogy a pártba belépjek. Ha akkor neki eléggé demokrata voltam, csodálkozom azon, hogy most nem vágj ok eléggé demokrata. Igen csodálkozom azon, hogy pap létére igy előre megállapítja, — holott a sziveket és veséket csak Isten tudja vizsgálni, de ő semmi esetre sem — hogy mi nem vagyunk eléggé demokratikusak. Ha majd egyszer cselekedeteinkből bizonyíthatják azt, — amit pedig sohasem fognak ránk foghatni — hogy antidemokratikusak vagyunk, akkor megérdemeljük ezt kritikát. Ha azonban igen tisztelt képviselőtársam ezt ugy értette, hogy erkölcsileg és szellemileg jól vagyunk szituálva, ezt köszönettel vesszük. (Helyeslés a középen. Derültség.) Rupert Rezső : Szerények ! (Mozgás.) Őrgr. Pallavicini György: Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Itt van az az intervju, amelyet múltkor az Uj Nemzedék hozott volna, ha a cenzúra megengedte volna. (Mozgás.) Friedrich István: Ez a diszalkotmány! Őrgr. Pallavicini György: A következőket mondottam (olvassa) : »A kormány és mögötte azok az elemek, melyek vele szolidárisak — és hala Istennek, ezek a pártok kisebbségét képviselik •— az utóbbi időkben teljes tehetetlenségük és meddő kormányzásuk leplezésére ahhoz a régi módszerhez folyamodnak, hogy a »demokrácia veszélyben« csatakiáltással nekirugaszkodnak azoknak, akik jogos kritikát gyakorolnak eredménytelen és a keresztény nemzeti eszmét csődbe juttató politikájuk felett. Hogy közben előszeretettel engem is próbálnak kikezdeni, majdnem megtisztelő reám nézve.« (Felkiáltások a szélsobaloldalon : És ezt törölték ! Hallatlan! Folytonos zaj.) Most következik az, amit töröltek (olvassa): »De figyelmeztetem a magukat vezéreknek tartó minister urakat, hogy a születési véletlen, melyet politikai argumentumként szoktak használni, talán mégis kevésbbé akadálya a közéleti szereplésnek, mint a publica honestas hiánya és hogy az a haruspexi szolidaritás, mely minden összekapás után újból meg újból összekapcsolja őket, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) egy kis rávilágitással könnyen megbontható !« (Folytonos zaj a középen és a szélsobaloldalon ) T. Nemzetgyűlés ! Ez egy belpolitikai támadás. Soha, a legsötétebb időkben a múltban nem történt meg az, hogy egy belpolitikai támadást cenzúrázzanak. (Félkiáltások: Erőszakoskodás!) Nem akarom részletezni a dolgokat, nem akarok felkavarni olyasmiket, amiket ebben a szerencsétlen országban csak végszükség esetén fogunk előhozni, de ez intelem a kormánynak. Sapienti sat. (Elénk helyeslés a középen és a szélsobaloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem fogjuk tűrni !) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Egy kis tévedés forgott fenn a tisztelt képviselő urnák felszólalásában. A ministerelnök ur tegnap reflektált az ő interpellációjára, de ezt ő nem tekinthette végleges válasznak, először azért, mert — amint a képviselő ur is mondta — a házszabályok értelmében ezt nem is tehette, másodszor azért, mert a mai napirendben is fel van még véve ez az interpelláció, mint választ váró interpelláció, harmadszor pedig azért- nem, mert én nem tettem fel a kérdést, vájjon a válasz tudomásul vétetik-e, vagy nem. A tegnapi interpellációkra nem is lehetett választ adni. Ez tévedés volt és csak ezt kívántam konstatálni. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Tisztelt Nemzetgyűlés! Yan szerencsém a Ház asztalára letenni a vagyon, az erkölcsiség és személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslatot. Kérem, méltóztassék azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából az igazságügyi bizottsághoz áttenni. (Élénk helyeslés. ) Elnök : A benyújtott törvényjavaslat jelentéstétel céljából ki fog adatni az igazságügyi bizottságnak. Szólásra következik Rupert Rezső képviselő ur, aki a házszabályok 215. §-ára való hivatkozással szót kért. A szó őt megilleti. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Tegnap távollétemben, igen nagy sajnálatomra és érdemetlenül, az én szerény szürke személyem volt itt a tárgyalás centruma. Majdnem egy egész hosszú napot foglaltak el a Ház idejéből egyesek, akik jónak látták engem megtámadni. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy akkor, amikor öten is rám rohantak és egy egész hosszú ülést kibeszéltek, méltóztassék most elismerni azt az emberi jogomat, hogy ezek ellen a támadások ellen védekezhessem. (Halljuk! Halljuk! jobbőlfel) Igyekeztem mai előadói beszédemet annyival rövidebbre fogni, hogy ez a két beszédem,
