Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-60

A Nemzetgyűlés 60. ülése 1920 haladottabb stádiumban lévő kísérleti cselekményt is. De minthogy a felhívás, a szövetkezés és az ajánlkozás ilyen visszaélések elkövetésére mégis olyan veszedelmes cselekmények, amelyek megérdemlik a legszigorúbb elbánást, ennélfogva ezekre a cselekményekre kimondatott az, hogy ezek, noha még nem kisérleti cselekmények, noha még a kisérlet hatáfán is innen maradnak, legalább is ugy büntetendők, mint a kisérlet. Természetesen, ez a gyakorlatban nem jelent igen nagy különbséget, mert hiszen a befejezett cselekménnyel szemben a kisérletre vonatkozólag a törvény csak azt rendeli, hogy enyhébben büntetendő, mint a befejezett cselekmény. Ha tehát a befejezett cselekmény egy évvel büntetendő, akkor a biró csak abban lesz megakadályozva, hogy egy évi fogházbüntetést és százezer korona pénzbüntetést szabjon ki, de természetesen kiszabhat 364 napot és 99.999 koronát. A gyakorlatban tehát nincs ennek nagy jelentősége, mert a bíróságnak annak dacára, hogy itt a kriminalisztikai szempontok helyessége szerint szövegeztük a szakaszt, a gyakorlatban módjában van a visszaéléseket az eset súlyosságához képest — mert hiszen nagy határköz áll itt a biró rendelkezésére, nagy büntetési határ köz — oly szigorúan megbüntetni, hogy sokszor a befejezett cselekményt sem lehet már szigorúbban büntetni. Szólottam már a harmadik szakasz kiegészitéséről, hogy ott egy uj bűntett tényálladéka vétetett fel. Nevezetesebb változtatást az igazságügyi bizottság még a 6. §-on tett, amely eredetileg ugy szólott, hogy a magánjogi visszakövetelési igény, vagyis az ártöbblet visszakövetelése hat hónap alatt elévül. Az igazságügyi bizottság ugy látta helyesnek, hogy amig maga a büntetendő cselekmény nem évül el, addig, hogy visszásságok elkerültessenek, ne évüljön el a magánjogi igény sem, mert hiszen nagyon furcsa és különös lett volna, ha valakit be lehet csukni, meg lehet büntetni, meg lehet róla biróilag állapítani azt, hogy súlyos visszaélést követett el, maga a kárt szenvedett egyén kénytelen volna hat hónap után összetett karral, tehetetlenül viselni kárát, bár lehet, hogy egy nagyobb vételnél 500.000—600.000 koronával károsodott meg. A 7. §-ban kihagyatott a legmagasabb árakra való utalás, t. i. az exportforgalomban, azért, mert az e paragrafus szerint ugy sem esik a jelen törvény rendelkezése alá. Ha pedig egyáltalán nem esik a jelen törvény rendelkezése alá az export, akkor természetesen a legmagasabb árakra vonatkozó rendelkezés alá sem esik, és így ezt, mint feleslegest, ki kellett hagyni a szakaszból. Az exportra nézve a törvény külön állás foglal el, mert nem függ tőlünk Magyarországtól, a magyar gazdasági erőktől, és egyáltalában a hatóságoktól, az ország hatalmától, hogy a külfölddel mi milyen gazdasági viszonyba kerüljünk, nem kényszeríthetj ük rá a külföldet arra, hogy menynyiért adja nekünk az áruját, termeivényeit, a '. évi június hó 15-én, hedden. 359 termelés eszközeit, amelyekre nekünk szükségünk van. Itt megint a leküzdhetetlen kényszerűséghez kellett alkalmazkodnia a törvényhozónak, tehát a ministeriumnak megengedtetett az, hogy a külföldről behozott áruk, közszükségleti cikkek tekintetében a jelen törvény alól kivételeket engedélyezhessen. Nagy vitát váltott ki az igazságügyi bizottságban a 9. §., ahol arról van szó, hogy vájjon laikusok bevétessenek-e a bíróságba. Sokan aggodalommal látják azt, hogy a laikus elem a bíróságba bevétetik, mert féltik egyrészről az ítélkezés jogászi szabatosságát, másrészről félnek attól, hogy illuzóriussá válik a törvény hatása, mert esetleg igazságtalan, enyhe ítélkezéseket fog majd maga után vonni, épen azért, mert az érdekeltségek is bevonatnak a biráskodók közé. Az igazságügyi bizottság azonban ebben a kérdésben arra az álláspontra helyezkedett, hogy ettől, félni nem kell, mert, amint az igazságügyminister ur megnyugtató kijelentésekkel mindenkinek aggodalmát eloszlatta, ezek a bíróságok ugy lesznek megszervezve, hogy minden garancia meglegyen arra nézve, hogy a jogászi szabatosság hiányt ne szenvedjen ; másrészről pedig az esetleges egyoldalú érdekeltség a befolyását ne érvényesíthesse abban az irányban, hogy a törvénnyel el ne tudjuk érni azt a célt, amit elérni akarunk. A fellebbvitel kérdésében is megnyugtató kijelentéseket tett az igazságügyminister ur ; egyáltalán a tekintetben, hogy a bűnvádi perrendtartásnak a polgári szabadságot védő elveit lehetőleg, illetve egészben érintetlenül fogja hagyni és a polgári perrendtartásnak elvei, rendelkezései és a szellemével szemben kivételeket magának, illetve az alkotandó rendeletnek csak a gyorsaságot, az eljárás gyorsaságát illetőleg fog megengedni. A fellebbvitel kérdésében is a rendeletben fog intézkedni ugy, hogy ezáltal ne szenvedj en az Ítélkezés alapossága, komolysága és megnyugtató volta sem. Ezenkívül a védelemnek tág tér fog nyilni. így az igazságügyi bizottság hosszabb vita után ugy találta, hogy a 9. § eredeti szövegezésében helyes. Egyebekben apróbb, kevésbé jelentős módosítások foglaltatnak még a javaslatban, amelyekkel itt foglalkozni külön érdemesnek és szűkségesnek nem találom. Kérem az igen tisztelt Nemzetgyűlést, hogy ezeknek, a jelentésben írásba is foglalt indokoknak alapján, de mindazoknak az indokoknak alapján is, amelyeket itt előadtam, méltóztassék a javaslatot az igazságügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Általános, élénk, tetszés. Taps.) Elnök ; Az igazságügymimoter ur kivan' szólni. Ferdinandy Gyula igazságügyminister:^ T. Nemzetgyűlés ! A legközvetlenebb, de a legsúlyosabb feladat, amely a kormány vállára hárul, a megélhetés biztosítása. Az igazság érvényesítésére irányuló kormányzati tevékenységgel egyidejűleg kötelességünk mindent megtenni, hogy a nemzeti társadalomnak nyomorgó, ínséget szenvedő rétegei