Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-60

360 A Nemzetgyűlés 60, ülése 192 részére a mindennapi kenyeret biztositsuk. (Ugy van I) Ennek az államcélnak legszilárdabb akadálya a drágaság, amely károsan hat ki a népegészségre, gyökereiben támadja meg az uj nemzedéket és türelemre, önfegyelmezettségre kényszeriti a tisztviselői osztályt, hogy magát az Ínségtől megóvhassa. A drágaságnak megvannak a különböző okai. Lényegesebb tényezői : a pénz elértéktelenedése, a termelési viszonyokban beállott visszaesés, a munkakedv csökkenése, az anyaghiány és az a gonoszság, amellyel a különben is beteg gazdasági helyzetet embertelen lelkiismeretlenséggel kihasználják. Mindezek a jelenségek az általános világfelfordulásnak eredményei és minden egyes állam és nemzet gazdasági életében tapasztalhatók, de seholsem mutatnak oly mély elfajulást és sehol sem nehezednek olyan súlyosan az exisztenciákra, mint hazánkban. A hosszú ideig tartó háború, a frontokon koncentrált nagy tömegek ellátása és a harci sikerek érdekében az anyagok óriási tömegére volt állandóan szükség. Mindez természetesen készleteinket, tartalékainkat egymásután felemésztette, mig uj anyagoknak a kereslet mérvéhez megfelelő arányban való előállításáról, beszerzéséről és feldolgozásáról gondoskodni nem tudtunk. A közszükségleti cikkekben való lázas, ideges kereslet természetesen elértéktelenitette a pénzt, még pedig azért, mert az államnak ezekre a cikkekre nagy szüksége volt s mivel más mód egyáltalán nem állott rendelkezésére, függőkölcsönöket kötött. Ennek következtében nagy papirpénz-tömeg került forgalomba és jutott «a konjunktúrákat ügyesen kihasználó emberek kezébe. A pénz értéke rohamosan alászállott ; ezzel együtt arányban emelkedett az anyaghiány és a nyugtalan vágy a gyors meggazdagodásra. A termelési viszonyok ellenben fokozatosan romlottak. Ugyanis a nemzetnek szine-java, a munkaerő, künn harcolt a frontokon és az ut visszamaradt és megcsökkent munkaerő teljesítő képességeinek teljes megfeszítése mellett sem volt képes az összes anyagokat, az összes szükséges cikkeket előállítani. A termelésben, a gyártásban és az iparban a munkaerő csökkenése és az anyaghiány folytán igen emelkedett a munkabér, ami, természetesen, ismét az árak növelését, emelését idézte elő. Igen értékessé vált minden cikk. Az előállítási, a beszerzési költségek óriási nagy összegre rúgtak, még pedig azért, mert a munkabér magas lett ; azért, mert igen sok utánjárásba, gondba, küzdelembe, fáradságba került az illető közszükségleti cikkek előteremtése és mert a szállítási viszonyok nehezebbé váltak, a közlekedési eszközök megromlottak, drágábbakká lettek. Másrészt az anyagoknak nagy tömege, illetve ezen nagy tömegek szüksége folytán az emberek lelkében fölkelt a spekuláció, az üzletek iránt való vágy ; az az érzés, az a gondolat és az a tudat itatta át az embereket, hogy a helyzeteknek, a L évi június hó 15-én, kedden, konjunktúráknak ügyes kihasználásával hirtelen nagy vagyonra lehet szert tenni. A méltányos polgári haszonnal járó munkásság, a rendes, becsületes élet kezdte magát ki nem fizetni. Az emberek tapasztalták, hogy a helyzetek ügyes kihasználása, az üzleti morálnak laza lelkiismerettel való magyarázata biztos és gyors tényezője a gyors meggazdagodásnak. Ehhez hozzájárult a vesztett háború ; azután a forradalmak okozta összeomlás. A forradalmak idejében rendszerré vájt a fegyelmetlenség és az engedetlenség, és amint nőtt ez, ép ugy emelkedett az anyaghiány, ép ugy csökkent a munkakedv, — s ez, természetesen, mind közrejátszott arra, hogy a termelési viszonyok, a termelési eredmények jelentékenyen visszaessenek. A blokád a közgazdasági életünkben különben is nagyon súlyos helyzetet még jelentékeny ebb 3n súlyosbította, s ma már — sajnos—odajutottunk, hogy a korrupció büntetlenül orgiát ülhet. . . (Ugy van ! Ugy van !) B. Szterényi József: Ugy van, ez igaz! Ferdinandy Gyula igazságügyminister: ... és a tisztesség, becsület fáradtan vonszolja az életküzdelemben halálosan kifáradt vézna testét. A lelkiismeretlenség pőrére vetkeztette az erényt és szakadékba taszította a tisztességet, és ma már odajutottunk, hogy néhányan millióknak nyomorából és szenvedéséből gondatlanná, luxusossá tudják tenni a saját életüket. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) 1&Z igy tovább nem maradhat. Ezekben a kérdésekben bátorsággal kell az orvosláshoz hozzáfogni ; ( Ugy van ! Ugy van !) s a kormánynak elsőrendű kötelessége a célszerűnek jelentkező intézkedéseket lankadatlan kitartással és eréllyel végrehajtani. (Ugy van! Ugy van!) A kormány a drágaság enyhítésére az első lépést már megtette akkor, amikor, igaz ugyan, hogy erőszakos eszközökkel, azonban a rendkívüli viszonyok által megokoltan, a pénzlebélyegzési művelettel kapcsolatban iparkodott a pénz értékét emelni. Sajnos, az emberi leleményesség (Felkiáltások jobbfelől : Gonoszság ! Gazság !) és az emberi lelketlenség iparkodott ebben a kérdésben is az ellene megindított harccal szemben uj harcot provokálni, még pedig a képen, hogy a pénzt ni gy tömegekben törekedett Magyarország területérői kivinni. Sikerült ugyan a pénzügyi kormánynak a pénz ki csempészését eléggé megakadályozni, azonban a pénzlebélyegzés teljesen mégsem érte el azt az eredményt, melyet tőle vártunk. Külföldön ugyan valamit emelkedett a pénzünk értéke, belföldön azonban mindazok, akik a pénzlebélyegzés folytán vesztettek és a közszükségleti cikkek előállításával és forgalombahozatalával foglalkoztak, iparkodtak a veszteséget áthárítani a fogyasztókra s ennek következtében az árakat ismét mesterségesen emelték, ami természetesen a drágaságot újra növelte. A pénzünk javulására vonatkozó folyamat ezidőszerint még kellő eredményt nem ért el azonban hisszük, meg vagyunk arról Győződve,