Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-60

358 A Nemzetgyűlés 60. ülése 1920. évi június hó 15-én, kedden. arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem büntethető áruuzsoráért az, aki csak a megindokolt rezsiköltségeket számitja fel, hozzászámitva még a méltányos hasznot. Annak folytán, hogy az igazolt ár fogalma a törvényből kihagyatott, a régi 2. § teljesen tárgytalanná vált. Minthogy azonban amellett, hogy a törvény első szakaszának második pontja meghatározza azokat az elemeket, amelyekből az igazságos ár kialakulhat, fel kellett venni a második szakasz helyett uj szakaszt arra az esetre, ha a hatóság maga megállapítja, hogy mi az az ár, amelyet, ha az illető nem lép túl, akkor áruuzsorát nem követ el, s hogy abban az esetben, ha a hatóság ilyen tájékoztató árat meghatározott, akkor egyrészt feleslegessé tétessék, hogy a biróság vizsgálja, vájjon ezúttal az ár konkrét alakulása szerint igazságos árat követelt-e az illető, másrészt pedig bizonyos forgalmi biztonságot hozzon be, az uj második szakasz arra az álláspontra helyezkedik, hogy az esetben, ha a hatóság tájékoztató árat megállapított, nem kell kutatni, hogy az illető árunak eladási ára milyen elemekből alakult, mennyi abban a rezsiköltség, s mennyi a méltányos haszon, hanem az illető a tájékoztató árnál magasabbat nem kérvén, egyszerűen mentesül mindenféle büntetés alól. Annak a kimondására, hogy a tájékoztató ár betartása mentésit a bűnösség alól, azért volt szükség, mert egyes esetekben megtörténhetik, hogy a beszerzési ár, hozzászámitva egyéb rezsiköltséget, kevesebb lesz, mint a tájékoztató ár. Megtörténhetik az, hogy individualiter valaki, esetleg alkalmi vétel révén, nagyon olcsón jut hozzá valamilyen áruhoz. Ez nagyon kivételes eset. Már most épen azért, mert ezek nem a szabályt alkotják, hanem a kivételeket, és sokszor csak pár fillér lehet a különbség a tájékoztató ár és a 2. § első pontja szerint kialakuló ár között, a biróság mentesitése és a forgalmi élet biztosítása okából célszerűnek látszott az, hogy amikor tájékoztató ár van, amely úgyis gondos körültekintéssel fog megállapittatni, akkor ne legyen kénytelen a biró kutatni azt, hogy miből alakult az ár, másrészt pedig az illető, aki a gazdasági életben a közvetítési funkciót végzi, biztosítva legyen afelől, hogyha a tájékoztató árnál többet nem kér, az esetben bűnösség nem terheli. Hogy ez a tájékoztató ár visszaélésekre ne vezethessen s hogy a tájékoztató ár és a reális ár között semmiféle különös, egészségtelen differencia ne legyen, arról gondoskodik a törvény, mert a második legfontosabb módosítása az, hogy egyúttal bűntettként rendeli büntetni azt a cselekményt, amely arra irányul, hogy a hatóságot az ő ármegállapitó tevékenységében félrevezesse, nevezetesen hamis adatokat, hamis számlákat, hamis fuvarleveleket adjon elő azért, hogy a hatóság igazságtalan, magasabb árat állapithasson meg. Eddig a mi tájékoztató árainknak baja, hibája ugyanis az volt, hogy azokat a jóhiszemű hatóságokat, fórumokat, amelyek a tájékoztató árak megállapításával foglalkoztak, ügyes embereknek sokszor sikerült részben félrevezetniök, mert magasabban számiáztattak, magasabban mutatták ki a beszerzési és termelési költségeket. Innen van az, hogy a közönségnek — mondom, anélkül hogy erről tehetnének a hatóságok, amelyek, igazán mondhatom, brutális igazsággal akartak eljárni — igenis sokszor volt oka panaszkodni, hogy a tájékoztató árak nem reálisak, túlmagasak, mert azt a hatóságot, amelynek szaktudása — ugylátszik •— nem volt egészen kimerítő, félre lehetett vezetni. A jövőre nézve e tekintetben orvoslás van már a törvényjavaslatban, mert azokat, akik igyekeznek a tájékoztató árat megSzabó hatóságokat hamis adatokkal félrevezetni, mint büntettet elkövetőket rendeli a törvény megbüntetni. Lényegesebb módosítás az 1. §-ban még az, hogy a 6. pontot kihagyta az igazságügyi bizottság, és ennek helyére uj tényálladékot iktatott be, nevezetesen büntetni rendeli azt, aki bosszúból nem ad el közszükségleti cikket azért, mert őt az illető -BAsárló vagy pedig valamely hozzátartozója a hatóságnak feljelentette. Hogy a biróság a maga tevékenységét kifejthesse, hogy a törvény az áldásos hatását éreztethesse, szükséges biztosítani a fogyasztókat arról, hogy őket semmiféle visszatorlás nem érheti, ha ilyen visszaélést a hatóság tudomására hoznak, mert csakugyan sokszor abban volt a hiba, hogy a fogyasztó nem merte feljelentem az árdrágítót azért, mert attól kellett tartama, hogy feljelentés esetén már másnap nem kapja meg tőle azt, ami az ő mindennapi kenyere. Sokszor láttuk ugyebár a tejnél és más cikkeknél, hogyha az ember megfizette a maximális áron túlmenő magas árakat, akkor volt tej és egyéb cikk, amely pillanatban azonban csak tiltakozott is ellene, különösen pedig, ha feljelentette az illetőt, abban a pillanatban már kiapadt a forrás. Hegedüs György: Ezután is igy lesz! Rupert Rezső: Ez ellen tehát védeni kell a fogyasztót. A szakasznak lényegesebb módosítása még az, hogy a 6. pontból kihagyott tényálladékot felvette utolsó bekezdésként. Nevezetesen a javaslat szerint az előkészületi cselekmények is — mint a felhívás, az összebeszélés és az ajánlkozás is a visszaélések elkövetésére — befejezett cselekményként, vétségként lettek volna büntetendők, viszont a javaslat szerint a kísérlet, mint kísérlet a Btk. szerint büntetendő. Az a visszásság állott volna tehát elő, hogy a kísérlet, amely már előrehaladottabb stádiumát jelenti a visszaélésnek, tehát ha — nem tudom — nagymennyiségű áru elrej tése megkezdődött volna, az enyhébben lett volna büntetendő, mint a sokszor fejletlenebb előkészületi cselekmény, az egyszerű felhívás vagy összebeszélés. így tehát bizonyos hierarchikus rendet kellett létrehozni és az enyhébb cselekményt kevésbé szigorúan büntetendőnek nyilvánitani, mint a befejezett cselekményt, súlyosabb., az elkövetésben már előre»