Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-60

A Nemzetgyűlés 60. ülése 1920. évi június hó 15-én, kedden. 357 határokon, amelyeken ha innen nem maradunk, akkor esetleg magát az egész termelést, magát az egész gazdasági életet állítjuk meg. B. Szterényi József: Nagyon helyes! Rupert Rezső előadó; Mert hiszen méltóztatnak látni, saját tapasztalásaikból méltóztatnak tudni, hogy nagyon sokszor, amikor a hatóság talán népszerű, mindnyájunknak tetsző intézkedéseket tett, amelyeket azonban a gazdasági törvények és a gazdasági tényezők nem tudtak elviselni, eltűrni, egy erős visszahatás következett be és megszűnt ugyan a drágaság, lementek ugyan az árak, de ugyanabban a pillanatban eltűnt az áru is, még pedig nemcsak a készáru, amelyet elő lehetett volna keresni bizonyos raktárakból ügyes detektivszervezettel, hanem eltűnt különösen a nyersáru s a készülőfélben levő, a nem termelt, hanem .készített áru, mert megállott maga a termelés és, maga a termelés állván meg s az a kikényszerithetőség határain túl lévén : sem a hatóság, sem semmiféle más hatalom nem tudott a helyzeten változtatni. (Igaz! Ugy van!) Vigyáznunk kellett tehát arra, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy a gazdasági élet vérkeringését ne állítsuk meg és csak oda hatoljunk be a visszaélések irtásában, ahova bennünket a gazdasági törvények beengednek, nehogy az ellenkező hatást érjük el, mint amit elérni akarunk. B. Szterényi József: Nagyon helyes! Rupert Rezső előadó: Ezért bizonyos módosításokat tett az igazságügyi bizottság abban az irányban, hogy ez a cél mennél inkább megközelíthető legyen, hogy amíg egyrészről a visszaéléseket kiirtjuk, másrészről a legitim kereskedelmet és termelést az ő funkciójában ne akadályozzuk meg. E részben az első ütközőpont volt a törvényjavaslat 1. §-ának második pontja, amelybe kritériumként az vétetett fel, hogy az követi el az áruuzsora vétséget, aki az igazolt árat aránytalanul meghaladó ellenszolgáltatást követel. Amint ezt az igazolt árat felvettük, szükségessé vált ennek a meghatározása. Ezt meghatározza a régi 2. §. A régi 2. §. taxatíve sorolja fel mindazokat a konkrét elemeket és tényezőket, amelyekből az igazolt ár kialakul, azonban közelebbről megnézve nagyobb tájékozottsággal áttekintve ezt a területet, amelyen ez a szakasz és az első szakasz második pontja mozog, azt lehetett látni, hogy a felsorolás nem tökéletes és ezer és ezer olyan eshetőség van, amelyet ennek a szakasznak, illetve szakaszhelynek a szövege alá sorolni nem lehet. Azt látta a bizottság, hogy úgyszólván teljesen zsüriszerü ítélkezést maga után vonó szövegezés ez, amelyben minden betű, minden szó mérlegelés, emberi gusztus hatalma alá esik. Ebből igen súlyos visszaélések keletkezhetnek, el nem tekintve attól sem, hogy lehetetlenné válik az egyöntetű ítélkezés, amire nagy súlyt kellett helyeznünk, hiszen ma nem egy központi bíróság fogja kimondani az utolsó szót az egyes esetekben, hanem teljesen decentralizálva lévén az ítélkezés, száz és száz birói fórum fog végső fokon foglalkozni ezeknek a viszszaéléseknek elbírálásával. A legnagyobb ellenmondások következhetnének be ; egyik helyen felmentenének visszaélések vádja alól embereket, holott másutt sokkal enyhébb cselekményeket szigorúbban büntetnének. Ez teljes jogbizonytalanságra vezetne, ennélfogva nemcsak a bíróság tekintélyét, hanem a törvény tekintélyét is lerontaná és örökös izgalomban és nyugtaianságban tartaná az egész közvéleményt, különösen a fogyasztó közönséget. De azért is lehetetlenség így felsorolással megállapítani azt, hogy mi az igazolt ár, mert ahány az eset, úgyszólván annyiféle lenne az illetők felelőssége ezekben a kérdésekben és nem tudnánk a biró számára egészen kétségtelen olyan meghatározást adni, amelynek birtokában ő jogászi szabatossággal tudná meghozni az ítéletet. Egyébként is az igazolt árnak ilyen Procrustes-ágyba való szorítással történő meghatározása teljesen terrorizálná az egész gazdasági életet, mikor az érdekelteknek sokszor csak pillanatok állnak rendelkezésükre a tekintetben, hogy valamely gazdaságilag jelentős cselekményt véghez vigyenek, egy ügyletet lekössenek, szerződést kössenek, esetleg épen távirati utón, úgyhogy épen a becsületes kereskedő, becsületes iparos, a becsületes termelő szoríttatott volna háttérbe, . . . B. Szterényi József : Igaz ! Ugy van. Rupert Rezső előadó : . . . mert hiszen örökké bizonytalanságban lévén, lemondana inkább az igazságos, legitim kereskedelemről és iparról is, semhogy magát egy drákói szigorúságú törvény előre ki nem számítható esélyének kitegye. Ennélfogva precízebb, határozottabb, a közönséget és a bíróságot is jobban eligazító meghatározást kellett bevenni a törvénybe. Meg kellett határozni egészen nyíltan, szabatos, megnyugtató körülírással, hogy ki is az tehát, aid áruuzsorát követ el, ha bizonyos ármagasságot túllép. Ez olyfélekepen nyert elintézést, hogy felsoroltatnak a konkrét elemek. Nevezetesen megmondja a törvény, — aminthogy nem is mondhat mást, ha a gazdasági élet törvényeihez alkalmazkodni akar — hogy senkisem köteles kevesebbért eladni a maga áruját, mint amennyire az igazságosan mérlegelt, a valóságban szükségképen felmerülő rezsiköltségek azt megengedik, hozzászámítva természetesen a méltányos hasznot is, meit hiszen lehetetlenség a forgalmi életben azt kívánni és nagy hiba és nagy tévedés is lenne, ha az egész forgalmi élet rugóját kiküszöbölnék, ha kivennénk azt a hajtóerőt, az egészséges és igazságos gazdasági élettel is megférő önzést, hogy mindenki látni akarja a maga fáradságos munkájának gyümölcsét, sokszor már azért is, mert a méltányos, igazságos haszon azt a funkciót is teljesiti, hogy az egyébként esetleg bekövetkezhető veszteségek ellen már előre védve legyen az illető, aki a forgalommal, a közvetítéssel foglalkozik. A javaslat tehát az »igazolt ár« helyett és annak a 2. §-ban foglalt külön meghatározása helyett