Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-60

A Nemzetgyűlés 60. ülése 1920. évi június hó 15-én, kedden. 355 javaslatot, amely eléje terjesztetett és hozza ide a Ház elé. T. Nemzetgyűlés ! Megállapítottam már, de ez tény is, hogy a legbetegebb gazdasági életünknek tulajdonképen a termelési szaka, a termelési ága, azonban ez a gazdasági ág, objektiv okokból eredő betegségben szenved, tárgyilag véve szenved nagy betegségben, ugy hogy ezen alig is tudunk máskép segíteni; mintha újra létrehozzuk mindazokat a viszonyokat, amely viszonyok közepette ez a termelési ág is meggyógyulhat, kifejtheti áldásos tevékenységét és áldásos kihatással lehet a gazdasági élet többi ágaira, a forgalomra és a fogyasztásra is. De ha a legbetegebb is a termelési ágazat, mint ezt szakértők is megállapították, de mint mi is mindennapi tapasztalatunkból tudjuk, mégis kevesebb felelősség terheli mint forgalmi életünket, mely szintén oly beteg. Itt már igen nagy szerep jut az emberi felelősségnek.... B. Szterényi József: Nagyon helyes! Rupert Rezső : ... és a felelősségben az emberi természetnek, az emberi becsületességnek is. Mert itt már nem tisztán gazdasági tényezők, a gazdasági élet törvényeinek kérlelhetetlensége, hanem az emberi önzés, az emberi gonoszság, az emberi kapzsiság is beavatkozott az árfelhajtásba és itt már a betegség olyképen jelentkezik, hogy az ellen mi már, mert emberek követik el, emberi erővel, tehát törvényhozási utón is sikra szállhatunk. Azért, midőn ezt a javaslatot behatóan tanulmányozzuk, amig egyrészről azt látjuk, hogy a törvény kezdeményezője óvakodik attól, hogy a termelést lehetetlenné tegye, tönkretegye, másrészről minden gyógyszert alkalmazásba vesz a forgalmi élet terén felburjánzó ama visszaélések ellen, amelyek az ugy is nehéz gazdasági helyzetben az áralakulást emberi gonoszsággal idézik elő. A gazdasági élet fogyasztási ágával ezúttal, mikor megtorlásról van szó, nem volt mit törődni, mert hiszen ahogyan azt mi mindnyájan tudjuk, a mi fogyasztásunk szintén csak objektiv, tárgyilag vett s passzivitásban nyilvánuló betegségben szenved, t. i. hogy nem áll rendelkezésre elegendő mennyiség a közszükségleti cikkekből. Mert ami egyébként a fogyasztási ágat illeti, a fogyasztók igényeiket a legminimálisabbra szállították le ugy, hogy még a létminimumon is alul él az emberek milliónyi része, a gazdagok is kevesebbet fogyasztanak, jobban takarékoskodnak, mint régi időben. Különben is azokkal szemben, akik a fogyasztás minimumát átlépik, egyéb eszközök is alkalmazásba vehetők. Itt lesz pl. a fényűzési adó, amely hivatva lesz arra, hogy a túlzott fogyasztást megakadályozza. A nemzetgazdasági élet Magyarországon most egy princípium alá esik, kell hogy essék, azon princípium alá t. i., hogy ma, az országnak végtelen nyomorúságos helyzetében, nagy katasztrófája közepett tulajdonképen nem volna szabad itt senkinek többet fogyasztania, senkinek többet igényelnie, mint amennyi az ember tisztességes életéhez szükséges. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) Az volna a hazafiság, az volna ennek a nemzetnek a színvonalra emelkedettsége és az volna nagyságának a bizonyítéka is, ha le tudna mondani minden olyan feleslegről, amely az emberi tisztességes megélhetés határain túlmegy és átengedné azoknak, akiknek úgyszólván nincs meg a mindennapi betevő falatjuk sem; mert ha egyrészről nincs joga ma, az ország szörnyű helyzetében, senkinek többhöz, mint amennyi az ő tisztességes megélhetéséhez szükséges, akkor, t. Nemzetgyűlés, viszont azt is kell megállapítanunk, hogy ahhoz pedig minden dolgozó embernek joga van, — amig van valahonnan, ahonnan vétessék — hogy az emberi élethez szükséges közszükségleti cikkeket, fogyasztási cikkeket megkaphassa. (Ugy van! Ugy van!) A törvényjavaslat mindent elkövet a tekintetben, hogy lehetőleg nem érintve az embereknek bizonyos igazságos, erkölcsileg is indokolható önzését, a gazd'asági életet meggyógyítsa. Igyekszik a javaslat arra, — aki azt átolvassa és gondosan áttanulmányozza, látni fogja belőle — hogy minden olyan erőt, beavatkozást kiküszöböljön a gazdasági életünkből, amelynek ott nincsen másért helye, csak azért, hogy az árakat felemelje és drágítsa. Igyekszik a javaslat arra is, hogy a termelést és a fogyasztást mennél közelebbi viszonyba, kapcsolatba, egyáltalán közelségbe hozza egymással. Régi törekvés és felismerés ez, t. Nemzetgyűlés ! Ha visszaemlékezem ezeknek a kérdéseknek az utópisztikus korszakára, tudományára, csak Főúriért említem, ez az utópista tudós az emberi szemnek és az emberi felületes gondolkodásnak nagyon tetszetősen egy formulát állított fel, azt mondván, hogy minden bajnak, a világ összes bajának, a kereskedelem az oka. Azt mondja : künn bolyongott Paris külső kerületeiben, illetőleg a vidéken, és azt tapasztalta, hogy ott egy almát három-négy souért meg lehet kapni; azonban bemenvén Parisba és azt egy előkelő étteremben akarván megvenni, ott a húszszorosát, harmincszorosát kellett fizetnie az almáért. Ezt a drágítást a közvetítés hozta létre. Ebben látja ezért a gazdasági élet nagy hibáját, nagy baját, abban látta az ő korában, hogy a kereskedelem, a termelő és fogyasztó közé befurakodik. Ezért egész gazdaságbölcseleti, szociális rendszere a kereskedelem ellen irányult. Ebben látta a viszonyok javulásának akadályát. Nagyon természetes, hogy Fourier óta igen nagyot haladt a világ s, a tények kényszerűségével kellett megértenie mindazoknak, akik egy államot kormányoznak és a társadalmat vezetik, hogy igenis a kereskedelemre szükség van . . . B. Szterényi József: Az természetes! Rupert Rezső előadó : ... és pedig azért van szükség, mert hiszen ő az adminisztrációja a 45*