Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-60

354 A Nemzetgyűlés 60. ülése 19,20. évi június hó 15-én, kedden. pert Rezső képviselő ur, őt illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk I) Rupert Rezső előadó: T. Nemzetgyűlés! Őrömmel és boldogsággal állok ide, a Ház elé, amikor az első törvényjavaslat kerül ide. hogy törvényerőre emelkedjék,. . Huber János: Elég későn! Rupert Rezső előadó : Elég késő, ez a közbeszólás teljesen helyes. Mondom, mikor ez az első törvényjavaslat kerül ide, amely hivatva van a mi nyomorúságunkon, amennyire csak lehet, amennyire emberek segíthetnek, segíteni. Ma, amikor ide a Házba bejöttem, egy cipőfüzőárus került az utamba. Mindennap látom ezt az embert, kínálja a portékáját és könyörög, hogy vegyenek tőle, nehogy éhen haljon. Magam is többször vettem tőle, de már akkora lett a készletem, hogy többet venni szándékom és kedvem nem volt. Ma végre azzal akartam kielégíteni, hogy egy kis borravalót adok neki: egy mai huszfillérest, egy kétkoronást. Az ember ijedten visszahúzta a kezét s azt mondotta : nekem erre nincs engedélyem. Ez a becsületesség meghatott engem, és elgondolkoztam azon, hogy ha a forgalmi életben, a gazdasági életben mindenütt ilyen becsületességgel találkoznék az ember, akkor nem lenne baj ebben az országban. Pedig ez az ember majdnem naponként az éhenhalás küszöbén áll, hiszen rimánkodik és az Istenre kéri az embereket, hogy vegyenek tőle cipőfűzőt. Amikor tehát őt ezer és ezer motívum hajtja arra, hogy necsak árdrágítással, visszaéléssel keresse meg magának a mindennapi kenyerét, hanem hogy a könyöradományokat is elfogadja, és ő mégis a jogrend iránt ilyen tiszteletet tanúsít, hogy nem fogadja el ezt a borravalót, amely neki egy szükséges darab kenyeret jelent: akkor igazán meghatva kell tudomást venni arról, hogy ime, a szegény emberek között a jogrendnek ilyen tisztelői vannak, másrészről azonban szigorúan, kérlelhetetlenül kell arra gondolnunk, hogyha a szegény, a nyomorult ember a jogrendnek ilyen tisztelője lehet, ha ennyire becsületes lehet, akkor nekünk annál több jogunk és okunk van megkívánni azt, hogy azok, akiket az Isten javakkal jobban áldott meg, a jogrendet még jobban tiszteljék, még becsületesebbek legyenek. (Helyeslés balfelöl) Hiszen gazdasági életünket illetőleg a mi nagy bajunk abban áll, hogy korrupt a mi gazdasági életünk és hiányzik belőle a becsületesség erénye. Igaz, hogy egyéb bajok is vannak. A mi helyzetünket nemcsak szubjektív tényezők tették rosszá, romlottá, hanem ezernyi és ezernyi objektivok és tényező is hat arra közre, hogy igy lerongyolódva olyan nyomorúságban vagyunk, mint amilyenben vagyunk. Tudomást kell vennünk arról, hogy háború volt, hosszú évekig tartó, pusztító háború, amely elpusztította nemcsak a magyar vért, hanem igénybevette, elpusztította ennek az országnak anyagi javait is. Átéltünk két rémes forradalmat. Mindig csak pusztulás és pusztulás volt ebben az országban és eredményekép a termelőeszközöknek megfogyatkozása. Nem kis jelentőségű tényező az sem, hogy a külfölddel való minden kapcsolatunk megszakadt és ennélfogva lehetetlen volt részesülnünk azokban az áldásokban, amelyek a föld más területein bőségben, feleslegként teremnek. Nem szabad a szemünket behunyni az előtt, hogy rengeteg az a sok tárgyi tényező, ami nálunk az életet drágábbá tette. Tulajdonképpen a legbetegebb nálunk a gazdasági életnek a termelési ága, az a termelési ág, amely ellen különben nekünk — különösen a mezőgazdaságit értem — súlyos kifogásunk nem lehet, mert hiszen ezt a termelési ágat mi semmi olyan visszaéléseken rajta nem csíptük, amely visszaélések elkövetői különösen felelőssé tehetők lennének azért, hogy az országban nyomorúság van. Aránytalan drágulás fordult elő különösen és érezhető módon a termelő életnek ipari szakában, az indusztriális szakban, de az, aki világosan és tisztán akar látni, kell, hogy egyúttal bevallja, hogy tulajdonképpen az is tárgyi okokra vezethető vissza. Mert ha a mezőgazdasági életünk nagyon sokat szenvedett, akkor azt kell mondanom, hogy az ipari élet, az ipari termelés terén a veszteség szinte megmérhetetlen volt. (Igaz! a középen.) Elvesztettük nyersanyagtermelő területeinknek, ipari területeinknek nagy részét, azonban az ipar nemcsak a termelésre, hanem a közvetítésre is rászorulván, addig, amig az ő produktumainak elkészítéséig eljuthatott, addigra mindazokat a csapásokat, súlyokat és terheket, amelyek a mezőgazdasági termelést is már majdnem teljesen agyonnyomják és amelyek a forgalmi életet is igen kedvezőtlenül befolyásolják, az iparnak kétszeresen kellett éreznie. B. Szterényi József: Ez igy van! Rupert Rezső : Ezért megmagyarázható az, hogy az ipar termékei aránytalanul, szinte meg nem okoltan drágábbak voltak a termelő élet egyéb produktumainál. Amikor énnek a törvénynek megalkotásához fogott az a faktor, aki hivatva volt arra, hogy itt kezdeményezőként fellépjen, amikor ezzel a, törvényjavaslattal foglalkozott az igazságügyi bizottság, a tények előtt a szemét be nem hunyhatta és ennélfogva mindennek távolabb kellett tőle állania, minthogy akármelyik gazdasági ággal szemben gyűlölettel s már előre elfogultan lépjen fel, .. . B. Szterényi József: Nagyon helyes! Rupert Rezső :. . . hanem az objektiv igazságot, tiszta látást kellett neki megőrizni és ugy a tör vény kodifíkátor, mint az igazságügyi bizottság is, amely szintén részt vett a kodifikáció munkájában, csak az objektív tárgyilagosság álláspontjára helyezkedve vizsgálta meg azt a