Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-59

20. évi június hó lá-én, hétfőn. S50 A Nemzetgyűlés 59. ülése Í9> Hajlandó-e minden rendelkezésére áMó eszközzel megtenni az intézkedéseket, hogy a magyar nemzet elleni rágalmazó hadjárat ellen£Úlyoztassék ? Hajlandó-e a sajtócenzurát a külügy és a nemzeti hadsereg szempontjából olyan szigorúan kezelni, hogy nemzeti életünk biztosítékai, támaszai meg legyenek oltalmazva az aljas rágalmazástól? (Helyeésls.) Elnök: Az interpelláció ki adatik a ministerein ök urnák. A ministerelnök ur kivan szólni. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláló képviselő ur azt kérdezi tőlem, hogy (olvassa): »Van-e tudomásom arról, hogy a Nemzetgyűlés zárt üléséről részletes tudósitások adattak ki?« Igenis van tudomásom ; én magam megkaptam ugyanezt az értesítést, amelyet ő szives volt felolvasni. Nagy megütközéssel olvastam különösen azt a részét, hogy akadt volna két képviselő, (ugy van! Ugy van!) aki a zárt ülésen elmondottakat a külfölddel és különösen a külföldnek oly embereivel, akik nekünk valóságos szivbeli ellenségeink, közölte, nem azért, mintha az ott elmondottakat tényleg nem lehetett volna megtudni, de végre is a Nemzetgyűlés akarata az volt, hogy zárt ülésen tárgyaltassanak azok a kérdések, melyekről ott szó volt, tehát magábanvéve a legártatlanabb kérdés is, mihelyt zárt ülésen tárgyaltatik, abban a pillanatban a iegmélységesebb titok kell hogy legyen. Különösen a képviselők becsülete felel azért, (Ugy van! Ugy van! jobb- és balfélől.) hogy semmi a házból a zárt ülésen elmondottak tartalmából ki ne szivárogjon. T. Nemzetgyűlés ! Kétségtelen dolog, hogy a régebbi időkben is voltak panaszok ; sőt emlékszem, hogy a Ház egyszer még arról is határozott hozott, hogy a zárt ülésen senki jegyzeteket ne készítsen. A legutóbbi zárt ülésen megfigyeltem a képviselő urakat, épen ezen múlt emlékeiből kifolyólag és konstatálom, hogy senki jegyzetet nem készített. En felteszem azt is, hogy ez a közlés ugy láthatott napvilágot és ezért felhívom a t. képviselőtársaim figyelmét, hogy vasúton utazás közben ne mondják el a titok pecsétje alatt a jó ismerőseiknek és barátaiknak, hogy mik tárgyaltattak a zárt ülésen, mert sohasem tudhatják, hogy a szomszédjuk vagy a szomszédságban ülő ember mit hall abból és mit ad tovább. Tegyük fel azt a jó esetet, hogy ez igy történt. Azonban nem lehetetlen, hogy az történt meg, amit a lap tényleg emlit, hogy tudatosan közöltetett. Erre nézve a minister elnöknek nincs semmi hatalma, mert tulaj donképen az illető képviselők becsülete, magyarsága, Magyarország iránti hűsége volna a legnagyobb hatalom (Igaz ! ugy van !) s ha ez nincs meg, akkor azt semmiféle hatalommal, sem a ministerelnök, sem a Nemzetgyűlés elnöke nem tudja pótolni. (Igaz ! (Ugy van !) Egyet konstatálnom kell ebből a közlésből, hogy a tartalma nem felel meg a valóságnak. (Igaz! Ugy van!) De egy kétségtelen, hogy a szónokok sorrendjét híbn közli, (Igaz ! Ugy van !) s ebből meg kell állapítani, hogy az, akinek az informálásából ezt az adatot merítették, mindenesetre olyan ember volt, aki pozitive tudta azt, hogy a szónokok milyen sorrendben szólaltak fel . . . (Igaz ! Ugy van !) Weiss Konrád: És-hogy miről beszéltek! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök:... és hogy miről beszéltek. (Igaz ! Ugy van !) Mindazt amit a zártülésen tárgyaltunk, később nyilt ülésen is megtárgyaltuk, ( Ugy van !) megtárgyaltuk azért, mert hiszen azt akartuk megállapítani, hogy forognak-e fenn vagy nem olyan imminent körülmények, amelyek ujabb intézkedést kivannak. S miután azt megállapítottuk, azért a nyílt ülésen megismételtettek azok a dolgok, hogy azon intézkedéseknek meglegyen a kellő háttere és meglegyen a kellő nyomatéka az intézkedésre vonatkozó kívánságnak. Titkolni valónk tulaj donképen ma már a dologra nézve nincsen. Ami a második kérdést illeti, hogy (olvassa) : »Van-e tudomásom arról, hogy a magyar sajtó egy részében a nemzeti hadseregről valótlan rágalmazó hirek és cikkek jelennek meg«, őszintén megvallom, hogy erről nincs tudomásom, mert nem tudok minden lapot elolvasni s bizony a ministerelnöknek nem az a dolga, hogy újságokat orvasson, erre nem ér rá. De ha méltóztatnak ilyen cikket olvasni és azt velem közölni, én törekedni fogok (Egy hang jobbfelől : Mire való a cenzúra ?) amenynyiben ez módomban áll, azt megtorolni. (Általános helyeslés.) A t. képviselő urnák a harmadik kérdése érdekes s azt nagyon fontosnak tartom, mert épen a múlt napokban teljesen ellenkező irányú interpellációk hangoztak el. Ha jól emlékszem, Rupert Rezső képviselő ur panaszkodott a sajtócenzura ellen s ha nem tévedek, őrgróf Pallavicini György képviselő ur direkte meginterpellált aziránt, hogy mikor fogom már a cenzúrát megszüntetni. Ezzel szemben pedig azt kérdezi most a t. képviselő ur . . . Ereky Károly : Azt nem mondta, hogy megszüntetés, hanem hogy szabályozás szükséges ! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: Én ugy emlékszem, de lehet, hogy tévedek. (Olvassa) : »Hajlandó-e a ministerelnök ur a sajtócenzurát a külügy és a nemzeti hadsereg szempontjából olyan szigorúan - kezelni, hogy nemzeti életünk biztositékai, támaszai meg legyenek oltalmazva az aljas rágalmazástól ? « Ez a kérdés válasz a többiekre. A helyzet ma olyan, hogy a sajtócenzurát ezer és egyéb okokból sem szüntethetjük meg. (Általános helyeslése) Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy körül va gyünk véve bolsevistákkal. Ausztriában tökéle-