Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-59

A Nemzetgyűlés 59. ülése 1920. évi június hó 14-én, hétfőn. 351 tesen a bolsevisták "vezetik a közhangulatot s ott egy sereg magyar lapot szerkesztenek s adnak ki és azokat állandóan csempészik be Magyarország területére. Ugyanez történik Cseh-SzlováIdában is, mert ugyanaz a társaság, amely Ausztriában a bolsevizmust a magyarok részéről propagálja, ugyanaz teljes szervezettséggel késziti elő és propagálja a bolsevizmust Cseh-Szlovákiában is és csempész be oda kommunista és bolsevista pamfleteket, felhívásokat és kiadványokat. Természetesen minden bolsevizmusnak az első eszköze a hadsereg fegyelmének, rendjének és becsületének az aláásása. Mindenki, aki bolsevizmust akar, azon kezdi, hogy a hadsereget diszkreditálni és minden módon aknákat elhelyezni igyekszik, (Igazi Ugy van!) hogy a mai — majdnem azt merem mondani — egyetlenegy igazán diszciplínáit korrekt hadseregnek, mint aminő a magyar nemzeti hadsereg, renoméját és becsületét tönkretegyék. ( Ugy van! Ugy van!) Patacsi Dénes : Károlyi is igy kezdte ! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Ebből látszik, hogy mennyire nem lehet nálunk a cenzúrát megszüntetni. Ma még sajnos, nem tehető fel, hogy ha megjelennek ilyen lapokban cikkek, hogy akkor a magyar lapok közt ne akadnának defetisták — mert sajnos, vannak ilyen magyar lapok —• és hogy azt ne utánoznák. Most akkor mi áll elő ? Ha cenzúránk nincs, akkor nem tudom a magyar lapokban elnyomni az ilyen közleményeket ; a külföldi lapokat sem tudom megfogni, mivel cenzúrát a külföldön nem gyakorolhatok, hanem legfeljebb lefogatom azokat a lapokat a határon, megvizsgáltatom, és szükség esetén megsemmisíttetem. (Helyeslés.) Tagadhatatlan azonban, hogy ezek a sajtónyomok elvezetnek bizonyos magyarországi Írókhoz is. (Zaj. Igaz ! ugy van ! középen.) Magyarországon is vannak még defetista írók (Za

1

). Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) és vannak emberek, akik nagyon is szívesen báránybőrbe bújva kezdenék ki a hadsereg, az állam és a közrend tekintélyét. (Igaz ! Ugy van !) Szükségünk van tehát a cenzúrára s a cenzúrát én a legenergikusabban épen a nemzeti hadsereg érdekében látom felhasználandónak s ugy kell ezt kezelnünk, hogy legelsősorban a hadsereget védjük. (Helyeslés.) Kétségtelen — amint már mondottam és mondom most is — hogy a cenzúra egy faut de mieux, egy rossz eszköz és kétségtelen, hogy ahány fej, annyiféleképen cenzúráz. Én magam vagyok néha a legjobban meglepve, megmondom őszintén, mikor kézhez kapom a cenzúrázott cikket és kérdem, hogy Ur Isten, miért kellett ezb vagy azt kicenzurázni, mikor bátran közölhették volna ? (Felkiáltások jobb felől : Megcenzurázzák a ministerElnök ur beszédét is ! Derültség.) De a cenzorok, ugy látszik, valamilyen okból veszedelmesnek tartanak valamit és én utólagosan ezt már nem tudom korrigálni, mert a cenzúra megtörtént, a lap megjelent a kihagyott cikkel és ezen segíteni nem lehet. Az azonban — ismétlem — kétségtelen, hogy cenzúrára ma feltétlenül szükség van s ezzel szemben én csak azt ígérhetem, hogy gondoskodni fogok arról, hogy az lehetőleg a legkevésbé rossz legyen, Jóvá semmiképen nem lehet tenni, csak a rosszaságát lehet diminuálni és ez iránt a legjobb szándékom megvan. Még egy kérdése van az interpelláló képviselő urnák. (Olvassa) ; »Hajlandó-e minden rendelkezésre álló eszközzel megtenni az intézkedéseket, hogy a magyar nemzet ellen indított rágalmazó hadjárat ellensúlyoztassék ?« Igen és e tekintetben bizonyos kezdeményezések már is vannak. A dolog t. i. ugy áll, hogy Wienben abszolúte nincs semmiféle olyan központ, ahonnan a magyar eseményekről pozitív, a valóságnak tökéletesen megfelelő hirek adatnának le. Már most nem tudom, hogy hajlandók lesznek-e az ottani lapok a mi tervünket elfogadni,*de kétségtelen, hogy ez irányban tennünk kell valamit s ezért a Magyar Távirati Irodának egy kirendeltségét óhajtom megalkotni, amely Bécsben székelne s amelynek utján valóságos, a tényeknek megfelelő hirek és adatok közöltetnének. (Általános helyeslés.) Arról természetesen nem tudok garantálni, hogy ezeket a híreket a lapok átvegyék. Mi a magunk részéről többet nem tehetünk, Ezen a téren is megtesszük tehát azt, amit a magyar kormány a külfölddel szemben megtehet. Ez válaszom a t. képviselő ur interpellációjára. (Helyeslés.) Kérem újból a Nemzetgyűlés igen t. tagjait, legyenek nagyon óvatosak nyilatkozataikban itt a házban is, de főleg a Házon kívül. Az ilyen nyilatkozatok sokféle félreértésre adnak alkalmat. Többször hallottam már panaszokat, hogy ettől vagy attól a képviselőtől ezt vagy azt hallottuk. Persze az illetők sohasem mondták meg, hogy mikor, milyen diskurzus közben hallották azt, vagy hogy hozzájuk volt-e kijelentés intézve, vagy csak elmenve valaki mellett, egy elejtett szót hallottak ; a végeredménye azonban mégis az a dolognak, hogy rendesen olyasmit kapnak íel, amiből lehet hímet varrni a Nemzetgyűlés tekintélye ellen, a rend ellen, a hadsereg ellen, a keresztény és magyar nemzeti irányzat ellen. (Igaz! Ugy van!) Kérem ezért a Nemzetgyűlés t. tagjait, hogyha kritizálnak, tegyék ezt itt a Házban vagy a pártkörökben ; kritizálják a vezetőket, a kormányt, kritizáljanak mindent, de nyilatkozataikban — különösen utazás közben, mert a vasutakon tett nyilatkozatokról hallottam különösen sokat — legyenek óvatosak, mert azok avatatlanok fülébe juthatnak és nem tudom, hogy a parlament folyosóin is hasonló dolgok nem történnek-e. Különösen fontos ez azért, mert a Nemzetgyűlés tagjai vannak elsősorban hivatva ennek az országnak, a Nemzetgyűlésnek és saját maguknak becsületére is vigyázni. (Igaz! Ugy van!) Ismétlem — és ezzel be is végezem felszólalásomat — hogy a kormány azon a határterületen