Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-59

20. évi június hó 14-én, hétfőn. 348 A Nemzetgyűlés 59. ülése 19, Akkor ekként mondom ki a határozatot. Most áttérünk a sürgiis interpelláció előadására. Frühwirth Mátyás képviselő urat illeti a szó. Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Nemzetgyűlés! (HaHjuk! Halljuk/) Aki figyelemmel kisérte az utóbbi időben a külföldi sajtót és ezzel kapcsolatosan helyzetünket a külföldön, megnyugvással vette' észre, p hogy a külföld is felhagy azoknak a rágalmaknak az elhivésével, amelyeket külföldi ellenségeink napról-napra világgá szórtak. Különösen megnyugtató volt e tekintetben az angol bizottság, amely itt járt és amely nyilatkozatokat tett számtalan lapban és ez oly jó hatást gyakorolt, hogy minden magyar ember megelégedéssel vette, hogy a külföldi lapvélemények is azt állítják, hogy itt fehér terror nincsen és hogy a legjobb kívánságokkal kisérik a magyar nemzet működését és a konszolidáció felé való haladását. Az utóbbi időben azonban azokat az atrocitásokat, amelyek itt a Nemzetgyűlésen is szóvá tétettek, külföldön tendenciózusan ugy állították be, mintha azokat maga a nemzeti hadsereg követte volna el és ezzel kapcsolatosan támadások érték nemcsak a magyar nemzetet, hanem a nemzeti hadsereget is. Le kell ezt itt szögeznünk és ellenük minden eszközzel védekeznünk kell. Mintegy villámcsapás jött ebbe a koncertbe A Bécsi Magyar Újságnak és Az Embernek a közleménye, amely a szombaton tartott zárt ülésünknek minden részletét bőségesen leadta. (Zaj és felkiáltások : Hallatlan !) Arra hivatkozik a cikk elején a Magyar Újság, hogy a Nemzetgyűlés szombati zárt üléséről a Nemzetgyűlés két képviselőjének referálása után (Zaj és felkiáltások: Ki az a kettő ?) »jó érzésű« emberek jegyzőkönyvet készítettek, melyből kiderül, hogy a zárt ülésen ugyanazt állapították meg Apponyi, Huszár és Meskó nemzetgyűlési képviselők, aminek megállapítása miatt bennünket még ma is hazaárulóknak tartanak. (Zaj a Ház minden oldalán.) Héjjasról és gyilkostársairól tett vallomás a tárgya a zárt ülés Bécsbe megküldött hiteles jegj^zőköny yenek. Többek közt Apponyi kijelentette volna, hogy a vérengzést a nemzeti hadsereg civil ruhába öltözött egyénei követik el és hogy Magyarországon tisztek gyilkolták meg Somogyit. (Zaj és felkiáltások: Nem igaz!) Hivatkozom az egész Nemzetgyűlésre, hogy Apponyi ezt nem mondta. Ezekben a közleményekben ugy állították be a beszédeket, ahogy ez nekik a legkellemesebb és a legkényelmesebb. (Zaj és felkiáltások: Hazugságok !) A közlemény szerint ezek a gyilkosok akkor nemcsak Somogyit ölték meg, hanem a nemzet becsületét is. Erről szintén meg kell állapítani, hogy ez is hazugság, mert erről a zárt ülésen szó sem volt. Mind a két magyar újság foglalkozik a Nemzetgyűlés zárt ülésével, sőt a többi újságok, az Arbeiter Zeitung és a Berliner Tageblatt is leadta már, úgyhogy körülbelül 17 német újság közölte azt részletesen, amit bátor leszek felolvasni. Az Ember című újság a következőképen folytatja (olvassa) : »Az első szónok Ernst Sándor volt, aki azonban csak általánosságokat mondott. Utána Apponyi szólalt fel: »Minden reménységünk az angol munkásság volt, mely segített volna Magyarország számos érdekének megvédelmezésóben. Villámcsapásként jött Somogyi meggyilkolása. A gyilkos meggyilkolta a nemzet reményeit is. Az egész világsajtó azonnal ellenünk fordult, egyedül maradtunk és ezért nem tudtunk semmi eredményt elérni. Sajnos, a halottakat nem lehet feltámasztani, de talán még fel lehet támasztani azokat a szimpátiákat, amelyek Magyarország iránt megvoltak. Ez annál fontosabb, mert Angliában rövidesen a munkáspárt fog kormányra jutni. A béke revíziójánál csak rájuk támaszkodhatunk, erről azonban szó sem lehet a mai viszonyok mellett. Nevezzük néven a gyermeket. Nem tiszti ruhába öltözött civilek, hanem igenis tisztek követnek el atrocitásokat, tisztek, akik nem méltók a kardbojtra. Tiszti és civil bandák követnek el vadállati kegyetlenséggel vérlázító gyilkosságokat.« Ezután konkrét eseteket sorol fel. »Lehetetlen állapot, — mondotta később — hogy társaságok inzultáljanak olyan embereket, akik fáradságos napi munkájuk után levegőzni ülnek a kávéházak elé, holott ezeknek egy napi munkájuk többet jelent a nemzet számára, mint amazoknak egész esztendei tevékenysége. Ennek véget kell vetni. Eddig és ne tovább, nehogy az események azoknak adjanak igazat, akik a külföldtől várják a segítséget. (Felkiáltások : Kik azok a tisí-tek Rubinek minister : Ostenburg !) Meskó : Fel kell akasztani! Egy felkiáltás: Nem vállalja senki a rendcsinálást. Drozdy: Vállalom a hóhér szerepét! (Derültség) Apponyi végül követeli a különitmények, a karhatalom és az Ébredő Magyarok azonnali feloszlatását. Huszár Károly: Két társaság végzi az atrocitásokat, az Ébredő Magyarok és a hadsereg tagjai. Utóbbiak olyan gyilkosságokat követnek el, hogy amellett elszégyelhetik magukat a kommün rémtettei és a spanyol inkvizíció. — Meg kell állapítani, hogy ez szemenszedett hazugság. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Ennek ki kell derülni ! Frühwirth Mátyás: Foglalkoznunk kell vele, mert végig megy ez a külföldön minden lapban ! (Tovább olvassa.): Ugy kell ezekkel elbánni, mint a fenevadakkal, lebunkózni őket. Szemrehányást tesz Szmrecsányinak, hogy ő az Ébredő Magyarok elnöke. Nem lesz addig rend, amig különösen ez a Héjj as nevű gazember nincs ártalmatlanná téve. Konkrét eseteket sorol fel, különösen a Prónay-külö-