Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-59

338 A Nemzetgyűlés 59. ülése 1920. ból, bogy ezután katonai túlkapások ne történjenek, s amilyen őszintén és amilyen szilárd, erős és szigorú kézzel végre is fogom hajtani ezeket az intézkedéseket : épen olyan erélyesen, a saját személyemre semmiféle tekintet nélkül, magamat a legnagyobb mértékben exponálva meg fogom védeni a magyar nemzeti hadsereg tisztikarát és a magyar nemzeti hadsereget minden itt elhangzó és jogtalan — hangsúlyozom, hogy jogtalan — támadással szemben. (Helyeslés jobb felől.) Mert én mint Magyarország honvédelmi minisztere nemcsak a Nemzetgyűlésnek, hanem az egész nemzetnek és nemcsak a nemzet most Magyarországhoz tartozó részeinek, hanem különösen azon a részen lakóknak is, akik tőlünk el lesznek szakitva, és nemcsak a mostani nemzedéknek, hanem még a jövő- nemzedéknek is felelős vagyok azért, hogy a magyar nemzeti hadseregnek hazafias nemzeti lelkesült szelleme, annak a polgársággal való szoros kapcsolata, valamint annak fegyelme és ezzel kifogástalan harcképessége megőriztessék és fejlesztessék, mert ezzel áll és bukik hazánk és nemzetünk egész reménysége egy jobb és boldogabb jövője. (Altalános helyeslés.) Kérem a t. Nemzetgyűlés minden egyes tagját, hogy engem ebben az igyekezetemben támogasson, és akkor meg vagyok Győződve arról, hogy az az egyetértés polgárság és katonaság között, de mindenekelőtt a hadseregnek mostani örvendetes felfelé menő fejlődése megmarad ezentúl is. (Általános élénk helyeslés és taps.) Elnök : Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozat tárgyát nem képezhetvén, a második napirend előtti felszólalásra térünk át. Zákány Gyula képviselő urat illeti a szó. Zákány Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Beigerem, hogy egészen rövid leszek, nemcsak azért, mert valamelyik ülésen az egyik interpelláló képviselő ur egy törvényt állított fel a rövid beszéd és a zsenialitás közötti összefüggésre vonatkozólag — anélkül azonban, hogy én a rövid beszéd és a zsenialitás közötti összefüggés törvényét magamra alkalmaznám — de azon másik szempontból is, hogy az igen t. elnök ur felfogása szerint lehetetlen az, hogy a napirend előtti felszólalások teljesen lefoglalják a Nemzetgyűlés üléseinek a napirend tárgyalására szánt idejét. T. Nemzetgyűlés ! A múlt heti ülésen eléggé meg nem fontolt, eléggé meg nem gondolt és ugy a bel- mint külállapotaink fejlődésének többet ártó mint használó izgalmas megnyilatkozásoknak — amint hisszük — lehiggadásával ós talán lezáródásával kapcsolatban, szükségesnek tartom a napirend előtti felszólalást. Szükségesnek tartom ezt azért, mert azok az eléggé meg nem fontolt izgalmas megnyilatkozások, a nyugati kulturállamok előtt, vesztett hitelünk visszaszerzése és az európai államok felfogásában beállott jobb belátás, valamint a belső konszolidáció utjának szerintem, de azt hiszem, évi június hó 14-én, hétfőn. mindegyikünk szerint is, a legnagyobb akadályát képezik. Igen t. Nemzetgyűlés ! Nagyon örülök, hogy előttem épen a honvédelmi minister ur szólalt fel. En sajnálom, hogy a múltkori ülésen, amikor a katonai atrocitásokkal kapcsolatban a nemzeti hadseregnek a proletárdiktatúra utáni Magyarországon való szerepéről, értékeléséről, érdemosztályozásáról volt szó egy képviselő ur interpellációjával kapcsolatban, nem voltam jelen; mert ha jelen lettem volna, nyomban tiltakoztam volna ellene. De részben azért sem tettem volna ezt, mert nem akartam elébevágni az igen t. honvédelmi államtitkár ur jelentésének, aki a DunaTisza közötti misszióját befejezve, a .tegnapi lapokban a következő nyilatkozatot tette közzé (olvassa) : »Azt a benyomást nyertem, hogy egyesek visszaélve a hadsereg egyenruhájával, — olyanok, akik nem is voltak a Héjjas-különitmény tagjai, ennek a neve alatt követtek el rablásokat stb., stb., a hadsereg ellen irányuló szándékkal olyanok követték el, akik a keresztény nemzeti irányzat ellenségei. A hadseregben feltétlenül bizni lehet és nagyon káros, hogy akadnak, akik mig meg nem Győződnek a valódi tényállásról — egyes túlkapások elkövetőit a hadsereggel azonositják.« Igen t. Nemzetgyűlés! Rupert Rezső képviselő ur a múlt heti, június 9-iki 56. ülésen kisajátítva magának a történelem hivatását, (Derültség.) a proletárdiktatúra utáni Magyarország talpraállitása körül kifejtett szolgálatokat kezdte osztályozni, s ezen osztályozással kapcsolatban a nemzeti hadsereget, — hogy enyhe kifejezéssel éljek — bizonyos leértékelésben részesítette. Szerinte, ha nekünk tisztességes szabad sajtónk lehetett volna, az majd tájékoztatta volna a közvéleményt arról, hogy kinek micsoda értéke és érdeme van ebben az országban. Az igazság nem az, — mondotta — hogy bennünket egy katonai hatalom mentett meg, tulajdonképen a románok csinálták meg a rendet. Ez az egyik. A másik pedig, hogy azon a viharos ülésen, a naplójelentések szerint, izgatott közbeszólások hangzottak el, amelyek a katonai atrocitásokat élesen jellemeztékj s ugyanakkor az igen t. interpelláló ur — nem tudom, hogy mily logikával, lehet, hogy szónoki képességének a rovására irható ez, de semmi esetre sem akarom tendenciózusan beállítani — interpellációjában azt, amit előzőleg a nemzeti hadseregnek tulajdonított, később elvitatja a nemzeti hadseregtől, t. i. azt, amit mint érdemet tüntetett fel. T. i. azt mondta (olvassa) : »A dolog ugy áll, hogy mikor mi a rendet megcsináltuk, a később rendet teremteni jövő katonaság még enyhített a mi szigorúságunkon, hogy a népszenvedély ne pusztítsa el jobban a régi rendszer embereit. Erre kellett csak katona*