Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-59
À Nemzetgyűlés 59. ülése 192( Ugy van!) még a legénységben is; pedig ők büszkék ám arra, bogy ilyen bamar, ilyen rövid idő alatt összeszedték magukat és a saját személyükre való tekintet nélkül, életük veszélyeztetése mellett kiirtották a bolsevizmus utolsó csiráit is. (Ugy van! Ugy van!) Es ezért legalább is azt kérik az egész nemzettől, bogy egy kis hálát mutasson irántuk és ne történjék ép ellenkezőleg az, bogy minden érdemüket megtagadják. (Ugy van! Ugy van!) Nagyon félek, bogy ezek és sok más egyéb dolgok, amik itt történtek, lassan-lassan megint meglazitják a tisztikar tekintélyét nemcsak az országban, de főként a legénység előtt. Patacsy Dénes: Azt akarják elérni. Soós Károly honvédelmi minister: Ez pedig oly borzasztó veszedelem, amely visszavezethet minket arra a lejtőre, amelyre a magyar nemzeti hadsereget annak idején Károlyiék vitték. (Ugy van! Ugy van!) Azzal az állítással szemben, hogy nem a katonaság, hanem csak a polgárság mentette meg az országot a bolsevizmustól, legyen szabad felolvasnom annak a tiszti parancsnak a bevezetését most, amelyet én a tisztikar hangulatára való tekintettel jónak láttam leadni, de mindenekelőtt azért, hogy érvényt szerezzek azoknak a szigorú rendeleteknek, amelyeket a hadvezetőség kiadott. Ennek a tiszti parancsnak bevezetése a következőképen hangzik (olvassa -.) »Általánosan, mindenki által, még az itt időző idegen hatalmak képviselői által is elismert tény, hogy a magyar nemzeti hadsereg gyors talpraállitása oly fegyelmezettségre mutat, mely ritkitja párját Európa hadseregeiben. Ez az eredmény mindenekelőtt a magyar nemzeti hadsereg tisztikara lelkes, megértő buzgalmának és a legnagyobb nehézségektől sem visszariadó, kötelességtudó ténykedésének köszönhető. Ez annál nagyobb érdem, mivel a bolsevizmus romboló hatása után még a laikus ember előtt is világos, hogy mily óriási nehézségekkel kellett ezen munka keresztülvitelében megküzdeni. De a magyar nemzeti hadsereg tisztikara ebben az időben még egy más munkát is végzett; ami előtt még a közbiztonság törvényes szervei kellőleg megszilárdultak; kemény kézzel, önzetlenül, tiszta, hazafias érzülettől áthatva, lángoló hazaszeretettől vezettetve közreműködött a polgársággal a bolsevizmus utolsó maradványának kiirtásánál. A haza őszinte hálája fog majdan osztályrészül jutni a tisztikar ezen működéséért nemzetünk történelmének a mai idővel foglalkozó gyászos lapjain.« (Ugy van! Ugy van!) Kérem, méltóztassék figyelembe venni a különbséget Rupert Eezső képviselő ur nyilatkozata és e között. Ott az van mondva, hogy csak a polgárság csinálta, itt az van mondva, hogy a tisztikar, a magyar nemzeti hadsereg a^ polgársággal vállvetve, (Igaz ! Ugy van !) Es ezzel visszatérek arra, amit itt egyik legelső beszéNEMZETGYULESI NAPLÖ. 1920—1921. — IIL KÖTET. K évi június hó 14-én, hét fon. 337 demben mondottam, t. i. arra a nyilatkozatomra, — és mondhatom, több volt az egy nyilatkozatná], az egy meleg felhívás volt a Nemzetgyülés minden tagjához és az egész magyar nemzethez, — hogy végre valahára Magyarországon a katonaság és a polgárság nem mint ellentétes osztályok állanak egymással szemben, hanem mint édes testvérek dolgoznak vállvetve, az ország felépítésére. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Azt hiszem, uraim, hogyha itt a Nemzetgyűlésben egyes tagok, — mindig ugy mondom : egyes tagok, mert én és a hadsereg nem általánosítunk, a hadsereg jól megtudja különböztetni, hálával ismeri el és köszöni meg a Nemzetgyűlés nagy zömének a magyar nemzeti hadsereg iránt minden alkalommal megnyilvánuló lelkes hangulatát, — ha, mondom, egyesek ennek ellenére mégis felszólalnak és ellentéteket szítnak katonaság és polgárság között és ha az itt minden ellenvetés nélkül marad, különösen illetékes helyről nem találkozik olyan visszautasítással, mint amilyet az méltán megérdemel, — akkor megvan az a veszély, amit mi nem akarunk, s amitől mi tartunk és amit mi aggodalommal nézünk; hogy a hadsereg bizonyos ellentétbe jut a Nemzetgyűléssel. Ez oly borzasztó veszedelem, amit a t. Ház itt ülő tagjai maguk a legjobban és mi mindnyájan érezünk és amitől félünk. Hogyha tehát ezt igazán el akarjuk kerülni, akkor a magyar nemzeti hadsereget, amely borzasztóan szegény, rongyokban jár, amelyeknek alig van elegendő fegyvere, — mindenben, de mindenben még segíteni kell! (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De van ennek a magyar hadseregnek két nagyon szép tulajdonsága, amit megszerzett s amit a magyar nemzeti hadsereg és annak tisztikara megőriz; az egyik r a lángoló magyar nemzeti hazafias szellem, (Általános helyeslés, éljenzés és taps.) amely nem akar ellentétbe jönni a magyar alkotmány semmiféle szervével, így a Nemzetgyűléssel sem; (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) második tulajdonsága pedig ennek a hadseregnek a vasfegyelem. (Elénk helyeslés.) Tudom, sokan vannak itt, akik azt mondják, hogy ennek a fegyelemnek ártanak azok a túlkapások, amelyek megtörténtek. Ezek, uraim akkor ártanak, hogyha büntetlenül maradnak; de nem fognak ám büntetlenül maradni! (Helyeslés.) Azonban azt kérdem itt a Nemzetgyűlésben, ahol nagyon sok, a legtöbb tag hadviselt katona, (Ugy van!) hogy nem tudják-e megítélni, milyen borzasztóan árt a legénység fegyelmének az, hogyha itt minden pillanatban egyesek által tiszt ellen valami olyan hozatik fel, amiről aztán később itt bebizonyult, hogy nem is tisztek követték el, hanem egyenruhába öltözött más egyének. Azért kijelentem, t. Nemzetgyűlés, hogy amilyen őszintén előadtam mindazokat a rendelkezéseket, amelyek megtörténtek abból a cél43
