Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

A Nemzetgyűlés 45. ülése 19.20. évi május hó 19-én, szerdán. 25 fegyelmit kérni önmaga ellen, illetőleg kérni az igazoló eljárás megindítását, és különös, hogy annak t, tanácsnak első tagja, aki elmulasztotta ezt, maga hozott bizonyos fegyelmi ügyekben ítéleteket, 100 koronára büntetett egyeseket, akik a beavatottak szerint valószínűleg más elbírálás alá estek volna, ha az előírások rendes folyamatát betartották volna. Ha a személyi ügyekről beszélek, egész természetesnek tartom, hogy fel kell említenem azt a szomorú tényt, hogy Budapest székesfőváros vezetőségének 80°/o-a szabadkőműves. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ez elszomorító jelenség, mert belekényszeritették őket. En nem hibáztatom azokat a kisebb állású embereket, akik a kenyér miatt voltak kénytelenek belépni és akiket kényszeritettek erre, de nevetségesnek és furcsának tartom, amellett hogy elszomorító, hogy fővárosi vezető emberek olyan tortúráknak vetették magukat alá, s nem volt elég a szellemi kvalitásuk, képzettségük, amely predesztinálta őket arra, hogy a főváros vezető emberei legyenek, hanem feketére bemázolt ketrecekben kellett csontvázak mellett tanúbizonyságot tenniök arról, hogy ők méltó emberek a főváros vezetésére. (ugy van! Ugy van! Élénk taps a baloldalon.) Én, mint ennek a fővárosnak szerény fia, szégyelem, hogy a fővárosnak ilyen vezetői voltak, (ugy van! Ugy van! bal felöl.) És itt a hiba, hogy komoly emberek ilyen játékra adták magukat, — mert másnak nem tarthatom ezt, csak játéknak — hogy ilyen feketére mázolt ketrecekben tettek bizonyságot egyéni alkalmasságukról. (Zaj balfelöl.) Somogyi István: Mogendóvidot raktak a nyakukba! (Zaj.) Usetty Ferenc : Emiitettem, hogy nemcsak a vezetőség terén láthatunk ilyen sajnálatos jelenségeket, de az üzemek vezetése is olyan kezekben van, amelyek előttünk nem megbízhatók. Csak egyet akarok többek között felemlíteni, például az élelmiszerüzem terén is visszaélések vannak, amelyek nem tűrhetők. A város vezetősége ugyanis egy férfiút alkalmazott — a nevét nem említem — aki mint szerény, ideiglenes hivatalnok került a fővároshoz és havi 500 korona fizetése volt. Egy év múlva már 20.000 korona fizetése volt és mint gazdasági szakértő vagy nem tudom, micsoda szakértő szerepelt, később pedig, amint most is ugy van, talán 80 vagy 100.000 K az évi jövedelme akkor, amikor vannak olyan köztisztviselők, akik 25—30 esztendőn keresztül becsületes munkával ennek a jövedelemnek még harmadrészét sem tudták elérni. (Felkiáltások a baloldalon: Ki az ?) Neveket nem említek ; akik ismerik az ügyeket, nagyon jól tudják, hogy kiről és kikről van szó. Hogy milyen gazdálkodás folyt a főváros pénzével, ebben a tekintetben csak azt akarom felemlíteni, hogy a főváros adóssága egy milNEMZBTGYÜLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — III. KÖTI liárdra rug. Ha tekintetbe vesszük a nagy valutakülönbözetet és azt, hogy ez a kölcsön fontban, márkában és sterlingben vétetett fel, akkor könnyen ki lehet számitani, hogy milyen óriási ez az adóssá?. Jól tudjuk azt, hogy bizonyos beruházások történtek ezen a téren, de egész határozottan merem állítani, hogy az az összeg nem mindig azokra a beruházásokra fordíttatott, amelyekre felvétetett, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) hanem, mint a rossz egyetemi hallgatók, napról-napra éltek ebből a pénzből és folyó kiadásokra fordították a kölcsönösszegeknek nagyobb részét. Bárczy István: Nem áll! Usetty Ferenc: Hát kérem, én tudom, hogy áll! Bárczy István: Tessék bebizonyítani! Usetty Ferenc: Majd bebizonyítom! A főváros mindig arra hivatkozott, hogy azért olyan nagy a deficit, mert a belügyminister túlalacsonyan állapította meg — többek között a kórházakról akarok beszélni — az ápolási költségeket. A példa azonban, amelyet felhozok, mutatja, hogy 1914-ben egy hozzáértő embernek kezébe került a kórházi gazdálkodás, aki munkájával és szigorú ellenőrzésével — ennek a költségvetésben is meg lehet találni a nyomát — egy félmillió felesleget tudott kimutatni. Hogy a kórházaknál általában milyen gazdálkodás folyt : méltóztassék csak visszaemlékezni a Zita-kórház botrányára 1914-ben, amely a háború alatt óriási port vert fel. Bárczy István: S mi lett belőle? Usetty Ferenc : Rögtön megadom a választ : semmi. Mindezideig semmi sem történt. Akkor, amikor közélelmezési tisztek bűnössége következtében egyes emberek, az ö jóakaróik, amint a vádirat és az ügyész is megállapította, kaptak mindenféle élelmicikkeket, ugyanakkor szegény beteg katonák büdös, romlott húst ettek. Ez a vizsgálat még mindig nincs befejezve, ugy látszik, nem is lesz soha befejezve. Bárczy István: A bíróság dolga. Barla-Szabó József: Az érdekeltek dolga. Usetty Ferenc : A főváros vezetőségének törekedni kellett volna, hogy szorgalmazza ennek az ügynek a tisztázását, nehogy még a gyanu árnyéka is hozzáférhessen a fővároshoz. (Igaz! Ugy van!) Hogy milyen gazdálkodás uralkodott a fővárosnál a múltban, arra nézve még a telekspekulációkat akarom felhozni. Méltóztatnak ismerni a Tisza Kálmán-téri Népopera esetét. Valamelyik befolyásos bizottsági tag egyik rokona Népoperát akart építeni és a fővároshoz folyamodott engedélyért, hogy ezen a téren felépíthesse. Eel is épült az a bizonyos magtárhoz hasonló Népopera és a város megengedte azt is, hogy arra a telekre kölcsönt vegyenek fel. Azonban a vállalat megbukott ós a kölcsön terhe a főváros nyakába szakadt« Ott van az ipartelepek ügye. Megengedték, hogy ipari célokra olcsó áron telket vegyenek 4