Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

2(5 A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. át az illető kérvényezők ; igaz, hogy rávezetek a telekkönyvi korlátozást. Azonban multak az évek, nem építettek ott ipartelepeket. Végre be­folyásos emberek révén tárgyalni kezdtek, hogy igy meg ugy, nem lehet ezeket az ipartelepeket ott felépíteni, törüljétek ezt a korlátozást. Persze egyezkedtek, hanem ez az egyezkedés sem volt természetesen olyan, amely Budapest közönsé­gének érdekeit szolgálta volna. Kompromisszu­mokat kötöttek. Azt hiszem, mindenki ismeri a G-reger sen-féle telkek ügyét. Vagy ott van a Kamara-erdei Loser-telek, amelyet szegényház céljára vettek. Tényleg fel is épült a szegény­ház, de tudjuk, hogy nem felel meg annak a célnak, amelyet mi joggal elvártunk. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy bizonyos befolyásos bizottsági tagok nyomására olyan hiva­talokat és állásokat kreáltak, amelyekre abszo­lúte semmi szükség nincs. Bárczy István: Például? Usetty Ferenc : Például itt van a népjóléti központ. A népjóléti központra, abban a for­mában amint megalakittatott, egyáltalán semmi­féle szükség nincs. Ennek a központnak veze­tője szegény újságíróból emelkedett nem tudom minő összeköttetés és protekció folytán állásába. »A budapesti nyomor vöröskönyve« címen a diktatúra alatt vérvörös bekötésü könyvet adott ki, amelyben kifejtette, hogy a szovjetköztársa­sági forma a legideálisabb állapot. Es ez a fér­fiú még mindig ott van a helyén. (Nagy zaj és mozgás a baloldalon.) Pető Sándor: Mert nincs közgyűlés és nincs autonómia! (Zaj.) Usetty Ferenc : Az igazoló-eljárást meg kel­lett volna indítani s az illetőket fel kellett volna függeszteni. (Zaj. Elnök csenget.) Hogy milyen gazdálkodás folyt a régi időben a fővá­rosnál, arra nézve méltóztassanak megengedni, hogy a »Fővárosi Közlöny«-nek 1914. évi 91. számából egypár szemelvényt felolvassak. (Hall­juk! Halljuk! Olvassa.) »Méltóztatnak emlékezni, hogy 1907-ben, amikor a t. polgármester ur még fiatal polgár­mester volt, akkor azt mondta, hogy tulajdon­képen itt a polgármesternek nincs is lényeges hatásköre. A közgyűlés a döntő forum. (Közbe­kiáltások : Pictus masculus!) Azt hiszem, be­felé zárjelbe tette, hogy nem sokáig. A köz­gyűlés tényleg döntő forum volna a városi szervezet szempontjából, tulajdonképen a mi közgyűlésünk volna az, amelynek úgyszólván a város vagyoni és minden más ügyét intéznie kell, amint ez régen meg is volt, mert alig volt ügy, mely a tanács hatáskörében elintéz­tetett és a közgyűlés elé egyáltalában nem került. Ma a közgyűlés alkatrészeire szét van tagolva, itt még egy kisebbség sem képes szer­vezkedni, többségről szó sem lehet, az sem szervezkedhetik, azonban többség mindig ren­delkezésre áll akkor, ha szükséges és akkor, ha egy javaslat keresztülvitele érdekében a polgár­mester magát exponálja.« Azt mondja továbbá, hogy (olvassa) : »És semilyen felelősség nem létezik ma. 0 tiszt­viselő, ő azt mondja, a tanács tagja vagyok, a tanács végrehajtja a közgyűlés határozatát, én a közgyűlés határozatát hajtottam végre legjobb lelkiismeretem szerint.« Aztán folytatófag ezt mondja (olvassa): »Ami a takarékosságot illeti, igen érdekes dolgokat fogok a t. közgyűlés elé tárni és pedig mind olyan érdekes dolgokat, amelyek egyúttal belekapcsolódnak abba, hogy a tanács tagjainak u. n. kifejezett külsősége mennyiben játszik bele és mennyiben kapcsoló­dik bele ebbe a kérdésbe és hol jelentkeznek ezek az anyagi érdekeltségek A takarékosságra nézve azt hinném, hogy akik a város ügyei iránt érdeklődnek, bátran mondhatják azt, hogy akár­hol bele lehet nyúlni a város gazdaságába, mindenütt érdekes jelenségeket méltóztatnak ta­lálni. Természetes dolog, hogy én olyan térre nem léphetek, — nem vagyok vizsla — de egyes példákat fogok felhozni, lehetőleg a kisebb takarékosságról a nagyobb takarékosságra fogok menni. Itt van pl. egy elemi iskolai igazgató íróasztala 368 K. A város épített népjóléti intézményeket, bér­házakat, amelyek 1910 novemberében készültek el, akkor váltak lakhatóvá. Itt van pl. ebben a házban a III. em. 55., a IV. em. 58. számú lakás. Ezekben 1912-ben vidáman tapétáznak, holott a legtöbb lakásban ugyanazon lakó volt. Körülbelül 1000 K-t meghaladó összeget fizetett a város a tapétázásért ugyanannak a vállalko­zónak, aki eredetileg a tapétázási munkákat végezte.« Azt mondja továbbá (olvassa) : »A fő­város tart fenn zenetanfolyamokat. Méltóztatik talán ismerni, azt hiszem, Sternbergnek azt a hirdetését, hogy »ön kidob pénzt, ha bérel és fizet«. A főváros zongorákat és pianinókat havi 20 K-val bérel az iskolák számára. A főváros zeneiskolái részére zongorákat vásároltak be, a többek között egy Bechstein zongorát 2800 K-ért, egy Bösendorfer zongorát 2700 K-ért és mind ilyen drága zongorákat. Méltóztatnak megengedni, hogy néhány adattal megvilágítsam a főváros gazdálkodását, megvilágitsam most, amikor való­színűleg a jövő évben községi pótadóemeléssel fogunk szemben állani. Azt hiszem, hogy helytelen gazdálkodás az, ha egy évben 100.000 K-kat kidobunk és a költségvetés tárgyalásánál ezekről beszélni kell. Méltóztatnak tudni, hogy a Vigadó bér­háza a fővárosé, ott vannak igen kiváló, elő­kelően berendezett lakások. Meg fogom ismer­tetni az urakkal, akik részben háztulajdonosok, de inkább bérlők, a főváros ezen javadalmának mikénti értékesítését. Méltóztatnak tudni, hogy akárhányszor tárgyaljuk a közgyűlésen, hogy a Jánoshegyen lévő vendéglős 600 vagy 700 ko­ronát fizessen-e vagy valamely bódé tulajdonosa 300 vagy 350 koronát, mert ezek igen fontos

Next

/
Thumbnails
Contents