Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-45
24 A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én } szerdán. súlyként nehezedett, akik nem értettek teljesen egyet ezekkel az emberekkel. De / hogy tovább menjek, itt van az iskolák ügye. Állandóan halljuk, még pedig a legilletékesebb emberek szájából, hogy a kultusministernek az a helyes akarata, amely valóra akarja váltani, hogy a fővárosi iskolákat államosítsák, a legilletékesebb helyeken ellenzésre talál. Hogy mennyire szükséges ezen fővárosi iskolák államosítása, ennek igazolására méltóztassék megengedni, hogy egy körlevelet olvassak fel, amely minden dokumentumnál fényesebben fogja igazolni, hogy itt van a tizenkettedik óra, y mikor ezeket az iskolákat államosítanunk kell. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) A tisztességes, a hazához hű, magyar keresztény tisztviselőknek, vagy a keresztény fővárosi tanítóknak ós tanároknak semmi okuk sincs félni ettől az államosítástól. Jogaikat tiszteletben fogja tartani ez a törvény, csak ott fog lesújtani, ahol megérdemlik. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam a »Fővárosi Közlöny« február 14-iki számában megjelent figyelmeztetést az oktatószemélyzethez, amely az én állításaimat napnál fényesebben fogja bizonyítani. (Olvassa.) »Feljelentés érkezett a tanácshoz arról, hogy az egyik elemi iskolai igazgató a közoktatási ügyosztály ama körlevelével, amely a diadalmas forradalmi eszméknek és az általános emberszeretetnek ... Pető Sándor: Mikor kelt? Usetty Ferenc :... a tanításban való hangsúlyozására nézve adott utasítást, a tanitótestüiet egy ülésén tartott beszéde során oly módon helyezkedett szembe, amely szembehelyezkedés alkalmas volt arra, hogy az országot a végromlás küszöbéig juttató, régi szellemhez való ragaszkodásra birja a tanítótestületet. Ámbár a tanács által elrendelt és a közoktatási ügyosztály vezetője által megtartott vizsgálat erre nézve nem szolgáltatott elegendő tárgyi bizonyítékot, mégis a tanítótestület ülésének lefolyásáról, a tanúvallomásokban előadottak alapján, annyit kétségtelenül megállapíthatónak talált, hogy az illető elemi iskolai igazgató nem menthető hibát követett el akkor, amikor a közoktatási ügyosztály körlevelében foglaltakat ahhoz fűzött^ megjegyzéseiben nem fogadta feltétlenül készséges és ebben az esetben különösen szükséges megértéssel vagy legalább is a megértésnek nem adott kifejezést azzal a határozottsággal, amelyet tőle, mint az iskola szellemi vezetőjétől, a főváros hatósága megkövetel. Az igazgatónak ez a magatartása azután tényleg alkalmas lehetett arra, hogy a tanítótestület tagjainak a körlevélkivánta szellemben való egységes beilleszkedését meggátolja és lelkesedését az uj eszmék iránt tompítsa. Mindezeknél fogva a tanács az illető elemi iskolai igazgató magatartását ugyanezen szám alatt hozott véghatározatával elitélte és ezért őt megdorgálta. Minthogy pedig a tanács súlyt helyez arra, hogy erről a főváros oktatószemélyzetének minden egyes tagja tudomást szerezzen, ezért utasítja valamennyi fővárosi iskola és tanfolyam vezetőjét, hogy ezt a határozatot a tanitó- ós tanári testület legközelebbi ülésén egész terjedelmében olvastassák fel. Ugyanezért közli ezt a határozatot a vezető-óvónők utján az egész óvónői személyzettel is. A tanács ugyanis kötelességének tartja, hogy a forradalom vívmányait minden erejével biztosítsa és megvédje. Ebben a törekvésében kell, hogy elsősorban az iskola lelkes és odaadó közreműködésére feltétlen bizonyossággal számithasson. Az oktatószemélyzetnek tagja, aki a tanácsnak ezzel a törekvésévei szembehelyezkedik, vagy azt nem támogatja kellőkép, kötelességmulasztást követ el, amit a tanács el nem tűrhet. Meg kell tehát értenie az oktató személyzetnek, hogy aki az uj idők szellemébe nem tud, vagy nem akar beilleszkedni, annak le keli vonnia a következtetést és félre kell állania. Kelt Budapesten, a főváros tanácsának 1919. évi február 4. napján tartott üléséből.« (Zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) Tehát akkor mondották ezt, amikor a proletárdiktatúráról még senki sem tudott. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások : És a főváros tanácsa mondotta!) Bárczy István: Ott voltak azok is, akik ma a keresztény pártban vannak! (Zaj.) Usetty Ferenc: De, hogy az iskolák terén micsoda állapotok vannak, méltóztassanak megengedni, hogy utalhassak arra, hogy csak a fővárosi kereskedelmi iskoláknál 84 tanárt vontak fegyelmi vizsgálat alá. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) E 84 tanár közül 65 zsidó vallású (Zaj és közbeszólások) 15 római katholikus, 3 ágostai evangélikus és egy református, összesen 84. (Zaj és felkiáltások jobb felöl: Szép számok !) Ha már beszélnem kell a fegyelmi vizsgálatokról, — mert igen t. Bródy barátom tegnap arról is tett említést — ki kell jelentenem, hogy tudomásom szerint a fegyelmi vizsgálatok megkezdődtek ugyan, de még mindig elenyészően csekély az elbírált esetek száma, pedig azt hiszem, az is elsőrangú kötelessége lett volna a vezetőségnek, hogy a fegyelmi eljárásokat ne csak megindítsa, de mielőbb le is folytassa. Azonban mi történt? Mint mondottam, a fegyelmi eljárásoknak, csak egy kis hányada van elintézve, ugy hogy nagyon sok tisztviselő még mindig ég és föld között lebeg és nem tudja, hogy mi történik vele. Magától értetődik, hogy kissé furcsa a helyzet, amikor a főváros vezetősége nem tartotta szükségesnek mindjárt az első pillanatban
