Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-57

A Nemzetgyűlés 57. ülése 1920. redukáltassák és nem azt mondta volna, hogy szüntettessenek meg a politikai államtitkári állások, akkor én szívesen és örömmel járultam volna hozzá az ő indítványához. De Hegyeshalmi t. képviselőtársam indítványának az az intenciója, hogy csak az adminisztratív államtitkárok maradjanak meg, a politikai államtitkárok pedig ne maradjanak. Ez a magyar képviselőháznak régi történetével és régi tradícióival sem egyezik meg. Gr. Klebelsberg Kunó: Akkor még nagyobbak voltunk, akkor még meg lehetett csinálni, ma nem lehet ! Ernst Sándor: Méltóztassék figyelembe venni, hogy miről beszélek. Méltóztatik tudni, hogy akkor akárhány ministeriumban administrativ államtitkárok nem léteztek. Most meg mi történik? Egy-egy ministeriumban 7—8—9 administrativ államtitkár van. Friedrich István: Olyan nincs! Gaál Gaszton: Helyettes államtitkárok! Ernst Sándor: Helyettes államtitkárok Ennyi a ministeriumokb

an az administrativ államtitkároknak a száma. Ebben a házban s a régi képviselőházban is akárhányszor voltak kitűnő emberek, kitűnő politikai államtitkárok, akárhányszor voltak olyan emberek, akik igazán vezetői és támaszai voltak nemcsak az illető ministereknek, hanem a politikai életnek legoszloposabb, legkiválóbb tagjai is voltak és az összeköttetést a Ház és a ministeriumok, a képriselők és a ministeriumok közt akárhányszor az államtitkárok tartották fenn. Miért akarjuk tehát mi azt, hogy épen a politikai államtitkári állások töröltessenek el és az administrativ államtitkári állások maradjanak meg? Én nem bánom, válogasson a minister ur sat. Nemzetgyűlés bölcsessége szerint, de abban a formában, hogy politikai államtitkárok egyáltalában ne legyenek, csak administrativ államtitkárok, az indítványt nem fogadom el és ezért javaslom, méltóztassanak Hegyeshalmy t. képviselőtársam második indítványának ezt a módosítását elfogadni, hogy »a politikai államtitkári állások egyidejű megszüntetése mellett« szavak hagyassanak ki. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Szólásra következik ? K. Pethes László jegyző : Herrmann Miksa ! Herrmann Miksa : Igen t. Nemzetgyűlés ! En csak erre az utolsó pontra akarok reflektálni és egy megjegyzést tenni az államtitkár-kérdésre vonatkozólag. Nem akarok ennek politikai részével foglalkozni és szó nélkül akarom hagyni azt, hogy hány politikai államtitkárra van szükszég, és szükség van-e erre egyáltalán vagy sem, de az adminisztratív és helyettes államtitkárok kérdéséhez egy egészen rövid megjegyzést szeretnék fűzni. Nem látom olyan veszedelmesnek, ha valamelyik ministeriumban számszerint oly sok helyettes államtitkár van. Ez az állás tulaj donképen csak a címénél fogva oly nagyon hangzatos. évi június hó 10-én, csütörtökön. 309 de ahogy én vagyok értesülve, ezek az államtitkári állások ugy keletkeztek, hogy fizetésrendezési mozgalmak révén az alantasabb tisztviselőket előre akarták juttatni, és minthogy nem lehetett fizetésrendezést csinálni, ugy segítettek a dolgon, hogy előrerukkoltatták őket. így azután mind több lett a nagyságos ur, azután keletkezett a méltóságos ufaknak az a rettenetes tömkelege ós amikor már a méltóságos urak — azonban csak cím szerint oly nagyon méltóságos urak — mind többen és többen lettek, akkor természetesen a régebbi méltóságos urakon is valahogyan segíteni akartak és csináltak belőlük helyettes államtitkárokat. Én ugy látom a kérdést, hogy ezeknek a címeknek felburjánzása egyszerűen bizonyos rekompenzáció, nagyon gyenge rekompenzáció volt a fizetésekért. Szintén azon a véleményen vagyok, hogy a mi adminisztratív apparátusunk túlságosan nagy és hogy az ország ezt nem fogja elbírni. De az is bizonyos, hogy azokat az embereket, akiknek hasznát vesszük, félig-meddig tisztességesen kell megfizetnünk. Ma a fizetések a rangokkal egyáltalában nincsenek semmiféle összhangban. Méltóztassanak csak megnézni egy olyan méltóságos urat, mint amilyen én magam vagyok. Az, amit a fizetésemben kapok, olyan végtelenül csekély, hogy még a gyermekeimnek neveltetésére sem jut belőle, pedig méltóságos urnák címeznek azok, akiknek ez épen jól esik. Nem a címen múlik a dolog ; én nem ott látom ezeknek az adminisztratív és helyettes államtitkároknak a kérdését, hogy ezek a nagy címek egyúttal nagy jövedelmeket is jelentenek. Dehogy is. Ez a legszerényebb díjazása annak a megfeszített munkának, amit ezek az urak végeznek. Mert ha körülnézünk és igazságosak vagyunk, azt kell konstatálnunk,hogy épen ezek legnagyobbrészt azok, akik a munkát végzik és ezeket tisztességesen kell megfizetni. Az, hogy mi mosfc elvágjunk egy pár államtitkári állást és elvegyük ezektől a címet, ez játék, ez nem jelent semmit. Az állásokat meg kell hagyni és azokat, akik tisztességesen dolgoznak, akik magukra vették azt a martiriumot, hogy egy országot a mai körülmények között szolgálnak, azokat tisztességesen meg kell fizetni. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. Az előadó ur kivan szólni. Kenéz Béla előadó: Tisztelt Nemzetgyűlés! Hegyeshalmy Lajos igen tisztelt képviselőtársamnak azt a stiláris módosítását, amely logikusan következik a törvényjavaslat címének már megváltoztatásából, a dolog természete szerint elfogadom. Mint a pénzügyi bizottság előadójának, elsősorban természetesen a köteles takarékosság elvét kell szem előtt tartanom, és épen ebből az okból államháztartásunk helyzetére és állami területünknek megcsonkított — remélhetőleg csak átmenetileg megcsonkított — voltára való