Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-57
310 A Nemzetgyűlés 57. ülése 1920. évi június hó 10-én, csütörtökön. tekintettel magamévá teszem Hegyeshalmy képviselőtársamnak azt a javaslatát is, amely a ministeri és az államtitkári állások csökkentésére irányul, azonban Ernst igen t. képviselőtársamnak a módosításával az őáltala előadott indokokból. Őrgróf Pallavicini György igen tisztelt képviselőtársamnak a 2. §-hoz beadott módosítását — minthogy az a tisztviselői társadalom igen széles rétegeinek megnyugtatására alkalmas, — szintén magamévá teszem, amennyiben azonban magának a törvényjavaslatnak őáltala tervezett módosítása nem nyerné meg a többséget, az imént előadott okból magamévá tenném az őáltala benyújtott alternativ határozati javaslatot. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: T.Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Először Hegyeshalmy Lajos t. barátomat szeretném megnyugtatni abban az irányban, hogy mikor magában a törvényjavaslat szövegében azt mondjuk, (Halljuk ! Halljuk!) hogy bizonyos állami teendőknek ilyen ideiglenes ellátását nem hozzuk kapcsolatba a kinevezésekkel, akkor természetesen a kormánynak az volt az intenciója, hogy azért amennyiben az indokolt, egy bizonyos kárpótlásban részesüljenek azok a tisztviselők, akiket odahelyezünk. Hiszen erre a kormánynak van módja, jutalmazás alakjában vagy más formában. Ez meg is fog történni ; méltóztassék tehát ezt tudomásul venni. Ami az ötödik bekezdésnek azt az intézkedését illeti, amely eltiltja uj alkalmazottak felvételét, e tekintetben természetesen oly esetekben, mikor feltétlenül szükség van rá, — mint ahogyan pl. fel méltóztatott hozni, hogy erre vasúti események következtében lehet szükség — a kormány gondoskodni fog, hogy ilyenkor felvehetők legyenek napszámosok vagy ideiglenes munkások. Ezt talán rendeletileg lehet majd megállapítani. Felvettetett az a kérdés, hogy a ministeri és államtitkári állások száma viszonyainkhoz mérten túlsóknak mutatkozik. Hiszen, t. Nemzetgyűlés, ez kétségtelenül igy van; mert olyan országnak, mint amilyen sajnos^ Magyarország, ebben is takarékoskodnia kell. Es Hegyeshalmy Lajos t. barátom, aki maga is tisztviselő volt, nagyon helyesen világította meg, hogy ilyen központi hatóságok felállítása mit jelent, mert hiszen egész apparátust kell minden ilyen központi hatóság mellé felállítani. Azt hiszem, a mai viszonyok momentán nem alkalmasak arra, hogy a ministerek vagy államtitkárok létszámát leszállítsuk, hiszen azt nem is régen állapítottuk meg. Még azt a határozati javaslatot is feleslegesnek tartanám, hogy a kormány egy külön törvényjavaslatot terjesszen elő és kérem a t. Házat, hogy méltóztassék talán avval megelégedni, hogy a költségvetés során — amelyet remélem nemsokára elő fogunk terjeszteni — úgyis módjában lesz a Nemzetgyűlésnek e kérdéssel foglalkozni s akkor nem lesz szükség egy külön törvényjavaslat tárgyalására, mert lehet a költségvetésnél érvényesíteni a Nemzetgyűlésnek ez iránt megnyilvánuló véleményét. (Helyeslés.) Ami őrgróf Pallavicini György t. képviselőtársunknak a megjegyzését illeti, e tekintetben a módosítását feleslegesnek tartom azért, mert azt, ami a módosításban benne foglaltatik, hogy t. i. csökkenteni kell a létszámot, a törvényjavaslatban ugy fejezzük ki, hogy a létszámot meg kell állapítani, tehát tulajdonképen lényeges különbség nincs, mert ez a »megállapítás« azt is jelenti, hogy csökkenteni kell ott, ahol az szükséges. Én azonban nem látom olyan szükségesnek, hogy a tisztviselők létszámát csökkenteni kell, mert sok tekintetben szükségünk lesz sok emberre. így pl. ki kell hogy jelentsem már itt is, hogy a pénzügyi adminisztrációban, ha az uj adónemeket behozzuk és különösen akkor, ha áttérünk a jövedelmi adórendszerre és elkövetkezik a nagy vagyonadó, a munkatöbblet feltétlenül a pénzügyi tisztviselők létszámának nagy szaporítását vonja maga után, mert a mostani létszámmal már most sem tudunk eléggé intenziven dolgozni, és más irányban lesz alkalom arra, hogy a feleslegessé való tisztviselőket el tudjuk helyezni. Természetes, meg kell kívánunk minden ministertől, hogy takarékoskodjék a személyzettel is. Persze a forradalom után nagyon nehéz volt a változtatást azonnal végrehajtani s igy tudjuk, hogy bizonyos hivataloknál létszámhiány van s az emberek igazán agyondolgozzák magukat, mig más hivataloknál felesleges létszám van. Annak a külön törvénynek, amely nemsokára be fog terjesztetni, épen az volna a rendeltetése, hogy ezeket az egyenlőtlenségeket kiegyenlítse, ami egyúttal bizonyos megtakarítással is fog járni. Hogy a feleslegessé váló tisztviselőkre nézve imperative kimondjuk azt, hogy az állami egyedáruságok hasznosítása és a földbirtokreform keretén belül kell róluk gondoskodni, ezt sem tartanám helyesnek. Nagy kérdés, hogy milyen okból vált feleslegessé az a tisztviselő. Lehetnek olyan esetek is, amikor örülnünk kell azon, hogy az állam és a társadalom szabadul az illető tisztviselőtől és akkor nem szükséges, hogy az állam gondoskodjék róla. Más tekintetben viszont az állami egyedáruságokra vonatkozólag olyan a helyzet, hogy itt elsősorban a rokkantak és egyéb kategóriák részére kell ezeket biztosítani. Igy például ami a trafikokat illeti, abszolúte nincs még megközelítőleg sem annyi trafik, amennyi a rokkantak és egyéb kategóriák — pl. nyugalmazott, családos tisztviselők — megélhetésének a biztosítására szükséges volna. Épen azért aggályos lenne imperativ .módon kimondani azt, hogy ezekről a tisztviselőkről ilyen módon kell gondoskodni. A magam részéről szívesen hozzájárulnék a határozati javaslathoz és kérem is a t. Nemzet'
