Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-57
A Nemzetgyűlés 57. ülése 1920. évi június M 10-én, csütörtökön. 307 — az igen tisztelt közélelmezési minister irr utána nézhet az aktáknak a ministeriumban — voltak, akik 80 vagon gabonát elrejtettek. (Nagy zaj.) Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ezt az alkalmat fel akartam használni, hogy a legenergikusabban visszautasítsam az ilyen hangot. Ez nem használ senkinek. Most láttuk, hogy mi volt az eredménye a zsidó heccelődéseknek, s hogy a kormánynak két keze tele van avval, hogy rendet tudjon csinálni a Duna-Tisza-közén. (Folytonos zaj.) Következménye ez-annak a demagógiának, amelyet kifejtettek, . . . (Felkiáltások iobbfelől : Kik ?) Mindkét párt részéről. (Nagy zaj és ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) Griger Miklós : Csak a grófok nem értettek a demagógiához ? (Nagy zaj és felkiáltások : Ne pártról beszéljen, hanem egyénekről !) Őrgr. Pallavicini György : Bocsánatot kérek, természetesen mindkét párt egyénekből áll. (Zaj. Felkiáltások baljelől : Hát az önök pártja ?) Természetesen, azért is alakultunk, mert bizonyos demagógiát nem kívántunk. Bleyer Jakab, a nemzetiségi kisebbségek ministere ." Demokrácia lesz ebben az országban feltétlenül ! (Nagy zaj.) Griger Miklós (közbeszól). Elnök (csenget) : Kérem, képviselő ur, ne méltóztassék rendszert csinálni a közbeszólásokból. Őrgr. Pallavicini György : Eddig szociális reformokat azok nemcsináltak,akik demagógiát hirdettek. Csinált-e szociális politikát Károlyi Mihály, aki éveken keresztül hirdette, csináltak-e Kunfiék és mindenki, aki azt hirdette ? Én nagyon félek, hogy ha a kormány szintén nem fog ráérni a szociális reformokat megcsinálni, . . . Huber János: A kormány nem demagóg! Őrgr. Pallavicini György: A kormányra nem mondottam azt. Igen t. képviselő ur, aki nem tartja magát annak, abszolúte felesleges, hogy magára vegye. Igen sok t. képviselőtársam egész nyugodtan hallgatta és nagyon jól tudják, hogy mit értek az alatt, és hogy tényleg voltak olyanok, akik elhibázottan olyan térre vitték az elején egész politikai kampányunkat, . . . Rassay Károly : Nem a két párt, hanem egyesek ! Őrgr. Pallavicini György : Az természetes ! Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere ; Mind a két pártot mondotta 1 Őrgr. Pallavicini György: Bocsánatot kérek, kérdezték, hogy hol, hát azt feleltem, hogy mind a két párt részéről. Ez egészen természetes. Egy nagy pártot sem értettem, igen t. barátom ezért nem fog támadni, ilyet nem lehet nekem imputa]ni és ha így értették, bocsánatot kérek, de ezért a tévedésért nem lehet engem megtámadni. Én igenis azt állítom Rupert igen %, képviselőtársammal szemben, hogy azok követik el a legnagyobb hibát, akik a különböző osztályok között ilyen viszály magvát akarják elhintem. Magyarországon azok, akiket a föld összekapcsolt, mindig megértették egymást, de mindig jönnek közibénk olyanok, akiknek a földhöz semmi közük, akik magukat talán kisgazdáknak nevezik, amikor a konjunktúra parancsolja. Friedrich István : Ebben van valami ! Rubinek István : Tudod magadról ! (Zaj.) Őrgr. Pallavicini György : A nagybirtokosoknak és a kisgazdáknak vannak azonos hibáik és azonos jótulajdonságaik és megértéssel mindig át lehet hidalni az esetleges félreértéseket, ha nem jönnek közibük olyanok, akik sem nem urak, sem nem parasztok. (Az elnöki széket Bottlik István foglalja el.) Egy hang (balfelöl) : Ki az ur és ki a paraszt ! Őrgr. Pallavicini György : Ur alatt értemi kell mindenkit, aki nemesen, aki egyenesen és magyarul gondolkodik. Elnök : T. képviselő ur, ne méltóztassék képviselőtársait társadalmi állásuk szerint osztályozni. Őrgr. Pallavicini György: Visszatérve a 2. §-hoz, én nem tartom egészen helyesnek az előléptetés teljes mellőzését. Ez, azt hiszem, kétélű fegyver, mert ha, amint kontemplálva van, két évig semmi előléptetés nem történik, — ugy vettem ki, hogy egy-két évről van szó — az a csekély pár száz korona esetleg egy tisztviselőnél, épen a mai nehéz viszonyok között egy gyermek évi ruházatának, vagy orvosi kezelésnek, vagy ilyesminek költségét teszi ki. Azt hiszem, hogy a protekció teljes kikapcsolásával a jogos érdemeket mégis lehetne az előléptetésben érvényesíteni. A takarékosság elve : a legkisebb erőfeszítéssel a legnagyobb eredményt elérni és a legjobb tisztvis élőkkel, a legegyszerűbb szervezettel dolgozni. Én azt hiszem, ez a törvényjavaslat azt célozza, hogy egy jó tisztviselői osztály keletkezzék és azért örömmel üdvözlöm ezt a szakaszt, de egy módosítással és amennyiben a módosítást nem méltóztatnának elfogadni, egy határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. Módosításom következőképen hangzik (olvassa) : »1. Az eddigi szöveg helyett : A köztisztviselőknek és egyéb közszolgálati alkalmazottaknak létszámát a változott viszonyokhoz képest csökkenteni kell. Feleslegessé váló tisztviselőkről és egyéb közszolgálati alkalmazottakról az állami egyedárusági hasznosítások és lehetőleg a földbirtokreform keretein belül történik gondoskodás, A részleteket külön törvény fogja szabályozni, Ebben a külön törvényben kell gondoskodni arról, hogy felülvizsgálat alá vétessék az 1918. évi október hó 31 óta történt minden olyan kinevezés, cím, vagy cím és jelleg adományozás vagy alkalmazás^ amely nem esik a jelen törvény 3. §-ának rendelkezése alá.« A második és harmadik bekezdés kimarad. A negyedik bekezdés második sorában a »sem« szó törlendő. A hetedik bekezdésben a »második és harmadik« szavak törlendők.« 39*
