Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-57

306 A Nemzetgyűlés 57. ülése 1920. hiszen csakis a ] egelkeseredettebb szavakat lehetne használni. (Mozgás.) Rassay Károly : Az Esterházy-kormány kezdte ! Őrgr. Pallavicini György : Már ott kezdődött, szintén, mint előbb voltam bátor mondani, rendkívüli igények kielégítésére. (Mozgás a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés \

d Méltóztassék megengedni, hogy amikor a 2. §-hoz szólok, általában röviden méltassam a tisztviselői hivatást. Azt hiszem, hogy felesleges erről is hosszasabban beszélni, mert hiszen mindannyian el vagyunk telve a tisztviselői kar iránti szeretettől. (ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Egyformán gondoskodásunk tárgyát képezi mindannyiunknak pártkülönbség nélkül, hogy helyzetükön javítsunk, mert hiszen tudjuk azt, — hogy Concha szavaival éljek — hogy a tisztviselő olyan mint a szerzetes, hármas fogadalmat ke]l letennie, a szegénységi, engedelmességi és a nőtlenségi fogadalmat, mert ma már tényleg oda fejlődött a tisztviselők helyzete, hogy a családalapítás részére jóformán teljesen ki van zárva. Most azonban már anyagi exisztenciát sem tud nyújtani nekik az állam, hiszen a törvényjavaslat is megemlíti épen azt, hogy a tisztviselői állások csökkentése a jövő törvényhozási intézkedések tárgya. A magyar tisztviselői kar azért is roppant fontos reánk nézve, és azért kell, hogy gondoskodásunk tárgya legyen, mert hiszen tulaj donképen egyedüli középosztályunk. Sajnos, Magyarországon nem fejlődött ki az az egészséges középosztály, amely más országokban megvan és csakis tisztviselői karra szorul. Ez a régi politikának a bűne a régi Tisza Kálmán-féle rendszernek, amidőn ugy a gentryfc, mint a középosztályt általában a hivatalokba dugták be, mert a közgazdasági érvényesülés részben a mi akkori, Ausztriától való nagyon is gyarmati függésünk következtében nem adott olyan teret, amelyen érvényesülhetett volna, amit azután más elemek felhasználtak, hogy ők érvényesülhessenek. Ennek a következménye egyrészt az lett, hogy túlsók tisztviselő van nálunk, — a közszolgálati alkalmazottak száma körülbelül kétszázharmincezret tesz ki — másrészt, hogy ezek a tisztviselők nem voltak megfelelők, mert hiszen mindenkit bedugtak a hivatalba és igy igen hazafias, de sokszor kevéssé hozzáértő tisztviselői kar fejlődött ki. (Mozgás.) A 2. §. rendelkezéseit teljesen üdvösnek tartom, de azt szeretném, ha ez a létszámcsökkentés másként fejeződnék ki ebben a törvényjavaslatban. Ezért leszek bátor módosítást ide beadni, mely főleg arra utasítaná a kormányt, hogy azoknak a tisztviselőknek, akik helyüket elvesztik, az állami egyedáruságoknál és a földbirtokreform keretében elhelyezést biztosítson, hogy ott érvényesülhessenek. Nagyon csodálom, hogy az igen t. kisgazdapárt ezzel a kérdéssel a javaslat keretében nem foglalkozott, mert hiszen ez egyike azon szociális kérdéseknek, amelyeknél legjobban lehetne évi június hó 10-én, csütörtökön. érvényesíteni a kisgazdapárt programmját, mert ha én földhöz juttatom a vidéki tisztviselőt, akkor odakötöm ahhoz a földhöz, ahol azonos lesz az ő érdeke a földmives társadalom érdekével, akkor nem fog akarni távozni és nem fog annyi cserét akarni az elhelyezés tekintetében, hanem oda lesz kötve és érdekei ugyanazok lesznek, mint a földmi velő népességé. Méltóztassanak megengedni, hogy most, amikor szociális gondolatról beszélek, letérjek egy kissé a tárgyról, és reflektáljak egy tegnapi felszólalásra, amely bizonyára elkerülte az elnök ur figyelmét, amikor az egyik t. képviselőtársam — sajnos, ma nem látom itt — egyenesen osztályizgatást követett el. Rupert Rezső t. képviselőtársam — amint ez a naplóból konstatálható — megtámadta az őáltala keresztény kapitalizmusnak nevezett nagybirtokos osztályt azzal, hogy »amikor szekérszámra hordják ki az éhenpusztuló gyerekeket a temetőhe és amikor a menekült tisztviselők kénytelenek földmiveléssel, kapával a vállukon, keresni kenyerüket,« -— ami utóvégre nem megszégyenítő foglalkozás senkire nézve sem. . . Rassay Károly : De nem a köztisztviselők feladata ! (Mozgás.) Őrgr. Pallavicini György :... »addig az ott székelő uradalmak vezetői és az illető urak is nézik, hogy hogyan történik a gyerekeknek szekérszámra való kivitele a temetőbe.« Azt mondja Rupert képviselőtársam, hogy ez nem egy eset, mert ilyen ezer és tízezer fordul elő. Hát, igen t. Nemzetgyűlés, ez nem áll. Én abszolúte nem tartom magamat hivatottnak arra, hogy bármilyen osztályt; védjek, mert mindegyiknek megvan a maga hibája, de azt mondani, hogy azért nincs kenyér, mert a nagybirtokos osztály elvonja a kenyeret másoktól, mégsem lehet. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nem ezt mondta !) Rubinek István : Öriási tévedés ! Őrgr. Pallavicini György : Ebből logikusan az következik. (Zaj.) Ez olyan demagógia, amely odavisz bennünket, ahová 1918-ban jutottunk. (Nagy zaj.) Griger Miklós : A nagybirtokosok zárkózottsága vihet oda bennünket ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Griger képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Őrgr. Pallavicini György : Vannak egyes példák, én is tudok ilyen példákat és erre is rá fogok térni. De ha vannak ilyen példák, tessék az illetőket névszerint megnevezni, tessék a bűnüket megtorolni és a legszigorúbban megbüntetni őket. Természetes dologi hogy ha a nagybirtokos osztály a legzsiványabb banda volna is, nem tudná a terményeit elrejteni. Ne beszéljünk termény elrejtésről, mert ez igen kellemetlen témára vezet, (Zaj.) Szóval ez nem áll. Igenis, vannak esetek, hogy ez megtörtént, én magam is, amikor hivatalban voltam, tudtam ilyenről, fel is jelentettem az illetőket, de ezek csodálatosképen nem bűnhődtek. Ezek nem nagybirtokosok voltak, hanem bérlők,