Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-57

306 A Nemzetgyűlés 57. ülése 1920. hiszen csakis a ] egelkeseredettebb szavakat lehetne használni. (Mozgás.) Rassay Károly : Az Esterházy-kormány kezdte ! Őrgr. Pallavicini György : Már ott kezdődött, szintén, mint előbb voltam bátor mondani, rend­kívüli igények kielégítésére. (Mozgás a jobbol­dalon.) T. Nemzetgyűlés \ d Méltóztassék megengedni, hogy amikor a 2. §-hoz szólok, általában röviden méltassam a tisztviselői hivatást. Azt hiszem, hogy felesleges erről is hosszasabban beszélni, mert hiszen mindannyian el vagyunk telve a tisztviselői kar iránti szeretettől. (ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Egyformán gondoskodásunk tárgyát képezi mindannyiunknak pártkülönbség nélkül, hogy hely­zetükön javítsunk, mert hiszen tudjuk azt, — hogy Concha szavaival éljek — hogy a tisztviselő olyan mint a szerzetes, hármas fogadalmat ke]l letennie, a szegénységi, engedelmességi és a nőtlenségi foga­dalmat, mert ma már tényleg oda fejlődött a tiszt­viselők helyzete, hogy a családalapítás részére jó­formán teljesen ki van zárva. Most azonban már anyagi exisztenciát sem tud nyújtani nekik az állam, hiszen a törvényjavaslat is megemlíti épen azt, hogy a tisztviselői állások csökkentése a jövő tör­vényhozási intézkedések tárgya. A magyar tisztviselői kar azért is roppant fontos reánk nézve, és azért kell, hogy gondoskodá­sunk tárgya legyen, mert hiszen tulaj donképen egyedüli középosztályunk. Sajnos, Magyarországon nem fejlődött ki az az egészséges középosztály, amely más országokban megvan és csakis tiszt­viselői karra szorul. Ez a régi politikának a bűne a régi Tisza Kálmán-féle rendszernek, amidőn ugy a gentryfc, mint a középosztályt általában a hiva­talokba dugták be, mert a közgazdasági érvénye­sülés részben a mi akkori, Ausztriától való nagyon is gyarmati függésünk következtében nem adott olyan teret, amelyen érvényesülhetett volna, amit azután más elemek felhasználtak, hogy ők érvé­nyesülhessenek. Ennek a következménye egyrészt az lett, hogy túlsók tisztviselő van nálunk, — a közszolgálati alkalmazottak száma körülbelül két­százharmincezret tesz ki — másrészt, hogy ezek a tisztviselők nem voltak megfelelők, mert hiszen mindenkit bedugtak a hivatalba és igy igen haza­fias, de sokszor kevéssé hozzáértő tisztviselői kar fejlődött ki. (Mozgás.) A 2. §. rendelkezéseit teljesen üdvösnek tar­tom, de azt szeretném, ha ez a létszámcsökkentés másként fejeződnék ki ebben a törvényjavaslat­ban. Ezért leszek bátor módosítást ide beadni, mely főleg arra utasítaná a kormányt, hogy azok­nak a tisztviselőknek, akik helyüket elvesztik, az állami egyedáruságoknál és a földbirtokreform ke­retében elhelyezést biztosítson, hogy ott érvénye­sülhessenek. Nagyon csodálom, hogy az igen t. kisgazdapárt ezzel a kérdéssel a javaslat kereté­ben nem foglalkozott, mert hiszen ez egyike azon szociális kérdéseknek, amelyeknél legjobban lehetne évi június hó 10-én, csütörtökön. érvényesíteni a kisgazdapárt programmját, mert ha én földhöz juttatom a vidéki tisztviselőt, akkor odakötöm ahhoz a földhöz, ahol azonos lesz az ő érdeke a földmives társadalom érdekével, akkor nem fog akarni távozni és nem fog annyi cserét akarni az elhelyezés tekintetében, hanem oda lesz kötve és érdekei ugyanazok lesznek, mint a föld­mi velő népességé. Méltóztassanak megengedni, hogy most, ami­kor szociális gondolatról beszélek, letérjek egy kissé a tárgyról, és reflektáljak egy tegnapi felszó­lalásra, amely bizonyára elkerülte az elnök ur figyelmét, amikor az egyik t. képviselőtársam — sajnos, ma nem látom itt — egyenesen osztályizga­tást követett el. Rupert Rezső t. képviselőtársam — amint ez a naplóból konstatálható — megtá­madta az őáltala keresztény kapitalizmusnak ne­vezett nagybirtokos osztályt azzal, hogy »amikor szekérszámra hordják ki az éhenpusztuló gyereke­ket a temetőhe és amikor a menekült tisztviselők kénytelenek földmiveléssel, kapával a vállukon, keresni kenyerüket,« -— ami utóvégre nem megszé­gyenítő foglalkozás senkire nézve sem. . . Rassay Károly : De nem a köztisztviselők feladata ! (Mozgás.) Őrgr. Pallavicini György :... »addig az ott székelő uradalmak vezetői és az illető urak is né­zik, hogy hogyan történik a gyerekeknek szekér­számra való kivitele a temetőbe.« Azt mondja Rupert képviselőtársam, hogy ez nem egy eset, mert ilyen ezer és tízezer fordul elő. Hát, igen t. Nemzetgyűlés, ez nem áll. Én abszolúte nem tartom magamat hivatott­nak arra, hogy bármilyen osztályt; védjek, mert mindegyiknek megvan a maga hibája, de azt mon­dani, hogy azért nincs kenyér, mert a nagybirto­kos osztály elvonja a kenyeret másoktól, mégsem lehet. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nem ezt mondta !) Rubinek István : Öriási tévedés ! Őrgr. Pallavicini György : Ebből logikusan az következik. (Zaj.) Ez olyan demagógia, amely odavisz bennünket, ahová 1918-ban jutottunk. (Nagy zaj.) Griger Miklós : A nagybirtokosok zárkózott­sága vihet oda bennünket ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Griger képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Őrgr. Pallavicini György : Vannak egyes pél­dák, én is tudok ilyen példákat és erre is rá fogok térni. De ha vannak ilyen példák, tessék az illető­ket névszerint megnevezni, tessék a bűnüket meg­torolni és a legszigorúbban megbüntetni őket. Természetes dologi hogy ha a nagybirtokos osztály a legzsiványabb banda volna is, nem tudná a terményeit elrejteni. Ne beszéljünk termény elrej­tésről, mert ez igen kellemetlen témára vezet, (Zaj.) Szóval ez nem áll. Igenis, vannak esetek, hogy ez megtörtént, én magam is, amikor hivatal­ban voltam, tudtam ilyenről, fel is jelentettem az illetőket, de ezek csodálatosképen nem bűnhődtek. Ezek nem nagybirtokosok voltak, hanem bérlők,

Next

/
Thumbnails
Contents