Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-57

302 A Nemzetgyűlés 57. ülése 1920. évi június hó 10-én, csütörtökön. Sándor Pál : Majd beszélünk róla. (Zaj. Elnök csenget.) Ereky Károly: Igen t. Nemzetgyűlés! Az első igazi nagy atrocitás és támadás a keresztény nemzeti irány ellen az volt, amikor egyszerre csak az entente észrevette, hogy Magyarországon keresztény nemzeti kormány van, és kezdte követelni, hogy Magyarországon miért nincs zsidó és miért nincs internacionalista, szocialista benn a kormányban. (Igaz! Ugy van!) En nem tudom, hogy Lloyd G-eorgenak, Clémenceau-nak és a többieknek honnét jutott ez egyszerre eszükbe? Hát törődünk mi azzal, vagy tudjuk mi, hogy ki Bulgáriában a ministerelnök, vagy a belügyminister? Törődünk mi vele? (Igás! Ugy van!) Ez megint WZ Sí hires összetartás volt. Egyszerűen megszólaltak a tengeralatti kábelek és New-York-ig mindenüvé mentek a hirek, hogy itt a zsidóság ellen valami készül, helyesebben, azt merik megtenni a keresztény magyarok, hogy a zsidók járma alól ki akarják magukat vonni ; ez mégsem járja és ismét be kell ültetni internacionalistákat, zsidókat a kormányba, mert különben nincs képviselve a magyar nemzet egyetemlegessége. (Igaz! Ugy van! Zaj.) És akkor meg kellett csinálnunk a koncentrációs kormányt a következő megokolás miatt. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondották, hogy Magyarország azonnal kap élelmet, szenet és még integritásában is kevésbé lesz megtámadva, ha Bárczy és Peyer akkori ministereket beveszik a kormányba. Ezek a beállítások és ezek a megtámadások olyan módon felizgatták már akkor Budapest népét, hogy mi láttuk azt, hogy el van vetve tulajdonképen a további veszedelem csirája. Azóta folytonosan és fokozatosan nőtt a keresztény nemzeti irányzat letörésére és letiprására vonatkozó mozgalom és az egész országban várják — és pedig kacagva várják — a zsidó liberálisok, hogy egyszer csak be fog következni, hogy a magyar nép kijózanodik, mert mi nem tudunk semmit sem csinálni. (Mozgás a középen.) Ezt még többször lesz alkalmam felhozni, épen azért, mert mi ellenzékbe mentünk, és mert mi bátran, férfiasan, mindenütt és mindenkor meg fogjuk mondani, hogy igenis, keresztény nemzeti irányzatot akarunk csinálni. Rassay Károly : Mi is megmondjuk ! (Helyeslés a baloldalon.) Ereky Károly: Akkor nagyon örvendek, akkor mindnyájan együtt vagyunk és az annál nagyobb boldogság részemre. Akkor gratulálok ennek a Magyarországnak és meg fogjuk nyerni az ország integritását és mindent, ha politikai egység lesz és minden képviselő együttdolgozik. Amikor a koncentrációs kormány megalakult, azonnal az egész világon elterjesztették azt a hirt, hogy végre Magyarországon konszolidálódtak a viszonyok. Es mi volt a következménye'? Egy gramm szén nem jött, egy gramm élelem nem jött, hiszen nem adhatott az entente, mert nem volt miből adnia. Ez csak bluff volt, becsapás volt és az ilyen politikai trükkök többnyire nagyon rosszul szoktak elsülni, mert az egész nép látja azt, hogy a politika mégis csak uri huncutság. (Mozgás.) Ebből pedig nagyon rossz következmények származnak arra a politikusra, aki bemutatja a népnek, hogy ők csak uri huncutságot csinálnak. A koncentrációs kormány következő nagy bűne az volt, hogy nem készített elő törvényjavaslatokat abban az irányban, hogy hogyan lehetne ezt a keresztény Magyarországot megépíteni. Es hogy nem készített elő ilyen törvényjavaslatokat, annak az volt a következménye, hogy mikor összejött ez a Nemzetgyűlés, — méltóztassék csak rá visszaemlékezni — hetekig nem csinálhattunk semmit és hetek multak el, amig végre nagynehezen kialakult egy kormány. Amikor pedig megvolt ez a kormány, megint szabadságot kellett adni, mert nem voltak készen törvényjavaslatok és semmiféle munkaköre nem volt ennek a Nemzetgyűlésnek. (Mozgás.) Rassay Károly: Hát szeptemberben készen lettek volna? Ereky Károly: Igen t. képviselőtársam, én igazán nem akarom ezzel, amit mondok, önt bántani, nincs is értelme, hogy bántsam, mert hiszen nem az első eset, hogy a koncentrációs kormány tétlenségét elmondom. Ez faktum, és igen t. képviselőtársamnak már többször alkalma lett volna ezt tényekkel megcáfolni, ha tudta volna. (Mozgás.) Rassay Károly: Csak azt kérdezem, hogy szeptemberben több munka volt-e? (Zaj. Elnök csenget.) Ereky Károly: Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Miután nem készítették elő ezeket a törvényjavaslatokat, természetes dolog, hogy a Nemzetgyűlést munkaképtelenséggel vádolták, és itt jön a nagy raffinéria. Az újságok, — természetesen megint a zsidó liberális újságok, — ezt a Nemzetgyűlést csépelték le, hogy ez semmit sem tud csinálni. Amikor pedig ez ellen felszólaltunk, hogy ez nem áll, hogy hiszen nem a Nemzetgyűlés hibája, hogy azok, akiknek kellett volna, a Nemzetgyűlés számára nem készítettek elő törvényjavaslatokat, akkor mindenféle személyes heceelődéssé fajult el a dolog. (Mozgás a jobboldalon.) A fájdalmas az egész dologban az, hogy lehetséges az, hogy Magyarországon mindig ugyanabba a hibába beleeshetünk, hogy mindig személyes harcokba bocsátkozunk, ahelyett hogy mindig elvek alapján menjünk előre. Igazán nem fontos az, hogy ki a minister, a ministernél csak az a fontos, hogy becsületes és olyan ember legyen, aki a dolgát el tudja végezni. Hogy ki az a minister, igazán nem fontos, de miután a politika széjjelválaszthatatlan a személyektől, természetesen azzal a kérdéssel is számolni kell, és nagyon ártott