Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. 23 tika, amely évtizedeken keresztül vezette ezt a fővárost. Óriási hivatás vár reánk ebben a fővárosban, mert ennek a fővárosnak a kultúráján kiviil meg kell teremteni a kereskedelem és ipar terén mindazokat a feltételeket, amelyek igazán hatalmas fővárossá fogják predesztinálni. Tudom és belátom azt, hogy a székesfővárosi törvény, amelyről évtizedek óta beszéltek és amelyet évtizedek óta hirdettek, máról-holnapra nem valósitható meg, és épen azért belátom. — és itt ellentétben vagyok Bródy Ernő t. képviselőtársammai, — hogy nem várhatunk tovább e kérdésnek megoldásával. Ezt a dolgot novelláris utón most kell rendezni. Nem lehet, hogy az a régi közgyűlés, amely több mint kétharmadrészben nem volt keresztény, most ebben a keresztény reneszánsz korban vezesse a főváros ügyeit. (Ugy van! a baloldalon.) Nincs közgyűlés ! Ezt a közgyűlést nem ismerheti el Budapest közönsége annak a közgyűlésnek, amely hivatva lenne Budapest ügyeinek intézésére, (Igaz! Ugy van! a baloldalon) nem ismerheti el azok miatt a magas nemzeti érdekek miatt, amelyekről, azt hiszem, nem keli ebben a házban bővebben beszélni. 1918 óta, amióta a közgyűlés nem működik, előállott az a lehetetlen állapot, hogy a főváros tanácsa a kormánybiztos kinevezéséig minden ellenőrzés nélkül vezette a főváros ügyeit. Ez lehetetlen állapot, amikor Budapest közönsége ezer sebből vérzik. Itt van a lakásmizéria, itt vannak a megélhetés nehézségei, a közlekedési bajok, a közélelmezési bajok egész serege. Ezek a bajok mind orvoslásra várnak, és ezeket ugy fogjuk tudni orvosolni, ha beállítjuk azt a szervet, amely hivatva lesz irányítani Budapest politikáját. Ezért nagyon helyes ez a javaslat, ezért elodázhatatlan ez a javaslat. A magam részéről nem is akarom megakadályozni, hogy ez a törvényjavaslat mmél előbb törvényerőre emelkedjék és már előre kijelentem, hogy bár egy-két részletében nem értek vele egyet teljesen a magam személyét illetőleg, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául pártom nevében, amelyhez tartozni szerencsém van, elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy rávilágítsak azokra a sebekre, amelyek joggal kiváltották minden embernek a kritikáját, hogy bebizonyítsam, hogy az a régi közgyűlés egyáltalán nem lehet kompetens arra, hogy csak egy percig is működjék. Méltóztatnak tudni, hogy ez a régi közgyűlés klikkekből alakult és pártérdekeket, vagy magánérdekeket szolgált. (Ugy van ! a baloldalon.) Hogyha csak azokat a szempontokat venném figyelembe, amelyeket itt bátor leszek bemutatni, már csak pusztán a felemlitésével az érveknek mindent elértem volna, amit el akarok érni. Méltóztatnak tudni, hogy a személyi ügyek terén nem a munka, nem a tisztviselő megbízhatósága volt egyedül annak a kelléke, hogy valamely tisztviselő előbbre jusson, hanem a klikkek érdeke, az, hogy vájjon jó kabátfeladó volt-e, vagy annak a bizottsági tagnak a szivarját hamarosan meggyujtotta-e ott a szabadkömives-páholyban, vagy akárhol. (Ugy van! a baloldalon.) Ezek voltak azok a feltételek, amelyek a legtöbb tisztviselőt előbbre vitték. Tisztelet e kivételnek, de ma mindenki belátja, hogy teljesen igazam van. Ez a személyi politika alkalmas volt arra, hogy az ambiciózus tisztviselőből, aki nem kereste a pártérdeket és nem kereste e klikkek szeretetét és ragaszkodását, az ambíciót teljesen kiölje. Hogy a bizottsági tagok mennyire visszaéltek a hatalmukkal a fővárosnál, erre nézve csak egy-két példát akarok felhozni. Az egyik bizottsági tag ügyvéd volt és egy másik bizottsági tagot képviselt, aki tejnagykereskedő volt. Ezt tejhamisitásért el akarták ítélni és az az ügyvéd-bizottsági tag az eljárás folyamán megfenyegette a referenst, hogy ha a vádlottat el meri marasztalni, akkor sohasem lesz belőle semmi. (Mozgás ) Az egyik kerületben többek közt — nevekkel is szolgálhatnék, de sohasem akarok nevekkel előhozakodni — volt egy zugszálíó, amely szerelmi légyott helyéül szolgált és ezt a szállodát az elöljáróság és a rendőrség egész helyesen be akarta záratni. Akadt egy befolyásos bizottsági tag, aki közbevetette magát és az eljárás folyamán meg akarta mutatni hatalmát. Az a tisztviselő azonban elég erélyes volt és odanyújtotta neki a jegyzőkönyvet, hogy irja alá, — mert az illető mint ügyvéd szerepelt, — mire az ügyvédnek mégis megjött az esze és nem irta alá, mert ez fényes dokumentuma lett volna az eljárás szabálytalanságának. Ilyen és hasonló esetek fordultak elő a régi törvényhatóságban. A személyi politika tehát ilyen klikkek érdekében állott. Tudjuk például, hogy egy hatalmas, befolyásos városatya kineveztette legközelebbi rokonát tanácsnoknak, aki csak azért lett tanácsnok, mert véletlenül annak a befolyásos törvényhatósági bizottsági tagnak legközelebbi rokona volt. Semmi más különösebb kvalifikációja nem volt, voltak nála idősebb, tapasztaltabb és a közigazgatás terén kitűnőbb és kiválóbb emberek. (Mozgás a baloldalon.) Ismét nem akarok neveket említeni. Barla-Szabó József: A kórházi osztályoknál is ezt csinálták. Usetty Ferenc: De nemcsak a tanácsban történtek ilyen dolgok, hanem az üzemeknél is. Hiszen már múltkori felszólalásomban bebizonyítottam, hogy a legtöbb üzemekben nem keresztény emberek vannak, akik befolyásos törvényhatósági bizottsági tagoknak rokonai, sógorai. Persze magától értetődik, hogy ez a politika azután a tanácsnak azokra a tagjaira is ólom-