Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-57
Ä Nemzetgyűlés 57. ülése 1920. évi június hó 10-én, csütörtökön. 301 Kimutattam, hogy feltétlenül szükséges, hogy behozzuk a botbüntetést azok ellen, akik ilyen gazságokat, ilyen galádságokat követnek el és hogy egyáltalán a román katonai törvény szerint büntessék ezeket. Holbán kiadta ezt románul és én magyarul nyomattam ki a rendkívül szigorú rendeletet. És mi lett a következménye? Két-három nap múlva Holbán veronáimérgezés folytán nagyon hirtelen elment Budapestről és amint rossz nyelvek mondták, nem tudom hány millióval megterhelten. (Mozgás.) Nem kutatom ma azt, hogy Holbán tábornok mit csinált, csak megállapítom a tényt, hogy itt láthatatlan kezek azonnal közbenyulnak milliókkal, amint arról van szó, hogy azt a bizonyos hálózatot, amelyet a zsidóság a világon, a földgömbön kiterjesztett, valami ponton valaki erős kézzel megfogta. (Mozgás.) A románok kimenetele előtt megtörtént az, hogy Budapesten elment több, állítólag ötszáz, más verzió szerint több ezer zsidó és aláirt kérvényben kérte a románokat, hogy maradjanak itt, mert Magyarország megszállása feltétlenül fontos és a keresztény nemzeti fellendülést másként letörni nem lehet, mint ugy, ha a románok itt maradnak. (Mozgás!) Azonkívül a bíróságok előtt fekszenek az ügyek, hogy Keszthelyről egy Berényi nevű gabonakereskedő 170,000 Kval Vázsonyihoz jött és letette a 170,000 K-t, hogy Keszthely szállják meg a románok. Hasonló természetű hírek érkeztek más nyugati városokból is. (Mozgás.) Ezekre nem azért térek ki, mintha most e tények felsorolásával a zsidókérdés fejtegetésébe akarnék bocsátkozni, én csak meg akarom indokolni, hogy miért tartom szükségesnek, hogy a politikai hatalom végre beavatkozzék a kereskedelem reorganizálásába, mert igazán nem kívánhatjuk az egyes, magános emberektől, akik itt Magyarországon élnek, hogy ők maguk ezzel az óriási, erős zsidóhatalommal szemben fellépjenek. (Igaz! Ugy van.) Viszont azonban azt sem tűrhetjük el, t. Nemzetgyűlés, hogy egy kormány, amely a keresztény nemzeti fellendülésből nyert bizalom alapján kormány itt, (Igaz! Ugy van!) azt a politikai rendszert, amely a zsidóság kezébe juttatott minden korlátolt forgalmú árucikket, továbbra is fentartsa. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Mert igen t. Nemzetgyűlés, ahhoz nem kell nagy tudomány vagy nagy kereskedelmi érzék, hogy ha én kapok a behozatali bizottságtól egy engedélyt öt vagon só importálására, azt kivigyem a falura — vagy el sem megyek oda, csak levelezés utján bízok meg valakit — kiosztassam és minden vagon után 100.000 korona hasznot zsebrevágjak. Ehhez nagy kereskedelmi tudás nem kell, ezt minden suszter meg tudja csinálni. (Igaz! Ugy van!) Azért mondom el ezeket a politikai érveléseket, mert feltétlen szükséges, hogy igen. t. képviselőtársaim közül azok, akik nem voltak itt és nem látták ezeket az eseményeket, tisztában legyenek vele, hogy hogyan akarták a keresztény nemzeti irányt Magyarországon elgáncsolni. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások a jobboldalon : Még mindig akarják !) Mikor 'Friedrich István átvette a ministerelnökséget és román megszállás alatt, a ministerelnöki palota erkélyéről, kijelentette itt, hogy ő keresztény Magyarországot akar, akkor már bizonyos fokig tisztázódott a helyzet. Nem történt ez az első napon. Nehogy azt méltóztassanak gondolni, hogy a kommunizmus után itt rögtön, mindjárt arról volt szó, hogy keresztény Magyarországot akarunk. Akkor még nagyon a fejével játszott az, aki ministerséget vállalt (Igaz! Ugy van!) és ugy kellett az embereket megfogni, hogy jöjjenek ministereknek, és valósággal könyörögni kellett, hogy vállaljon valaki ministeri tárcát — nem ugy, mint akkor, amikor a románok kimentek s amikor ötezer ember pályázott a ministerségre. (Igaz ! Ugy van ! Derültség.) Ezekben a nehéz időkben a keresztény nemzeti politikának első elgáncsolása azzal történt, hogy a román hadsereget a zsidóság vagy én nem tudom ki, — lehet hogy a zsidóságnak valami jóakaró tőkepénzes barátja (Derültség.) — egyszerűen megvesztegette és az egész román katonaság itt Budapesten ... Sándor Pál : Hallatlan ! (Nagy zaj. Elnök csenget). Ereky Károly: Ez nem is olyan nagyon hallatlan. Elmondtam ezt jó egypárszor már itt Budapesten... (Igaz ! Ugy van !) Sándor Pál : A zsidóságról ilyet állítani ! (Zaj. Elnök eseng et). Ereky Károly: Én nem tudom, Sándor Pál igen t. képviselő társamnak miért fáj ez? Tehet ön arról, hogy rossz zsidók vannak a világon? (Ugy van! Derültség. Elnök csenget.) Méltóztatnak látni ebben a közbeszólásban egy markáns példáját a zsidók összetartásának. (Igaz! Ugy van! Taps a Ház minden oldalán.) Mert tessék valakinek elmondani, hogy van a világon egy rossz, komisz kisgazda és vájjon szól-e ez ellen a többi kisgazda csak egy szót is ? (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) Sándor Pál : Nem arról van sző ! Ereky Károly : De igenis erről van szó. En nem bántom t. képviselőtársamat (Igaz! Ugy van ! Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) és ismétlem, ez markáns példája a zsidó összetartásnak, amit örömmel szögezek le és büszkén mutatok rá, hogy ez igy van az egész világon Paristól Konstantinápolyig. (Igaz ! Ugy van ! a Ház minden oldalán.) Sándor Pál : Egészen a tétényi hizlalóig. (Zaj.) Ereky Károly: Igen, addig is láttam. De engem gondolatmenetemtől eltéríteni nem lehet(Helyeslés. Halljuk! Halljuk!)
