Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

22 A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. őrgróf Pallavicini György az idei termés tárgyában az összkormányhoz ; Maczky Emil a vidéki katonai karbatalmi alakulatokhoz magasabb ranggal biró tisztek­nek beosztása tárgyában a bonvédelmi minis­terhez ; Sándor Pál Cseho-Szlovákia vasúti tarifái­nak felemelése tárgyában a kereskedelemügyi és a külügyministerhez ; Tarányi Ferenc a borkivitelt szabályozó rendeletnek sürgős megváltoztatása tárgyában a földmivelésügyi és pénzügyministerekhez; gróf Széchenyi Viktor a hadifoglyok haza­szállítása tárgyában a külügy- és honvédelmi ministerekhez ; Frühwirth Mátyás a sörkartell visszaélése tárgyában az összkormányhoz ; Szabó József a vidéki hatóságok hatás­körének szabályozása tárgyában a belügyminis­terhez ; Madarász Zsigmond a mezőgazdasági ter­melés és a kisgazdák, földmunkások állatainak szükséges legelőterületre vonatkozó rendeletek tárgyában sürgősen a földmivelésügyi minis­terhez ; Sziráki Pál a tejforgalom szabaddá tétele ügyében, a közélelmezésügyi ministerhez; Sziráki Pál az iparcikkek maximálása tár­gyában, a kereskedelemügyi ministerhez ; Sziráki Pál a köztisztviselők anyagi hely­zetének javításáról, a pénzügyministerhez ; Sziráki Pál a katonai szolgálatra behívott kisgazdák és föidmivesek részleges szabadságo­lása tárgyában, a honvédelmi ministerhez; Somogyi István a gyümölcs- és főzelékfélék darusításának biztositása tárgyában, az össz­kormányhoz. Elnök : Az indítványok a házszabályok szerint egyszersmind az elnöknek is Írásban beterjesztetvén, ezek felvételére és indokolására később fog határnap kitüzetni. Miután körülbelül 18 interpelláció van be­jelentve, azt indítványozom, hogy ne '/^-kor, hanem 1 órakor térjünk át az interpellációk tárgyalására. (Helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen ér­telemben mondom ki a határozatot. Következik most a székesfővárosi törvény­hatósági bizottság újjáalakításáról a belügy­minister ur törvényjavaslata. (írom. 32. 52). Szólásra jelentkezett ? Szabó Sándor jegyző : Usetty Ferenc ! Usetty Ferenc: T. Nemzetgyűlés! 1920. évi március hó 29-ikén itt e házban annak az ál­talános óhajomnak adtam kifejezést, amely azon­ban nemcsak az én óhajom volt, hanem azt hi­szem, az egész Nemzetgyűlésé, hogy miután a régi törvényes rendelkezések folytán megalakult fővárosi törvényhatósági bizottság a megválto­zott korszellemben nem képviseli többé Buda­pest népének, Budapest közönségének igazi aka­ratát, ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot minél előbb be kell nyújtani. Örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, mert sokat várok tőle és sokat vár minden magyar ember, aki végre el akarja érni azt, hogy ez a főváros magyar, hogy ez a főváros keresztény legyen. (Igaz! XJgy van! bal felöl.) A Nemzetgyűlés előtt tehát a magyarságnak egy nagy problémája vár most megoldásra : Buda­pest jövőjének a kérdése. Érthető az az érdeklődés, amelyet nemcsak ebben a Házban tapasztaltunk e törvényjavaslat mellett, hanem Budapest minden magyar és keresztény polgáránál. E különben szép, de a történelmi idők forgatagában elsenyvedt és meg­gyötört főváros ujjáteremtését, erkölcseinek meg­tisztítását várom és várjuk teljes joggal ettől a törvényjavaslattól. Ez a törvényjavaslat lesz hivatva valóra váltani minden magyar ember­nek és minden fővárosi keresztény polgárnak azt az óhajtását, hogy ez a megtévelyedett, bűnös, magyar és keresztény erkölcseiben le­romlott város necsak — ahogy már egyszer kijelentettem — az iskolai térképeken és az iskoláskönyvekben szereplő, hanem minden magyar ember szive szerinti főváros legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Sok bűnt követett el ez a főváros, tagad­hatatlan, s bűnök tengerén gázolt át ; de be kell látnunk, hogy 1919 augusztus óta a javulás útjára tért, s Budapest polgársága friss levegő után, magyar és keresztény levegő után, magyar és keresztény erkölcs után áhítozik. (Igás ! ugy van ! bal felöl) A segítséget ehhez a munkához mi, fővárosi polgárok a falutól várjuk. Tudjuk azt, — teljes tudatában vagyok annak, amit mon­dok — hogy az a lelketlen politika nemcsak a történelmi idők szennyes forgatagában, a bolsevizmus és a proletárdiktatúra alatt és a Károlyi-kormány alatt, hanem már azelőtt is megkezdte, annak az ellentétnek — akár tudva, vagy készakarva, akár nem — a szitását, amely óriási hézagot teremtett a falu és a főváros népe között. A budapesti keresztény polgárság végre ön­tudatra ébredt s ez a kereszténység el akarja foglalni abban a törvényhatósági bizottságban azokat a helyeket, amelyek őt számarányánál fogva megilleti. Epen azért örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, amely minden egyes választókerületnek, illetőleg közigazgatási kerü­letnek egyenlő számú bizottsági tagsági helyet biztosit. Mi, fővárosi keresztény polgárok erkölcsei­ben, kultúrájában és minden intézményében magyarrá és kereszténnyé akarjuk tenni és ilyennek akarjuk látni ezt a fővárost. Budapes­tet még hibái dacára sem taszítom el magam­tól, mert tudom azt, hogy nem Budapest keresz­tény polgársága volt az oka annak, hogy olyan rossz hirbe kerültünk, hanem az az átkos poli­- /

Next

/
Thumbnails
Contents