Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-44

A Nemzetgyűlés 44. ülése 1920. évi május hó 18-án, kedden. 15 Bródy Ernő : ... a belügyminister urnák ez a beszéde a legfrappánsabb érv az én argumentációm mellett. A belügyminister ur t. i. igen helyesen azt mondja, hogy nem lehetséges az, hogy bizonyos kerületek pluralitást élvezzenek más kerületekkel szemben. Már pedig az a felsorolás, amelyet itt bemutattam, amikor a 15.000 szavazóval biró IY. kerület ugyanannyi bizottsági tagot választ, mint a 89.000 szavazóval biró Erzsébetváros, vagy ugyanannyit, mint a 48.000 szavazóval biró I. kerület, bocsánatot kérek, nem felel meg az igazságosságnak, ez pluralitást tartalmaz a kisebb kerületek részére. (Zaj és éllenmondások a baloldalon.) En abszolúte nem haragszom a IV. kerületre, sőt ellenkezőleg, dicsérem a IV. kerületet, a Belvárost, mert annak polgársága intelligencia szempontjából mindig a város elitjét, krémjét alkotta és ezért annak mindig kedveztek a régi világban is. (Zaj és közbeszólások.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásukkal zavarni a szónokot. Dömötör Mihály belügyminister: Kivétel! Bródy Ernő: T. minister ur, olyan beismerés ez a kivétel, . . . (Zaj és ellenmondások halj elől) . . . bocsánatot kérek, akkor amikor . . . Dömötör Mihály belügyminister: Nemzeti érdekekről van szó! (ügy van! Taps balfelöl.) Bródy Ernő: A nemzeti érdeket nem kell ilyen cirkulusokkal rendbe hozni, a nemzeti érdeket nem kell ilyen nyakatekert módon megcsinálni. Vagy van a nemzeti érdekeknek itt természetes többsége, vagy pedig nem ér semmit azt, t. uraim, ilyen mesterséges cirkulusokkal megcsinálni. Dömötör Mihály belügyminister: Szóval vissza a radikalizmushoz. Bródy Ernő : Engedelmet kérek, vissza az egyenlőséghez ! . . . (Folytonos zaj és ellenmondások balfelől

.) Elnök : Csendet kérek, mert ily zajban lehetetlenné válik a tanácskozás ! Bródy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Én igazán igyekszem objektív lenni és nem szeretném a szenvedélyeket itt felviharzani engedni. Méltóztassanak megengedni, hogy megmondjam : nekem a radikalizmushoz semmi közöm a világon és a főváros derék dolgozó polgárságának sincs semmi köze a radikalizmushoz. Ennek az úgynevezett radikális pártnak soha egy exponense sem volt a városházán. Egy iskolaszéki tagot nem tudtak azok maguknak választani. Ernst Sándor : Többségben voltak ! Bródy Ernő : Bocsánatot kérek, ez a legteljesebb tájékozatlanság. A radikalizmus soha nem volt képviselve a városházán, ott képviselve volt a demokrácia, képviselve volt a becsület, az erkölcs, az igazság, képviselve volt az az irány, amely mindig a közérdeket tartja szem előtt és amely a magánérdekeket mindig elutasította magától. Ne méltóztassanak itt pletykák alapján ezekről a dolgokról beszélni. A radikális párt soha sem volt bent a városházán. Azok annyira erőtlenek voltak, hogy soha egyetlenegy iskolaszéki tagot nem tudtak maguknak választani ! (Egy hang balról ; Jászi bent volt !) Jászi nem volt bent soha, semmi közünk ehhez a párthoz, és a legélesebb ellentétben, örök harcban állottunk vele. Nekünk nem kellett az a világpolgári radikalizmus . . . Ernst Sándor :. Nem nevekről beszélünk, hanem a szellemről ! Bródy Ernő : Ugy látszik, nem volt jelen igen tisztelt képviselőtársam, amikor magam sürgettem a katholikus autonómiát, hogy a zsidó vallású polgárokat megszabadítsuk attól a helyzettől, hogy katholikus plébánost válasszanak. Ez jóizlésü ember számára lehetetlen helyzetet teremtett. De nem akarok erre a térre tévedni, mert nem akarom a szenvedélyeket felkelteni, hanem objektiv akarok lenni és magához a tárgyhoz kivánok szólni. Tessék nekem nem a kivétel, de az igazság alapján megállapítani, hogy ez a helyes, akkor én szivesén meghajtom lobogómat. Sem a kultúra szempontjából, sem a népesség száma, sem a magyar jogfejlődés, az európai jogfejlődés szempontjából, sem az általános választójog lényege szempontjából, sem magának a reformnak kiinduló alapgondolata, a kerületek arányosítása szempontjából, sem semmiféle szempontból nem igazságos ez a javaslat és egyébként is utószülött, mert nem volt eredetileg kontemplálva. Amint már rámutattam, t. Nemzetgyűlés, maga a javaslat eredetileg a 60 kocka-rendszerről, a hatvan választási rendszerről szólott. Ez sem a mi találmányunk. Talán még helyesebb volna nem közigazgatási, hanem nemzetgyűlési választókerületenként megállapítani a bizottsági tagok létszámát. Ez tehát vitatható kérdés. Vitatható kérdés, hogy közigazgatási kerületenként történjék-e a választás, vagy a 60 kocka-rendszer szerint, vagy nemzetgyűlési választókerületenként. Csak az nem vitatható, hogy ilyen aránytalan dolog történjék-e ; csak az nem vitatható az igazság szempontjából, hogy egy választókerület kevés szavazóval ugyanannyi bizottsági tagot küldjön, mint egy nagyszámú, egy ötszörakkora választókerület. Ezek után a javaslatnak egy másik részéiől, az aránylagos képviseletről kivánok szólni. Ez novum, ez újság. Nagyon sajnálom, hogy tulajdonképen magának a törvényjavaslatnak a matériája ilyen fontos, nagyjelentőségű újításról alig emlékezik meg. Hiszen itt egészen uj dologról van szó. A képviselőket abba a helyzetbe kellene hozni, hogy tájékozódjanak : miről is van szó tulajdonképen. Mert ez uj dolog idáig ; a magyar közigazgatásban a proporcionális választási rendszer igy intézményileg beállítva, amint azt vaslat teszi, nekünk eddig ismeretlen, uj fogalom. Helyesnek tartottam volna, hogy mielőtt itt ilyen, idegenből, a belgáktól kölcsönzött uj dolgot bahoznak, előbb ismertessenek meg vele bennünket és ne magunknak kelljen keserves, verejtékes munkával összekeresni az anyagot, az adatokat,