Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-44
16 À Nemzetgyűlés 44. ülése 1920. évi május hó 18-án, kedden. amelyek alapján ez a rendszer behozatott. (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Mert nem olyan egyszerű a kérdés ; az komplikált s többféle megoldásra van mód és lehetőség. Ez az úgynevezett listaszavazás, amelyről szó van, ahogy itt keresztül van vive, a belga Tont-féle rendszer meghonositása. Csakhogy nem a belga Tont-féle rendszer az egyedüli. Mert hiszen a listaszavazásnál is különböző rendszerek vannak. Ahogy itt ebben a törvényjavaslatban foglaltatik, ez az u. n. teljesen kötött listák rendszere, ami azt jelenti, hogy a választó csak egy párt listájára szavazhat és a hivatalos lista sorrendjén nem változtathat. Ezt nevezzük a teljesen kötött listák rendszerének. A választó a listából nem törölhet, a sorrendet teljesen meg kell tartania, különben a szavazás érvénytelen. Ezzel szemben néznünk kell, hogy micsoda modulációi, változatai vannak ennek a rendszernek. Itt van a teljesen szabad listák rendszere, amely szerint a választó teljesen szabadon állithatja össze a listát és semmiféle hivatalos jelöléshez nincs kötve. Ez is lehet egy mód. Azután van a korlátolt szabadságu listák rendszere, amely szerint a választó bármely párt hivatalos jelöltjei közül állithatja össze a listáját tetszésszerinti sorrendben, tehát nincs a hivatalos listához kötve. Azután van a harmadik eset, a teljesen kötött listák rendszere, amelyet kifejtettem. Végül van a korlátolt kötöttségű listák rendszere. A választók t. i. ugyanazon párt hivatalos listáján szereplő jelöltek között szabadon választhatnak. Mindenesetre akkor, amikor a Nemzetgyűlés ilyen uj reformot elhatároz és megallapitja, hogy mit akar törvényben statuálni, talán helyes lett volna, ha a javaslatban és az azt kisérő indokolásban megmutatták volna a Nemzetgyűlésnek, hogy mik között választhat. így egyszerűen odaállitani a teljesen kötött listák rendszerét, majdnem azt imputálva, hogy máskép nem is lehet, szerintem nem helyes. Ez csak egy megjegyzés akart lenni ebben a tekintetben. Visszatérve a dolog lényegére, maga az aránylagos választói rendszer ellen nincs kifogásom. Megindokolom, hogy miért. Nevezetesen azért nincs kifogásom ellene, mert ez a meglévő pártok erejét a maga igazi eredetiségében mutatja be. Minden párt tehát csak annyira érvényesülhet, amennyiben ereje és gyökere van. (Zaj a baloldalon.) Ezzel szemben lehet egy aggály : az, hogy többféle pártokat, kisebb pártokat fog engedni keletkezhetni. Ez lehet aggály, de, mondom, az idők folyamán az a merev többségi elv többféle változást szenvedett. Azt mondják t. i. a merev többségi elvre, hogy nem juttatja kifejezésre mindenkinek az akaratát, hogy ez a többségi elv, mikor választást enged két párt között, nem a közvélemény minden rétegének a megnyilatkozása, mert hiszen ennek a többségi elvnek az alkalmazásánál olyan szavazórétegek maradhatnak, amelyek a maguk akaratát nem nyilváníthatták. Ennek a megkorrigálása szempontjából állították fel tehát ezt a proporcionális rendszert, a kisebbségi aránylagos képviselet rendszerét, amelynek alapján minden létező vagy alakuló párt az ő igazi erejéhez képest jöhet be egyegy képviselőtestületbe. Én az igazság szempontjából ezt megfelelőnek, helyesnek tartom. Nincs ellene észrevételem, mert mindig abban a nézetben voltam és vagyok, hogy nem kell mesterségesen, cirkulussal a kézben, kiegészíteni és kikényszeríteni bizonyos eredményeket, hanem minden természetes erő a maga természete, eredete szerint és erejéhez képest érvényesüljön, és ez az erő ilymódon érvényesülvén itt, mondom, maga a rendszer ellen nincs kifogásom. Lehet viszont, hogy mások azt tartják, hogy rnlyes a többségi elv, hogy igenis a pártok közül, amelyek egymással szemben állanak, megküzdenek, az egyik győzzön, a másik bukjék, de dőljön el a kérdés. Ez is vitatható. Nagyon nehéz ebben a kérdésben egy merev álláspontot minden következménnyel együtt elfoglalni. Minden állítás mellett és ellen egyaránt vannak érvek. Igazán a Nemzetgyűlés legjobb belátására van bizva, hogy melyik álláspontot fogadja ei. En a legerősebb ellenvetés okát, amelyet a javaslattal szemben tenni kívánok, itt ebben a pontban találom. A másik legerősebb ellenvetés, amelyet tennem kell, a belügyminister feloszlatási jogára vonatkozik. Amikor igen tisztelt minister ur oly szeliden reám néz és amikor az ő egész egyénisége bizonyos harmóniát, szelidséget fejez ki, (Mozgás és derültség a baloldalon.) — igenis, objektiv álláspontra enged következtetni, ezt szivesen elismerem, az ő egyénisége és megállapítom, hogy a belügyminister ur nem látszik nagyon erőszakos embernek ; lehet erélyes ember, de nem fedeztem fel benne az erőszakos ember tulajdonságait, — (Mozgás a baloldalon.) bocsánatot kérek, de ismétlem, hogy amikor ily szeliden rám néz a belügyminister ur, akkor mégis különös, hogy a minister ur e javaslatban valóságos Dalai-Lámának teszi meg magát, egy legfőbb mogulnak, akinek egy intésére sok százezer ember szavazata semmibe sem vétetik. Ilyen felelősséget, ilyen hivatást elviselni majdnem lehetetlen ; hogy valaki százezer szava-* zatot egy tollvonással eltörölhessen. (Mozgás.) A t. minister ur és t. képviselőtársaim az utóbbi napokban igen sokszor beszéltek százezrek jogáról a csonka választókerületekben. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Beszéltek arról, hogy ott majd nem fogják a választójogot gyakorolni. Én is azt kérdem, hogy hogyan lehetséges az, amikor százezrek gyakorolják a választójogot ; akkor, amikor a választások a legnagyobb tisztasággal mennek végbe, mint ahogy a múlt választások mentek végbe szerintem, — legalább itt a fővárosban, a legkorrektebb, a legtisztább választások voltak, — hogyan lehetséges az, hogy amikor így megnyilatkozik a népakarat, amikor minden tényezőnek alkalma és módja van a maga erejét megmutatni, hogy akkor adnak a belügyminister urnák oly jogot, amelyhez hasonló joga Magyarországon még a kormányzónak sincs meg. Hiszen magának a
