Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-53

218 A Nemzetgyűlés 53. ülése 1920. évi június hó 5-én, szombaton. Schlachta Margit : A romai fürdő területén felbenmaradt strandfürdő tárgyában, a népjóléti ministerhez; Frühwirth Mátyás : À sörkartel árdrágítása ügyében, a kereskedelemügyi ministerhez; Herrmann Miksa: A magyar vasutak jövője tárgyában, az összkormányhoz. Elnök: Javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az interpellációkra félkettőkor térjünk át. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ekként mondom ki a határozatot. Jelentem továbbá, hogy napirend előtti felszólalásra kapott engedélyt Czettler Jenő és Hencz Károly képviselő ur. Czettler Jenő képviselő urat illeti a szó. Czettler Jenő : T. Nemzetgyűlés ! A békeszerződés ügyét napirend előtti felszólalásokban tárgyalni lehetetlen azért, mert azok a kerületek, amelyek ebben a csonka Nemzetgyűlésben képviselve nincsenek, jogosan tehetnék kritika tárgyává a mi döntésünket. Majd ha a magyar állam minden választókerülete képviselve lesz, akkor foglalkozhatunk a béke kérdésével és felvehetjük a politikai felelősség kérdését is a kormánnyal szemben, mérlegelvén azt, hogy elég ok volt-e az aláirásra vagy sem. Ebben az ünnepélyes pillanatban azonban, amikor ezer esztendőnek összes dicsősége és egy ujabb ezerévnek minden reménysége kockán forog, szivünket fel kell emelnünk a napi politákátől azon magaslatra, amely magaslatról áttekinthető a nemzetek sorsának irányítása. A házelnök urnák tegnapi felszólalása után sok mondanivalóm nem lehet. Nem is foglalkoznék ezzel a kérdéssel, ha a Magyarország harminckilenc legnagyobb országos egyesülete meg nem bizott volna azzal, hogy a békealáirás elleni tiltakozásukat itt a Nemzetgyűlésben teljes szövegében felolvassam, hogy ez a kiáltvány áthangozzék a demarkációs vonalon túl, hogy meghallják testvéreink, hallja az egész világ. (Elénk helyeslés.) Ez a deklaráció azonban nem egyszerű tiltakozás, hanem feltámadása, de más alakban a régi 67-es és 48-as politikának, mert a hivatalos világ az aláírás mellett volt, a nemzeti társadalom egyeteme pedig tiltakozott az aláírás ellen, az önrendelkezés, a függetlenség álláspontjára helyezkedett. Erról az uj függetlenségi politikáról tesz hitvallást a következő kiáltványa : (olvassa) : »Szent István birodalmának minden polgárához ! A magyar nép hősiesen, híven ós emberséggel teljesítette a kötelességeket, amelyeket a világháború nagy megpróbáltatásai reáróttak. Bár seregeit döntő vereség sehol sem érte, az árulás végül arra kényszeritette a vérveszteségektől és nélkülözésektől kimerült nemzetet, hogy lerakja a fegyvert és ellenfeleinek kezére bízza a maga sorsát. A győztes hatalmak azonban olyan irgalmatlan és lealázó békét ajánlottak nekünk, amelynek nincs párja a keresztény Európa történelmében és amelynek rendelkezései ellenkeznek a győzők ünnepélyes ígéreteivel. Bár a világtörténelem arra tanít, hogy legyőzött nép, amely nem vesztette el minden önbecsülését, sohasem nyugodott még bele területének megcsonkításába és hogy az ilyen béke sohasem tudott még állandó viszonyokat teremteni, a magyar kormány a kényszernek engedve az egész nemzet tilta' kozása ellenére is aláirta a békeszerződést, a fájdalmas órában, midőn a magyarság nehéz golgota útjára indul, felemeljük szavunkat a népek Istenéhez és felid-ézzük lelkünkben a küzdelmekben és szenvedésekben gazdag magyar nép nagy emlékeit, hogy egy férfias ós nemes nép műveltségével viselhessük keresztünket. »Ez a békeszerződés, amely egy régi kultúrnép megfojtását célozza, Isten és emberek előtt semmis és érvénytelen. Hozzátok fordulunk, testvéreink, akiket a könyörtelen győzők akaratából ezentúl már négyféle uj országhatár választ el egymástól. Ne feledjétek soha, hogy a jövőben is valamennyien az egységes nagy magyar nemzet fiai maradtok (ugy van! ugy van !) és hogy szuronysövényen túl millió forró testvéri szív dobog felétek. Ne feledjétek, hogy a ti hazátok, Szent István ősi birodalma, mindenkor a szabadság, a jog, a rend és a műveltség hazája volt, ahol minden népfaj szabadon fejlődhetett és minden ember érdeme szerint boldogulhatott. Büszkén emlékezzetek arra, hogy a magyar nép adta a kontinensnek az első szabad alkotmányt, ez a nép védte meg évszázadokon át Európát a keleti barbársággal szemben, ez ajándékozta meg az emberiséget nagy és szentéle tü uralkodók, dicső hadvezérek, önfeláldozó szabadsághősök, világhírű államférfiak, halhatatlan tudósok, költők és művészek hosszú sorozatával. »Emlékezzetek arra, hogy a mi nemzetünk ezer év folyamán sohasem szegte meg szerződéseit, sohasem hagyta cserben szövetségeseit, sohasem nevelt árulókat.« »Testvéreink! Félreismerve, elhagyottan,kifosztottan, megalázottan áll itt nemzetünk és mégis ugy érezzük, büszkeség és dicsőség magyarnak lenni. Balsorsunk közepette erősítsen bennünket a gondolat, hogy a nemzet sorsa végül nem írott szerződéseken, hanem fiainak erényem fordul.« »Támasszuk fel magunkban a magyarság ősi hazaszeretetét, sziklakemény bátorságát, nagyszerű munkaerejét, amely tulajdonságaival legyőzte és túlélte egy évezred minden támadását és minden támadóját és dicsőséges jövő fog reánk virradni.« »Szent István birodalmának összes nemzeti szövetségei és egyesületei.« (Lelkes taps a Ház minden oldalán.)