Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-44
À Nemzetgyűlés 44. ütése 192* T. Nemzetgyűlés, méltóztassék visszagondolni arra, -hogy maga az általános választói reform Magyarországon miből indult ki. Magyarországon kiindult abból a tényből, hogy a kerületek renclkivül aránytalanul voltak elosztva. Megtörtént, hogy Budapest VII. kerületének 17.000 választója volt s ugyanakkor Erdélyben, Széknek volt 120 választója, vagy Oláhfalunak 150, azután Vizakna, Berecsk voltak azok a hires kerületek, ahol pár száz volt a választók száma, vagy néha pár száz sem, csak pár választó mindössze. Ezzel szemben Budapest nagy kerületeiben 16—18 ezer ember járult a választási urnák elé. Ez volt tehát az egyik alapja és kiindulási pontja a választói reformnak. Most az történik, hogy ezzel a javaslattal megint visszaesünk oda, ahonnan a választói reform kiindult. A javaslat 11. §-a ugyanis a fővárost felosztja közigazgatási kerületekre és e közigazgatási kerületek mindegyikében megállapít 24 bizottsági rendes tagot és 6 póttagot, tehát az L, II., III. kerületben épugy, mint a többi kerületekben. Usetty Ferenc: Ez helyes! Bródy Ernő: Ha igen tisztelt képviselőtársam ezt helyesnek állítja, méltóztassék megengedni, hogy ezzel szemben megmondjam a véleményemet. Helytelennek tartom ezt azért, mert valamilyen elv alapján kell kiindulni, melynek alapján megállapítható a választók száma. Összeállítottam a budapesti választók számát. Budapesten a legutolsó nemzetgyűlési választásnál 464.000 választó volt, — csak a kerek számokat mondom. Ez a szám kerületenként a következőképen oszlott meg, — a nagyság szerint veszem sorrendben a kerületeket. A legkisebb a IV. kerület, a Belváros volt 15.000 szavazóval. Utána következik a X. kerület 22.000 szavazóval, azután a III,, az óbudai kerület 23.000 szavazóval, a II: kerület 24.000 szavazóval, a Lipótváros, az V. kerület 38.000 szavazóval, a IX. kerület, a Ferencváros 44.000 szavazóval, . . . Usetty Ferenc : Itt sem vették figyelembe a lakosság számát ! Bródy Ernő: ... a VIII. kerület 78.000 szavazóval, a VI. kerület 82.000 szavazóval ós a VII. kerület 89.000 szavazóval. Méltóztatik látni ebből az összeállításból . . . Fangler Béla: Faj szerint nincs statisztika? Az érdekes lenne! Pető Sándor: Az is van! Bródy Ernő: Vallási statisztika is van. (Felkiáltások balfelöl: Faji! Mozgás.) En ezt nem ismerem. Talán a t. képviselőtársam cionista magyarázatot tarthatna nekem, mert ezzel a mozgalommal nincs szerencsém ismeretségben lenni. Talán magyarázhatná ezt nekem. En magyar ember vagyok, zsidó vallású, de semmiféle más fajtához nem tartozom. (Zaj.) Ha kíváncsi a t. képviselőtársam, hozhatok neki statisztikát, amely kimutatja azt, hogy Budapest . évi május hó 18-án, kedden. 13 minden kerületében a zsidó vallású állampolgárok száma kisebbségben van ós minden egyes kerületében a keresztény vallású állampolgárok többségben vannak. De ez természetes is, tehát ez sem érv. Hogyan lehet igazság szerint azt mondani, hogy a 15.000 szavazót magában foglaló IV. kerület ugyanannyi bizottsági tagot válasszon, mint a 89.000 szavazót számláló VII. kerület, az Erzsébetváros? Ez abszolúte igazságtalan. Maga az eredeti javaslat, amely a kockarendszeren alapul, nem volt ilyen igazságtalan. Eredetileg nem igy készült a javaslat ; a budapesti választókerületek számát eredetileg 60-ban állapították meg. Ezek közül a II., III., IV. és X. kerületből négy választókerületet csináltak, az V. és IX.-ből hat választókerületet, az I., VI., VIL, VIII. kerületből nyolc választókerületet. Ez közelebb jár az igazsághoz, mert hiszen itt tekintetbe veszik a népesség számát és ahol kevés a népesség, ott kevesebb kerület választ ugyanannyi tagot, ahol pedig több a népesség száma, ott több ember választ ugyanannyi képviselőt. Ez megfelel az igazságnak, méltányosságnak és a helyi viszonyoknak. Azonban hogy 15.000 választó ugyanannyi városi bizottsági tagot válasszon, mint 89.000, azt, szerintem, megindokolni nem lehet. (Uqy van! TJgy van! a középen.) B, Szterényi József: Súlyos igazságtalanság. (Zaj.) Bródy Ernő : A magyar jogfejlődés is mellettem tanúskodik. Méltóztassék mindenütt megnézni, — majd leszek bátor idézni — a bizottsági tagok számát a törvényhatósági lakosok száma szabályozza. Itt van a törvényhatóságokról szóló törvény, az 1886 : XXI. tcikk. Azt mondja a 24. §-ában (olvassa) : »A bizottsági tagok számát a törvényhatóság lakosainak száma szabályozza«. T. i. vármegyékben minden 500, törvényhatósági joggal felruházott városokban minden 250 lakos után egy bizottsági tag számíttatik. Ez a helyes : a népszám szerint választatik meg a képviselet. Természetes határai, persze, vannak a dolognak; nem lehet ezt határtalanul csinálni. Azért a törvény azt a cinozurát állítja fel a szakasz 2. pontjában, hogy a vármegyékben 120-nál kevesebb és 600-nál több, városi törvényhatóságban pedig 48-nál kevesebb és 400-nál több sehol sem lehet a bizottsági tagok száma. Ez helyes, mert nem lehet határtalanságokig menni. És mit szól a községi törvény, ami érdekli igen tisztelt kisgazdapárti képviselőtársaimat, mert hiszen lehet a községi törvénynek is egy reformja és nagyon óva intem t. képviselőtársaimat : ne engedjék, hogy ezen a csapáson haladjon a reform, mert abból csak igazságtalanság lesz. Az 1886 : XXII. tcikk szól a községekről. Ennek a törvénynek a
