Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-51

À Nemzetgyűlés 51. ütése 1920 Ernst Sándor : Tessék megnézni, mit irnak ! Ennek a beszédnek is célzata van ! Sándor Pál: Micsoda célzata? Ernst Sándor: Diskreditálni folyton a parlamentet! (Zaj.) Sándor Pál : Emelni, nem diskreditálni ! Bárczy István: Nem akarom diskreditálni. Én csak azt akarom mondani, t. Nemzetgyűlés, — mert a parlamentnek semmi köze ahhoz, hogy«a cenzúra hogyan gyakoroltatik, tehát ez nem a parlament dolga — ... Elnök : Kérem, t. képviselő nr, a parlamentnek minden közügyhöz köze van, igy a cenzúrához is. (Ugy van! Ugy van! balfelől). Bárczy István : Tudom, kérem, de .. . Elnök : Ne méltóztassék az elnökkel polemizálni. Bárczy István: Nem is akarok, távol áll tőlem ez a szándék. Ernst Sándor: Ismerjük. (Zaj.) Bárczy István : Visszatérve a tárgyra, először is legyen szabad a 13. §-t illetőleg pár megjegyzést tennem. Rupert Rezső képviselő ur a 2. §-nál egy módosítást adott be, amelynél fogva lehető lett volna még a 13. §-nál is arról, beszélni, hogy e szakaszok felvétessenek-e a törvényjavaslatba, igen vagy sem,... Hegyeshalmy Lajos: Nem azt mondja! Bárczy István : ... hogy t. i. külső szakemberek is bevonassanak-e a törvényhatósági bizottságba. Általában Rupert képviselőtársamnak, nézetem szerint, helyes inditványai nem fogadtattak el, köztük ez sem, amely pedig jogászilag szintén helyes lett volna, mert akkor^nem praejudikált volna már a 2. §. annak, hogy a 13. §-nál csak arról lehet beszélni, hogy kik legyenek tagok, ellenben az, hogy egyáltalában legyenek-e vagy nem, vita tárgyává nem tehető. A 2. §-nál viszont azért nem lehetett ezt vita tárgyává tenni, mert ott arról, ugy-e bár nem volt szó, kik legyenek, már pedig fontos az, hogy vannak olyanok, akik hozzájárulnának ahhoz, hogy külső tagok legyenek, ha nem azok volnának ilyenek, akik itt fel vannak sorolva. T. Nemzetgyűlés! Most már tehát csak arról lehet szó, hogyha külső tagokra van szükség, kik legyenek azok. Én sokkal helyesebbnek tartottam volna és helyesebbnek tartanám most is, hogy ha már külső tagok egyáltalában vannak, akkor a főváros lakosságának különböző rétegei, a különböző foglalkozási ágak, az ipar, a kereskedelem, a tisztviselői kar, tanítók, ügyvédek, orvosok, építészek, mérnökök, stb. legyenek képviselve ; úgyhogy mindenféle foglalkozási ágnak legyen a törvényhatósági bizottságban hivatalos képviselője. Ezt annál fontosabbnak tartom, t. Nemzetgyűlés, mert az, hogy valamely foglalkozási ág képviselője egyáltalában bekerül-e a törvényhatósági bizottságba, az a választási esélyektől, a véletlenektől függ; hogy tovább ne menjek, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖTET. '. évi június hó 2-án, szerdán. 193 teoretikusan felveszem azt az eshetőséget, hogy pl. mondjuk, egyetlen építész vagy mérnök sem kerül be a bizottsági tagok közé, már pedig a törvényhatósági bizottságokban roppant nagy szükség van az építészekre és a műszaki emberekre, (Ugy van! jobb felöl) mert igen nagyjelentőségű műszaki kérdések is tárgyaltatnak. Es pedig nemcsak egypár műszaki emberre van szükség, hanem sokra, mert a műszaki tudomány nagyon sok ágazatra oszlik és a természete olyan, hogy igazi szaktudást igényel. Ha már most ilyen külső tagok vannak, akkor azt is kellett volna biztosítani, hogy a műszaki tudomány különböző ágazatainak megfelelő képviselői legyenek benn. Arra is súlyt helyezek, hogy megfelelő képviselők legyenek, mert egészen más az, hogyha valakit -— mondjuk — mint a városi vagy a politikai életben szereplő embert választanak be a törvényhatósági bizottságba, és más az, hogyha az illető szakbeli emberek maguk közül valakit kiküldenek, vagy valakit legméltóbbnak tartanak arra, hogy azt a szakot a törvényhatósági bizottságban képviselje. Tulajdonképen ugy gondoltam volna tehát helyesnek, hogy ezeket a külső tagokat a különböző grémiumok, mondjuk, a mérnök- és építészegyesületek, vagy ha még helyesebbnek méltóztatnak tartani, akkor a Budapesten lévő összes építészek és mérnökök bizonyos külön választás utján küldjék be a törvényhatósági bizottságba. Ugyanez áll az orvosokra, ügyvédekre, kereskedőkre, iparosokra, állami, városi és magántisztviselőkre, kereskedelmi alkalmazottakra és munkásokra. Annak volna értelme, hogy mindegyiknek legyen szakszerű képviselője. Természetesen nem tudom, hogy a dolgok mai állása szerint lehetne-e egyáltalában erről szó, mert eddig legalább azt tapasztaltam, hogy nem nagy hajlandóság volt a különböző módosító javaslatok elfogadására. A magam részéről ezt a szakaszt, ebben az alakjában elfogadhatónak nem találom. Én tehát azt kérem, méltóztassanak ezt újból megfontolás alá venni és — miután természetesen most már az egész szakasz eliminálásának helye nem lehet — lehetőleg visszaadni a törvényjavaslatot a bizottságnak abból a célból, hogy esetleg — természetesen, amennyiben a kormány és a Nemzetgyűlés többsége helyesnek találja — az esetre egy külön javaslatot tegyen, mert nem kívánnám egy hevenyészett javaslattal ezt a szakaszt módosítani. A magam részéről ez esetben természetesen hozzájárulnék most már ahhoz, hogy ezek a külső tagok is résztvegyenek, azonban újból hangsúlyozom, hogy ez az önkormányzat szempontjából egy retrográd lépés, amely semmiesetre sem fogja növelni az autonómiának az erejét. S én csak abban reménykedem, hogy ez sokáig nem fog érvényben maradni; meg vagyok róla győződve, hogy pár év múlva ezt a törvényjavaslatot, ha törvényerőre 25