Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-51

192 A Nemzetgyűlés Ől. ülése 192 2. Hibáztatom a virilizmusnak megfelelő korrektura nélkül tervezett eltörlését, nemkülönben a javaslatban kontemplált választási rendszert, mert ha igaz is a javaslat indokolásában az a kijelentés, hogy a virilizmus eltörlésének szüksége közmeggyőződéssé érlelődött, mégsem volt szabad a kérdést a javaslat álláspontja szerint elintézni egyrészt azért, mert a közelmúlt forradalmi eseményei arra köteleznek bennünket, hogy azt a vitatott meggyőződést revizió alá vegyük, másrészt pedig azért, mert téves az a kiindulási pont, mintha az urnák elé a javaslat szerint bocsátandó választóközönségnek értelmi színvonala olyan volna, amely garantálja azt, hogy az ezen választói jog és választási rendszer alapján összeülő törvényhatósági bizottság mindenkor az összességnek, tehát az egész fővárosnak érdekeit fogja munkálni, mert épen ennek az ellenkezője fog bekövetkezni. Ugyanis a javaslat kontemplálta községi választói jog és választási rendszer mellett a legtöbb adófizetőket a nincsetlenek és tudatlanok fogják felváltani, akik nem lesznek fukarok abban, hogy minden hozzáértés nélkül emeljék a közterheket polgártársaik rovására, amelyek őket egyénileg soha se fogják érinteni. Hogy ez azután a székesfőváros kulturális és gazdasági helyzetére, legfőképen pedig fejlődésére és jövőbeni sorsára minő szomorú hatással lesz, azt rövid időn belül megdöbbenve fogjuk látni és érezni. 3. A virilizmusnak a javaslat szerinti eltörlésének nem korrektivuma a székképviselet beiktatása, annál kevésbé, mert azok, akik a javaslat szerint állásuknál fogva tagjai lesznek a törvényhatósági bizottságnak, ezzel a bizottsággal s annak munkájával sohasem fognak*'egybeforrni, egyrészt azért, merfc megbízatásuk általában is ideiglenes, a legtöbb esetben pedig nagyon is rövid időre szól (pl. az egyetemek és főiskolák rektorai évről-évre változnak), ami a szakképviseletben állandó fluktuációt fog okozni. Arról nem is szólok, hogy a javaslat 13. §-a különben is nagyon hiányos. 4. A legszigorúbban elítélem és a főváros autonómiája ellen intézett halálos merényletnek, orvtámadásnak minősítem a javaslat 22. §-ában foglalt rendelkezést, amely a régi törvény 70. §-ával szemben a belügymiuister részére a törvényhatósági bizottság feloszláthatásának jogát biztosítja. Különben a javaslatnak ez a rendelkezése a legbeszédesebb bizonyítéka fentebb irt amaz állításomat, hogy ezt a javaslatot nem megfontolás és nem a közérdekből fakadó szükséglet felismerése és megértése, hanem a mohó és féktelen párthatalmi szempontok sugalták. Mert ha a javaslat készítőit kellő megfontolás és az objektiv igazság vezetik munkájukban, észre kellett volna venniök, hogy ez a feloszlatás! jog, amelyet ők a hatalom nyombani birtokbavétele és biztosítása érdekében vettek fel a javaslatba, tulajdonképen nagyon is kétélű fegyver, ame'. évi június hó 2-án, szerdán. lyet a mostani kurzus bukásával, az utánakövetkező uj kurzus első sorban rajtuk fog kipróbálni. Én és velem együtt mindazok, akik ugyancsak hirdettük a fővárosi törvény revíziójának szükségét és akik a székesfőváros javáért, fejlődésért évtizedeken keresztül nehéz, odaadó és önfeláldozó, önzetlen munkát végeztünk, az uj fővárosi törvénytől a törvényhatóság autonom jogkörének kibővítését és intézményes biztosítását vártuk. Az uj fővárosi törvényt olyannak alkottuk meg képzeletünkben, amely a főváros törvényhatóságának megadja mindazokat a legális szellemi és erkölcsi erőket, amelyekkel ne csak névleg, de tényleg is betölthesse az ország első törvényhatóságának szerepét és annál mélyebben fájlaljuk, hogy nemcsak fejlődós és előrehaladás nem lesz, hanem el kell készülnünk arra, hogy az ország első törvényhatóságának értelmi és erkölcsi színvonala a legutolsó falusi kupaktanács színvonalára fog lesülyedni. T. Nemzetgyűlés ! Mindenkinek lehet véleménye pro és kontra, de hogy ezt a cikket a cenzúra egészében törölte, hogy ezt nem, szabad közölni, ez jellemző abszurdum és ez nem csak sporatikus eset, hanem igy történik ez állandóan. A cenzúra ilyen működése nemcsak a jogrend fentartására és az államra nézve veszedelmes dolgoknak a sajtóból való kiküszöbölésére szorítkozik, hanem kiterjed minden olyanra, ami valamely közigazgatási ágnak vagy a kormánynak kellemetlen. Turi Béla: Szakasztott igy volt ez Bárczy igazságügyminisztersége alatt is ! (Zaj.) Sándor Pál : Sajtószabadság ! Turi Béla : Nekem is sok cikkemet törölték ! (Mozgás ('s zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben lenni! Bárczy István : Ehhez nekem nem volt semmi közöm, és azt hiszem, t. képviselőtársam, mint szerkesztő nagyon jól tudja, hogy már az én időmben és épen az én iniciativámra az egész sajtócenzura átkerült a ministerelnökséghez és nem én kezeltem azt, hanem a ministerelnökség, nehogy valamely politikai befolyásolás látszata legyen lehetséges az én részemről. Nekem tehát akkor se volt semmi közöm a cenzúrához. Most sem azt mondom, hogy talán a belügyminister urnák van valamiféle része abban, hogy ezt a cikket cenzúrázták, csak azt mondom, hogy az a kormányzati rendszer, amely megnyilatkozik ebben a törvényjavaslatban, ugyanaz nyilatkozik meg a cenzúra gyakorlásában állandóan, ugy hogy ma már a cenzúra által vont korlátok között tulajdonképen alig van értelme, hogy lapok egyáltalában vannak. (Mozgás). Ernst Sándor: Ugyan kérem! Hallatlan! Bárczy István: Ez igy van, kérem! (Zaj.) Majd erről külön is lesz szó egy interpelláció keretében. Akkor részletesen bebizonyítom.