Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-51

À Nemzetgyűlés 51. ülése 1920. évi junim hó 2-án, Szerdán. 191 nem is helyi szervezeteknek, hanem — amint méltóztatnak látni — országos intézeteknek élén áll, meg lehetne nyerni arra, hogy részt vegyenek az ilyen ügyeknek szakbizottsági előkészítésében, de nem látom be, hogy miért volna olyan nagy szükség ezekre a törvényhatósági bizottságban. Mármost, t. Nemzetgyűlés, természetesen nem elég kritizálni azt, hogy ezek nem jól vannak megválasztva, hanem esetleg arról is lehet szó, hogy kiket lehetne bevenni egy részük helyett. Megjegyzem még közbevetőleg azt is, hogy itt 14 kinevezett állami tisztviselő vesz részt, akikre nézetem szerint bizonyos inkompatibilitás is áll fenn ; sokan részt vesznek a közigazgatási bizottságban az ügyek tárgyalásánál, másik részük pedig felebbezések esetén működik közre. Ennélfogva ez csak összebogozása magának a közigazgatásnak, illetőleg szaporítja azoknak az eseteknek a számát, amikor ez urak nem is vehetnek részt a tanácskozásban vagy a határozathozatalban. Az én álláspontom tulajdonképen az, — és ezt már az általános vitánál is kifejtettem — hogy nekünk principialiter azokra kell szorítkoznunk a fővárosi törvényhatósági bizottság megalkotásánál, akiket a polgárság oda megválasztott, és helytelenítem mindenféle külső tagok beválasztását, sőt még a fővárosi főtisztviselőknek szavazati jogban való részesítését is. Ha azonban ezek benmaradnak, tekintve,* hogy a régi törvényben ben, voltak, ebben még bizonyos konzervativizmust látok, hogy ne fosszunk meg senkit olyan jogoktól, amelyekkel eddig birt, — ezt ugyan a kormányzat eddigelé nem túlságosan respektálta, mert méltóztatnak tudni, hogy a hat évre megválasztott tisztviselők mandátuma megszűnik a törvényhatósági bizottság megalakulása után — mondom, ha ezt még figyelembe vesszük is, de hogy még szaporítsuk is az ilyen hivatalból bentülők számát akkor, amikor a bizottsági tagok számát lényegesen, majdnem felére redukáljuk, ezt igazán határozott önkormányzatellenes, reakciós irányzatnak kell mondanom. (Igaz 1 ugy van ! a középen.) Itt vagyok bátor megemlíteni azt is, hogy a törvényjavaslat előzetes kritikája megjelent már egyes lapokban is. Nem tudom, hogy miért történt, de egyes lapokban erősen megeenzurázták ennek a törvényjavaslatnak a kritikáját, holott azt hiszem, hogy erre semmiféle különös ok nem volt. A Független Budapest cimű hetilap közölt hozzászólásokat ehhez a törvényjavaslathoz. Itt hozzászólt Szterényi József, aki a házban is felszólalt az általános vitánál. Méltóztattak hallani, hogy az ő nézete ebben a kérdésben nem olyan, amely közéleti szempontból valami veszedelmet jelentene; mégis azt látjuk, hogy négy helyen is törültek hozzászólásából 5—8—10 sort. Ugyancsak feltűnt nekem ebben a lapban, hogy a cenzúra egy erre vonatkozó cikknek a közlését egyáltalán nem engedélyezte. Kíváncsi voltam, micsoda rettenetes dolog lehetett abban a cikkben, utánajártam... Dömötör Mihály belügyminister : Nem én cenzúráztam ! Bárczy István: Tudom, de hát azért mégis csak összeműködik egy irányban ez az egész gépezet, mert hiszen a törvényjavaslat tartalma és tendenciája ugyanezen tendenciával párhuzamos. Megállapítottam, hogy ezt a véleményt Springer Ferenc volt országgyűlési képviselő adta le, aki, azt hiszem, nem arról nevezetes, hogy valami nagy forradalmár. Meg is szereztem azután ezt a cikket és ha méltóztatnak megengedni, felolvasom. Az egész nem hosszú ; nem is cikk, csak hozzászólás. Ez van benne (olvassa) : »Hosszu-hosszu vajúdás után végre megszületett a fővárosi törvénynek a főváros barátaitól és ellenségeitől egyaránt régóta sürgetett revíziójának a törvényjavaslata. Sajnos, nincsen benne köszönet, mert annak rendelkezéseit nem a székesfőváros országos jellegének, nemzeti súlyának, kulturális és gazdasági életének melegen átérzett és jól megértett korszerű érdekei és igényei sugallják, hanem a pártpolitikai hatalmi étvágy diktálták. Ráillik : Parturiunt montes, et nascitur ridiculus mus. Csakhogy ez az egérke nem is olyan nevetséges és nem is olyan kicsike, hanem inkább egy, a szó szoros értelmében vett falánk, ragadozó állat; monstrum, amelynek feladata, hogy a főváros testéről és szervezetéről lerágjon mindent, ami életerőt és értéket képvisel, hogy az ekként, megmaradó életképtelen vázai; zsákmányul odadobhassák az értelmetlen, tudatlan és nincsetlen demagógiának. A javaslat minden sora és összes rendelkezései elárulják, hogy azt nem baráti jóindulat, nem a székesfőváros sorsa és jövő fejlődése iránt érzett és meleg érdeklődésből fakadó szeretet, hanem elfogultság, helyesebben a székesfőváros iránt érzett ellenséges indulat sugallta, amelyet a főváros ügyeinek és szükségleteinek nem ismerése még tetéz is. Ép ezért teljesen meddő dolog ma a javaslat minden részletére kiterjedő részletes bírálatba bocsátkoznom, hanem ugy vélem, hogy a javaslat képtelenségét és tarthatatlan voltát akkor is dokumentálom, ha csak a legkirívóbb hibákra és feltétlen módosítást igénylő rendelkezésekre mutatok rá. Ezek pedig a következők: 1. Hibáztatom a bizottsági tagok számának leszállítását, mert a kontemplált 200-as szám nem áll arányban a székesfőváros területi nagyságával és lakosságának számával. Nagy hiba ez a leszállítás pláne akkor, amikor a javaslatban semmiféle garancia sincs arra nézve, hogy a leszállított számú törvényhatósági bizottságba a székesfőváros polgárai közül az arra hivatott legértékesebb és legmegbízhatóbb elemek jussanak be.