Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-51

190 Â Nemzetgyűlés Ől. ülése 192* sitása tárgyában a kormányhoz ; Herrmann Miksa, az úgynevezett kisbányák szenének ármegállapítása tárgyában a kereskedelemügyi és a pénzügyministerhez ; végül Avarffy Elek, a távbeszélő díjszabás felemelése tárgyában a kereskedelemügyi ministerhez. Következik napirend szerint a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló törvényjavaslat (írom. 32, 52) részletes tárgyalásának folytatása. A 13-ik szakasznál vagyunk. Szólásra ki van feljegyezve? Frühwirth Mátyás jegyző: Bárczy .István! Bárczy István: T. Nemzetgyűlés! Már az általános vita alkalmával kiterjeszkedtem ennek a 13. §-nak rendelkezéseire és kimutattam azt, hogy ezeknek a külső tagoknak a törvényhatósági bizottságba való bevitele tulajdonképen kiegészíti azt az önkormányzatellenes tendenciát, amely végigvonul az egész törvényjavaslaton. Megállapítottam azt, hogy amikor a törvényhatósági bizottsági tagok számát 400-ról 240-re kívánják redukálni, ugyanakkor a hivatalból való bizottsági tagok számát felemelik 26-ról 48-ra. Ez mindenesetre lényegesen rontja az egész törvényhatóság autonómikus színezetét. Különösen figyelembe kell venni azt, hogy a gyakorlati tapasztalatok szerint a törvényhatósági ülésekről, különösen ha sokáig tartanak, a bizottsági tagok egy része idő előtt távozik, — egy része természetesen meg sem jelenik — azonban különösen a főtisztviselők, akik részben referensek is, természetszerűleg teljes számban jelen vannak az üléseken, ugy hogy ha ez a lelkiismeretesség és pontosság ezekben a?teilső tagokban is megvolna, nagyon könnyen megtörténhetnék az, hogy a közgyűléseken ezek majorizálnák azokat, akiket a polgárság választ be a törvényhatóság kebelébe. En tehát ezt abszolúte véve helytelennek tartom. Már akkor is megemlitettem, hogy megengedem azt, hogy ezeknek az uraknak bevitele a törvényhatóságba Jemelné a törvényhatóság nívóját, — és ezt magában véve nem tartom helytelen tendenciának — azonban azt hiszem, hogy egy ilyen törvényjavaslatot ugy kell megszerkeszteni, hogy a választottakban legyen meg a garancia arra nézve, hogy azt a nívót fogják képviselni, amelyre ennek a fővárosnak szüksége van. Ha a választói törvényt nem tudjuk ugy megcsinálni, hogy ezt biztositsa, akkor hiábavaló lesz ilyen helytelenül alkalmazott pótlékkal megpróbálni a nivó emelését. De amellett különös súlyt helyeztem arra is, hogy ha már ilyen külső tagok beviteléről van szó, akkor abszolúte nem tartom szerencsésnek, igazságosnak és indokoltnak azt, hogy ezek ilyen módon állapittatnak meg mint épen a 13. §-ban konternpláltatik. Ha ezek sorozatán végignézünk, megállapíthatjuk azt, hogy a 22-ből gondolom 17 államilag kinevezett ember, s ezek közül gondolom 9. évi június hé 2-án, szerdán. 14 olyan, aki fizetéses alkalmazottja az államnak. Már most helyes dolog-e az, ilyen állami alkalmazottakkal teletölteni egy törvényhatóságot, amelynek a most is érvényben lévő és ezután is még érvényben maradó fővárosi törvény szerint politikai hatásköre van, amelynek az a hivatása, hogy adandó alkalommal keményen meg tudjon állni a kormánnyal szemben is és esetleg a kormánnyal szemben is állást foglaljon, ugy, ahogy a múltban is megtörtént, amikor fontos dolgok kívánták. Másfelől egy bizonyos ötletszerűséget látok ezeknek a kiszemelésében : ötletszerűséget abban a tekintetben, hogy bizonyos kormányzati ágak vezetői bent vannak, más kormányzati ágak vezetői nincsenek bent. Hiszen már előttem szólott képviselőtársaim is rámutattak ilyen fonákságra. Hogy többet ne említsek, utólag bevétetett a tankerületi királyi főigazgató, ellenben a királyi tanfelügyelő nem vétetett be. Nem tudom, micsoda fontos okok vannak az egyik mellett és a másik ellen, de mindenesetre feltűnő az, hogy amikor a főváros tulajdonképen elsősorban ép a népoktatást tartja a kezében, — mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy Budapesten a népoktatás majdnem kizárólag a főváros kezében koncentrálódik, ellenben a középiskoláknak csak nagyon kis része, a fmgimnáziumok közül egy sincs a főváros kezében, a reáliskolák közül kettő, a kereskedelmi iskolák pedig nem tartoznak a tankerületi főigazgató hatáskörébe, mert ezeknek külön főigazgatójuk van — tehát épen csak ennek a két reáliskolának főigazgatóját beveszik a törvényhatósági bizottságba, ellenben nem veszik be ennek a nagy népoktatási rendszernek hivatott felügyelőjét: a tanfelügyelőt. Ezek — mondom — csak példák arra nézve, hogy mifyen hevenyészve, kellő megfontolás nélkül vannak a kültagok felsorolva és bevéve a törvényjavaslatba. En is azt hiszem, hogy nagyim sok közigazgatási ág sokkal inkább van hivatva arra, hogy a főváros törvényhatóságában képviselve legyen, mint pl. a műemlékek országos bizottsága. Megemlítettem azt, hogy magam is belátom, hogy azok között, akik fel vannak sorolva, nag}^on alkalmas és kiváló férfiak lehetnek arra nézve, hogy a főváros törvényhatósága az ő szaktudásukat felhasználja a szakbizottsági működésben. Magában a törvényhatósági bizottság plénumában azonban — azok, akik ismerik, legjobban tudják és mindenki meggyőződhet, aki egy közgyűlési jegyzőkönyvnek egy évi kötetét kezébe veszi, — elsősorban gazdasági érdekű dolgok tárgyaltatnak, szociális kérdések," közjótékonysági ügyek, tehát sem műemlékekről, sem szépművészetekről nincs szó. Általában nagyon ritkán fordul elő olyan tárgy, amely ezekre vonatkoznék s a kulturális dolgok is elsősorban szakbizottságokban tárgyaltatnak. Ezért én bizonyos előnyét látnám annak, ha ezeket az urakat, akiknek jórésze