Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-50

186 A Nemzetgyűlés 50. ülése 19, nem tartom helyesnek, ha ilyen témákat — bo­csánatot kérek — bizonyos meggondolás nélkül méltóztatnak felvetni, mint amilyen pl. a Bacher cikke, amelyet, ha a cenzúra kezemben lett volna, ezt a cikket, mely meggondolatlanul lett odadobva, megcenzuráztam volna. Hibáznak mindenütt és a közvélemény is elfelejti azt, hogy milyen helyzetben van az ország. Természetes, hogy én mint kisgazdapárti képviselő, de egész közgazdasági teóriámnál fogva is azt tartom, hogy mindent el kell követni Magyarországon, hogy a mezőgazdaság meg­erősödjék. De ez nem jelenti azt, hogy ezért feláldozzuk az államháztartást (Ugy van! Ugy van! balfelől. ) Engem nyolc hónap óta minden nap jobbról és balról, nem mondom, hogy támad­nak, de legalább is jó tanácsokkal látnak el, (Derültség.) hogy mit kell tennem a tisztvise­lőkkel; aztán itt van a hadsereg, itt vannak a postások, a színészek, nem akarok végigmenni az összes kategóriákon, de mindenki azt mondja, erre is kell pénznek lenni, a hadifoglyok haza­hozatalára és mindenre azt mondják, hogy kell pénznek lenni. De mikor megkérdezem, hogy miből vegyem azt a pénzt, azt mondják, hogy a hadinyereség­ből. (Egy hang a középen : Igenis, tessék ahhoz nyúlni, az a legtöbb! Zaj.) A hadinyereséghez is hozzányúlunk, de én, aki felelősség mellett és talán bizonyos szakszerűséggel kell hogy intézzem a dolgokat, nem építem pénzügyi poli­tikámat tisztán a Lipótvárosra és a hadinyere­ségekre, nekem reális alapokra kell helyez­kednem. (Egy hang jobbfelöl: Másutt is van hadinyereség, nemcsak a Lipótvárosban!) Méltóztassék megfontolni azt, hogyha a gazda, nem tudom, 10 és 20 ezer koronát kap is a búzájáért, — hiszen a francia forradalom egy fázisában kaptak 18—20.000 frankot is egy zsák lisztért, — abban nem lesz semmi öröme a gazdának. En azt akarom, hogy kapjon megint 60—70 koronát, de tudjon érte vásá­rolni. (Helyeslés.) Nem akarok erre bővebben kitérni, hisz t. barátom, a földmivelésügyi minis­ter ur már eléggé kitért erre, csak azt vagyok bátor itt megjegyezni, hogy az iparcikkek kér­désében a gazdáknak most az a legnagyobb bajuk, hogy pénz van a zsebükben, — mert nem lehet mondani, nem szabad olyat állítani, hogy a gazdaosztály, nem tudom, tönkrement .volna a háború alatt: azt senki sem állit­hatja.. . (Ugy van! Ugy van! bal felöl) Gaal Gaszton : Igenis tönkrement ! (Ellen­mondások balfelől.) Griger Miklós : Nem igaz, én is kisgazda vagyok ! Nem ment tönkre ! (Nagy zaj jobbfelől.) Taszler Béla: Ercsi, egy kis község, 40 mil­liót adott be a lebélyegzésnél. (Zaj.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Más a bajuk a gazdáknak. Hiszen láttuk, hogy a pénz lebélyegzésénél igen sok kisember jött 100— 120.000 koronával a zsebében, . . . ). évi június hó 1-én, hedden. Gaal Gaszton ; De nézzék meg a házuk tetejét ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : ... de az nem pénz, mert nem kap érte csizmát, nem kap semmit! Minden problémának, a tisztviselők problé­májának, a gazdák problémájának a gyökere ott a pénz megjavításában van. Addig, mig a pénz beteg, ezek csak tünetei a betegségnek; Hogy itt árdrágítók és lánckereskedők vannak, az is csak egy tünet. A forradalomnak és a háborúk után mindig voltak ilyen tünetek. A betegség a pénz romlása, ennek kiütései ezek az árdrá­gítók és lánckereskedők. Ezeket be lehet csukni, és ha meg lehet fogni, fel lehet akasztani, de meggyógyítani ezt a betegséget csak ugy lehet, ha pénzünket meggyógyítjuk. Ez az első kötelessége mindenkinek, aki az államot igazán szolgálni akarja, emellett semmi­féle tekintetet nem lehet figyelembe venni. A tisztviselői kérdésnek is ez az egyetlen meg­oldása. Itt beszélünk ezerkoronás búzáról, mi­kor a tisztviselők legtöbbje nyomorúságban van. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Huszár Károly : Koplaló művészek ! Koplaló ország ez ! (Nagy zaj jobbfelöl. Felkiáltások bal­felöl: Éheznek!) Rupert Rezső : Gaal Gaszton olcsón akarja adni a tisztviselőknek ! Huszár Károly: De magántisztviselő is van ! Gaal Gaszton : Gondoskodjék róluk a kenyér­adójuk ! (Zaj.) Huszár Károly : De, ahol áll a gyár ! (Foly­tonos zaj.) Tankovics János: Pesten egy házba sem mennek be fegyverrel, a kisgazdáknál minden házba ! Forgács Miklós : Kevesebbet menjenek a színházba és lesz kenyér ! Tankovics János : Tiltakozunk az ellen, hogy fegyverrel rekviráljanak! (Zaj.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Arról van szó, hogy mcgoszoljanak a terhek és magán­vállalatok mit viseljenek. Tessék elhinni, hogy ha a munkabérek emelkedését előmozdítjuk az élelmiszerek árának emelkedésével, akkor a gaz­dák még kevésbé kapnak ekét és cipőt. Gaal Gaszton: Circulus vitiosus! (Felkiál­tások jobbfelől: Halljuk a ministert! Szabad a ministemek is beszélni!) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Én meghallgattam Gaal Gaszton t. képviselőtársa­mat ... Huszár Károly: Igazán már ideje volna egyszer, ha elhallgatna! Elnök : Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni, mert kénytelen leszek a közbeszólót rendreutasítani. (Helyeslés.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Be akarom fejezni felszólalásomat. Csak azt akarom még kiemelni, hogy tényleg gondolkoztam arról.

Next

/
Thumbnails
Contents