Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-50
A Nemzetgyűlés 50. illése 1920. évi június hó 1-én, kedden. 187 hogy a kivitelt felhasználjam - valutajavitási célokra, nemcsak valutajavitási célokra, hanem a deficit fedezésének a céljára is. T. Nemzetgyűlés! Nagyon komoly dolog, hogy a deficitünket hogyan fogjuk fedezni. Már Uubinek t. barátom rámutatott arra, hogy a legnagyobb adóemelések olyanok, amelyektől — bevallom — kissé féltem a produkció megindulását is, pedig az igen lényeges kérdés, melyből aránylag igen horribilis bevételt fogunk kapni, ha összehasonlítjuk mai területünket Magyarország azon területével, amellyel azelőtt rendelkeztünk és ha tekintjük azt a jövedelmet, amelyet addig kaptunk, mert ma egy milliárd is óriási és horribilis, és ott van a fogyasztási adók, az illetékek emelése, melyekből nagy összeg jön ki végeredményben, de ez még mindig nagyon kicsiny a deficithez képest. Tehát nagyon közel feküdt a gondolat, — és ez a gondolat bennem nagyon sok hónapja élt — hogy ha tényleg számithatunk nagyobb feleslegekre, akkor azokat felhasználjuk ilyen módon, mint ahogy Emiltettem. Ezek a chance-ok, nagyon megrosszabbodtak, ugy mondjuk megjavultak, mert a korona javulása feltétlenül előrelátható, csak a tempóban van a különbség. Ha a koronánk javul, akkor a kiadásaink, főleg a dologi kiadásaink azonnal csökkennek. És méltóztassék megnézni, mi csoda aggodalom van a közönség egy részében, nehogy javuljon a korona. '(Mozgás és zaj). Gyalázat, hogy az emberek itt 100 meg 100 millióval szabadultak a magyar koronától, puszta hazafiságból bizonyosan és besibolták a márkát és a dollárt és mindenki vett nyakra-főre, ostoba módon felverve a valutaárakat, az ország érdekével pedig senki sem gondolt! (Ugij van! Ugy van! Felkiáltások: Hallatlan!). Es most, amikor anélkül, hogy mesterségesen bármiképen is előmozdítanánk a külföldön, egy kicsit javulni kezd a koronánk, tessék megnézni, hogy meg van ijedve sok hazafi. Múltkor valaki panaszkodik, hogy 60.000 K-t vesztett egy napon (Mozgás és zaj). Hát kívánom, hogy veszítsen. (Ugy van! Ugy van!) Ha a tőzsdén kezdenek az árfolyamok meginogni kívánom, hogy meginogjanak. (Ugy van! Ugy van!) Az a tőzsdespekuláció, amelyet Gaal Gaszton képviselő ur leginkább szokott szidni, nagy részben a pénztől való menekülésből származott, aminek nagy része volt pénzünk megromlásában, hogy drágult az áru, az árnivó felment, azaz árnivó, amely kártyavár lesz akkor, ha keresztültör végre az az igazság, hogy a magyar korona értéke sokkal nagyobb, mint amennyire eddig becsülték és sokkal nagyobb, mint az osztráké, mert az igazság keresztültör és akkor ez az üres épitmény össze fog omlani. Bocsánatot kérek, én teljes mértékben örülni fogok ennek ós nem cenzuráztatnék olyan cikket, amely erre vonatkozik. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy a jelenlegi helyzetben a vita tulajdonkép teljesen felesleges volt. És legyen szabad itt figyelmeztetnem egy politikai szempontra is a t. Nemzetgyűlést. Hónapok óta működik a Nemzetgyűlés. Sok szemrehányást kaptam azért, hogy még mindig nem vetettük ki azokat a nagy adókat, amelyeket annyira vár az ország. Komoly munka helyett ilyenekkel töltjük az időt, egész délelőttöt eltöltünk egy témával, amelyet négyszemközt épugy tisztázni lehetett volna, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) amely felesleges izgalmakat kelt. Gaaí Gaszton : A minister urak interjuvoltatták magukat napról-napra! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Egyik képviselőtársunk a saját kormánya ellen beszél, amelyet támogatnia kellene. (Zaj.) Ilyen dologgal töltjük a napot, amiből mindenféle gyanúsítások áradnak ki az országba, amit a külföldön is figyelemmel kisérnek, holott ott vár tárgyalásra egy csomó javaslat. Itt ülünk mi, ministerek, anélkül, hogy időnk lenne dolgozni, holott nekünk más dolgaink is vannak. Méltóztassék venni, hogy Magyarország ma a legszomorúbb helyzetben, a békekötés előtt áll. Számtalan intézkedésre, óvintézkedésre van szükség. Es minekünk meg kell itt hallgatnunk, hogy mi panamisták vagyunk, hogy a szövetkezetek is panamisták, hogy amit akarunk csinálni, az mind rossz. Bocsánatot kérek, a tárgyalások ugy szoktak menni, hogy valaki gondol valamit a kormányban és azután megbeszéli a többiekkel. Lehet, hogy ebből nem lesz semmi. De az lehetetlen, hogy félben lévő dolgokat idehozzunk az ország elé, felizgassuk az egész országot és evvel töltsük az időt. Most is bátor voltam benyújtani egy törvényjavaslatot és nemsokára jövök ujabb törvényjavaslatokkal. Kijelentem, hogy ha nekünk nincs módunkban, hogy szabad kézzel dolgozzunk, ugy, mint más kormányok dolgoznak, ha a pénzügyminister minduntalan támadásoknak van kitéve, mint a bortermelési adónál, amikor az egyik képviselőtársamnak, aki a kormányt támogató párt tagja, eszébe jut, hogy nem szavazza meg — nagyon szép indokolással — s majdnem megbuktatja a kormányt egy 2%-os adó miatt, pedig jövünk mi még 10—20 —30°/o-os adókkal, . . . Gaal Gaszton: De mindenkire! (Zaj balfelöl.) Korányi Frigyes pénzügyminister: . . ha ki vagyunk téve mindenféle támadásnak : ilyen körülmények között sem én, sem semmiféle pénzügyminister nem vállalhatja a felelősséget azért, hogy az országot ilyen helyzetből kivezethesse. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mert igenis, ki lehet vezetni. Én magam előtt látom tisztán az utat, amint hiszem, hogy sokan látják. Nem beszélek sokat. Ez felesleges és nem is kívánatos. Ezt az országot ki lehet vezetni a mai helyzetből, gyorsabban, mint ellenségeink gondolják. (Igaz ! Ugy van ! a bal24*
