Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-50

A Nemzetgyűlés 50. ülése 1920. évi június hó 1-én, kedden. 175 adó kivetésére kerül a sor, — mert adósságainkat mindenesetre, vagyonadóval kell majd legalább egy részében letörleszfceni — a gazda vagyonadója egy részének törlesztésére használhassa, fel. Én tehát, amint méltóztatnak látni, nem vagyok még annyira sem intranzingens, mint az a kisgazdaosztály, amely — bizonyosan tudom és érzem — a hátam mögött áll, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) — félre ne értsenek nem személyileg — hanem e mögött a felfogás mögött, amelynek én itt hangot adtam. (Ugy van ! Ugy van! a jobb felöl,) Én ebben a tekintetben az államérdekeknek áldozni is tudok, egyet azonban megkívánok : hogy az az áldozat, melyet hozzunk, ne egyetlenegy termelőosztályt, a gazdát sújtsa, hanem a valutajavitás akciójában vegyen részt Magyarország minden termelő- és keresőosztálya. (Általános, élénk helyeslés.) Ha a mélyen tisztelt kormány találni fog egy megoldási módot, amely ezt lehetővé teszi, s amely ezt biztosítja a gazdák részére, akkor nem szóltam egy szót sem. Előre kijelentem, hogy minden igazságos megoldáshoz kapható vagyok. De ahhoz a megohlásboz, amelyet igenis, privát beszélgetésekből tudok s amely ennek ép az ellenkezője volt, amely az áldozatot egyoldalúan csak a gazdáktól követelte, — sohasem fogok hozzájárulni, és még abban az esetben is, ha egymagam maradok, (Felkiáltások jobbfelöl : Dehogy marad!) a gazdák egyoldalú megadóztatása és megkárosítása terére a magam részéről a kormányt követni nem fogom. (Helyeslés jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megbocsátani, hogy szokásom ellenére ilyen hosszan veszem igénybe a türelmüket és untatom önöket, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) de még ecy feladatom van. Egyrészt kérni akarom a kormányt arra, hogy iparkodjék ebben a kérdésben a józan, igazságos, méltányos megoldásnak a módozatait megkeresni, mert én belátom és tudom, hogy a másik oldalon is lesznek és vannak bajok, de állítom, — és ezt felelősségem teljes tudatában mondom — hogy ha a kormányrendelet abban a formában fog megvalósulni, amely formában legelőször a közvéleménybe kidobatott : ennek olyan beláthatatlan és végzetes következményei lesznek, amelyeknek én az országot kitenni nem szeretném. Arra kérem tehát a kormányt, iparkodjék egy plattformot keresni és találni, amely a kölcsönös, jogos érdekeket egyformán kielégíti. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a párt a kormánynak ezt a törekvését nemcsak honorálni fogja, de ebben a törekvésében teljes erejével is támogatni is fogja s ezen a téren készséggel ajánlom fel a mélyen tisztelt minister uraknak legszemélyesebb szolgálataimat is. Óva intem azonban őket olyan lépések elkövetésétől, amelyeknek liorderejét ma még nem ismerjük, s amely lépésekből országos nagy bajok és veszedelmek származnak, ha a magyar gazdaközönségben megingatják azt a hitet, hogy a kormányintézkedések, melyeket kibocsátanak, igazságtalanok és az egyik termelőosztálynak jogosulatlanul kedveznek a másik rovására. T. Nemzetgyűlés ! Most még egy dologról kell beszélnem, (Halljuk ! Halljuk !) amely csodálatos módon került kapcsolatba ezzel az egészen más természetű üggyel : az állami cenzúra gyakorlásának kérdésével. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Talán kis jelentőségűnek látszik a dolog, de miután épen ebben a vitában, amely köztünk és a kormány között a privát érintkezésben a gabonaforgalom szabályozása tekintetében kifejlődött, tulajdonképen a sajtó vitte a főszerepet és a sajtó egy része iparkodott ezt a kérdést elposványositani, elhomályosítani, ráfogásokkal, rágalmazásokkal és hamis beállításokkal megkeverni a nagyközönség belátását, hogy ne lásson világosan és ne tudja, hogy tulajdonképen mi történik és mi az, amit a gazdák akarnak és hangzatos jelszavakat emlegetnek, hogy mindez az »ezerholdasok érdekében« történik s ezt azért teszik, hogy a zavarosban ekként lehessen a plutokrácia kis játékait tovább játszani, panasz tárgyává vagyok kénytelen tenni, hogy a sajtót ebben a törekvésében az állami hivatalos cenzúra is támogatta. Amit állítok, t. Nemzetgyűlés, mindig bizonyítani is szoktam. A múlt hét szerdáján hallottam először autentikusan, hogy ilyen gabonarendeletet készülnek kibocsátani. A következő napon, csütörtökön volt a Köztelekben a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége végrehajtó bizottságának ülése, amelynek tagja lévén, oda elmentem, kötelessi'gszerüleg felszólaltam és a gazdák érdekeit, amennyire tőlem tellett, védeni iparkodtam. A végrehajtóbizottság egyhangúlag állást is foglalt a készülő kormányrendelet igazságtalanságaival szemben. A kommünikéket, amelyeket erről a gyűlésről a lapok közölni akartak, a cenzúra egyszerűen törölte. Pénteki napon itt a Ház folyosóján egyik általam igen nagyrabecsült keresztény és nemzeti irányú lapnak, az Uj Nemzedéknek munkatársa megállít a folyosón és figyelmeztet rá: Kérem, képviselő ur, az OMGE-ben tegnap történteket a cenzúra elhallgattatta, most nem vagyunk tájékozva, mi történt ott tulajdonkép, micsoda a gazdáknak hivatalos felfogása ebben a kérdésben, legyen szíves bennünket tájékoztatni, legyen szives nem egy intervjuban elmondani, hogy tulajdonképen mi az önök álláspontja. Az intervju, amelyet még át is néztem, mielőtt a lapnak írásban elküldték, hogy ne csússzék bele valami olyan, amit én nem mondtam, a következőképen hangzik (olvassa) : »Gaal Gaszton munkatársunknak a következőket mondotta : A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének végrehajtóbizottsága az én felszólalásom