Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-50

170 A Nemzetgyűlés 50. ülése 1920. évi június hó 1.-én, kedden. alapján erélyesen állást foglalt a gyapjurekvirálás és a forgalmi értéknél sokkal alacsonyabb beváltás ellen. Szembehelyezkedett a bizottság a gabonarekvirálások ama formájának fentartásával és végrehajtásával is, amelyet jobbrólbalról portálnak. A gazdaközönség nem zárkózik el az elől, hogy az állam körülbelül egymillió mm. gabonát rekvirálhasson tisztviselői részére. Erre azonban nincs is szükség, mert ezt a mennyiséget önként is beadják. Azonban, egyéb megszorításokra, különösen az árat illetőleg, nem fog belenyugodni és tiltakozik minden további korlátozás és ilyen egyoldalú megadóztatás ellen. A kormány különben is többször kijelentette, hogy nem lesz több rekvirálás. Most tehát érthető a gazdák meglepetése az ujabban állítólag tervbe vett rekvirálás elrendelésekor. Gondoljuk csak meg, hogy a termeléshez nélkülözhetetlen össles cikkek ezerszeres áron jutnak a gazdákhoz. Az állam semmiben sem siet a gazdák segítségére, az ipari uzsora megszüntetésében. A mai gabonaárak a termelő költségeit sem fedezik, nem jogos tehát az, hogy az állam limitált áron vegye el a termést és a gazdák kontójára akarja újból a valutát javítani. A közterhek viselésében egyformán kell részesednie minden termelőosztálynak. Eddig az ármaximálások és rekvirálások révén, szinte kizárólag a gazdák viselték a közterheket s az ipari, kereskedelmi és pénzplutokrácia merészen kibujt ilyen intézkedések alól. Hogy a kivitelt miképen szabályozza az állam, abba nem szólhatunk bele. A gazdát csak az érdekli, hopy tőle terményét hogyan és mennyiét veszik el. így szólt az intervju. Azt kérdezem attól, aki ezt végighallgatta : van-e ebben egy mákszemnyi izgatás, van-e ebben egy mákszemnyi támadás ? Nem a legtárgyilagosabb, legrövidebb leadása-e annak az álláspontnak, amelyet nézetem szerint a gazdaközönség joggal és helyesen foglal el? A cenzúra keresztül is engedte, mert hiszen méltóztassék megnézni, az »Uj Nemzedékiben van kinyomva, ebből olvastam fel. Időközben azonban, — ki, ki nem? fogalmam sincs róla, — nyomás közben elrendelte a cenzúrázást. Méltóztassék megnézni az azután nyomtatott Uj Nemzedéket, (felmutatja) fehér foltot méltóztatnak találni ennek az intervjunak a helyén. Tehát valamely szerv intézkedett. Hogy mely szerv az, amely a cenzúrával igy intézkedhetik, hogy nyomás alatt levő lapokból egy cikket kidobjanak, nem tudom, de a vasútra kiment, eleinte nyomatott példányokban benne van, a későbbi példányokból, amelyek a rendelkezés után kerültek ki a nyomdából, a hasábot egyszerűen kilökték és a gép nyomta tovább a lapot, de ezekben már nincsen benne az intervju. Ugyanebben a cenzúráit lapban, ha megnézzük a másik oldalt, találunk még egy fehér foltot. Ha megnézzük a cenzurátlan példányt, mi van ebben? (Olvassa): »Elégedetlenek a kisgazdák. A kisgazdapárt körében, mint beavatott forrásból értesülünk, nagy elégedetlenség mutatkozik részint a földbirtokroform-javaslattal szemben, amelyet a jövő héten terjeszt a Nemzetgyűlés elé Rubinek G-yula földmivelésügyi minister, részint pedig a mezőgazdasági érdekképviseletekről szóló törvénytervezet miatt, amelyről most tárgyalnak a bizottságban. A kisgazdapárt lényegbevágó kifogása a földbirtokjavaslattal szemben az, hogy a reform nem elég demokratikus, továbbá nem állapítja meg, ki jogosult arra, hogy földet kapjon. Nem állapítja meg a föld árát sem, aminek megállapítása meglehetősen nehézkes.« »Az elégedetlenség a nagyatádi-féle frakcióból táplálkozik. Kifogásolják azt is, hogy a mezőgazdasági érdek képviseletekről szóló javaslatban a földmunkások és törpebirtokosok nem jutnak számukhoz mórten megfelelő képviselethez. Hivatkoznak arra is, hogy a keresztény nemzeti egyesülés pártja tiszántúli kortesutján meglehetősen kihasználta a földbirtokreformnak ezeket az antidemokratikus intézkedéseit és nagyban eltolták a választási kilátásokat, csökkentve a kisgazdák esélyeit. Egész bizonyos, hogy a tiszántúli választások megejtése után a nemzetgyűlésen a pártok egészen uj átcsoportulása fog megtörténni. A nagyatádi-féle frakció külön fog válni és előreláthatólag kooperációba lép a nemzeti egyesülés pártjának demokratikus elemeivel.« Hát, t. Nemzetgyűlés, azt kérdem én, mi van ebben e cikkben nemzetellenes, közveszélyes, és közcsendet vagy közrendet háborító dolog, ami feljogosította a cenzúrát arra, hogy ezt is törölje? S ime nyomtatásban ez a cikkecske mégis kilökődött ! (Zaj. Felkiáltások balfelöl : Hallatlan f) Mikor én az első kilökést néztem, — miután az az álláspontom és azt keresem : cui prodest ? — kinek használ valami akció, amely be fog következni és miután abban a valutajavitási rendeletről van szó — azt képzeltem, hogy talán a pénzügyministerium felől fuj a széi és a pénzügyministerium utasitotta a cenzúrát: ezt a cikket lökjétek ki, mert ez az én valutajavitási szándékaim kivitelét neheziti ! Mikor pedig a másik kicenzurázott cikket láttam, azt gondoltam, hogy itt alighanem a földmivelésügyi ministerium tájékáról fuj a szél, mert az inkább a mostani földmivelésügyi minister ur körének lehet esetleg kellemetlen. 8 mikor azon töprengtem Ábrahámként : »keze szőrös, tehát Ezsau, a hangja azonban Jákobé« és nem tudtam eldönteni magamban, hogy e cenzúrát ki irányíthatta, akkor mit tesz Isten? Szemembe ötlik, hogy az »Uj Nemzedék«-ben még egy harmadik kicenzurázott cikkecske is van. És miután az a közgazdasági rovatban van, élénk kíváncsiság vett rajtam erőt, hogy miféle olyan izgatást lehet váljon a közgazdasági rovatban kifejteni, amely szükségessé teszi, hogy az államhatalom dirigálása alatt álló cenzúra nyomása alatt kilökjék a cikket