Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-50
À Nemzetgyűlés 50. ülése 192C minden betűjét, minden szavát aláírom és hat esztendőn keresztül egyebet nem tettem, mint ezt hirdettem. Én nem szégyenleném magamat ezért a határozati javaslatért, ha én nyújtottam volna be ; de nem én nyújtottam be. Ezt a határozati javaslatot a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének 1917. évi június hó 10-ikén tartott rendkivüli szövetségi nagygyűlése elé Rubinek Gyula jelenlegi mélyen tisztelt minister ur nyújtotta be s a naggyülés ezt egyhangúlag magáévá tette és elfogadta. Huszár Károly: Három év alatt mi minden történt az országban ! (Zaj. Elnök csenget.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Aat hiszem, ezek után nem méltóztatnak zokon és rossz néven venni, hogy bizonyos megnyugvással tekintettünk az idei aratás elé, mert hiszen kizártnak tartottuk azt, hogy ezek után a nyilatkozatok után és a pártprogramm ellenére a magyar mezőgazdasággal szemben valami egyoldalú atrocitás, egyoldalú sérelmes intézkedés történhessék. De megerősített ebben engem egy másik kompetens, előkelő vezető férfiúnak a nyilatkozata is, a ki egy alkalommá], mikor más ügyben nála jártam, magához kért ; részletezte előttem azokat a terveket, amelyek a termésnek folyó évi felosztására vonatkozóan a kormányt foglalkoztatják és kifejtette előttem azt a gondolatkört, hogy miképen gondolják ők az idei termés felosztását végrehajtani. Ez Térffy államtitkár ur volt, a ki a közélelmezés országcs kormánybiztosa lévén, el kel] őt fogadnom ezen a téren a legkompetersebb tényezőnek. Térffy államtitkár ur annyit mondott nekem, hogy az idén a mezőgazdasági gabonaterményeket sem maximálni, sem rekvirálni nem készülnek, —- mindössze annyit akar az állam a gazdáktól holdankint behajtani egy kivetendő kulcs szerint, amennyi a köztisztviselők s általában a közalkalmazottak . . . Huszár Károly: Fixfizetésü alkalmazottak! (Zaj. Felkiáltások a baloldalon : Magánalkalmazottak is !) Gaal Gaszton: ... a közalkalmazottak ellátására szükséges. Bocsánatot kérek, tessék megengedni, hogy én mondjam el, mit mondott nekem Térffy államtitkár ur, mert én minden szóra sú 1 .yt helyezek. Csak a köztisztviselők és közalkalmazottak ellátására szükséges mennyiségről volt szó s ezt a mennyiséget akkor 650.000 métermázsában jelölte meg előttem. Ez a Sedelmayer-féle rendszer, amely egy bizonyos kvótát, 30—40—50—60 kilót, je nach dem, annyit, amennyi szükséges, a gazdáktól egyszerűen limitált áron bekér, a többire nézve pedig szabadkezet ad a gazdáknak, hogy azt értékesitsék ugy, ahogy tudják. Én azt mondottam Térffy államtitkár urnák, hogy a megoldásnak ezt a módját teljesen helyeslem, annak ellenére, hogy ez sem egészen igazságos, mert hiszen a köztisztviselő, nemcsak az én köztisztviselőm, a gazdáké, hanem az egyetemlegességé, (Ugy van! jobb felől.) a katona nemcsak az én katonám, hanem az egész országé (Ugy van ! jobbfelől.) és az ezekről való gondoskodás költségeiben, ha teljes igazságot akarunk, ). évi június tió 1-én, kedden. 163 az összes adósóknak adó arányában egyformán kell részesedniök. (Ugy van ! jobbfelől.) Mindennek dacára azt mondottam Térfrynek, hegy ha megszűnik az a gyötörtetés, amelyben öt esztendeig volt része a magyar gazdaközönségnek, és amelyet csak az tud méltányolni, aki azt átszenvedte, szives örömest belemegyek és kilátásba helyezem, hogy a magyar gazdaközönség beleegyezik abba, hogy a közalkalmazottak részére szükséges összes gabonát még olcsón limitált áron kérje be bizonyos progressziv kulcs szerint, — a kisebb birtokoktól kisebb kulcs szerint, a nagyobb birtokoktól nagyobb kulcs szerint — sőt azt mondottam Térffy államtitkár urnák, hogy ne »650.000 métermázsát vegyetek el, hanem vegyetek el egymillió métermázsát, mert az a 350.000 métermázsa többlet nagyon jó lesz a ti kezetekben arra, hogy ha valahol hiány, éhinség áll elő, vagy bármily okból momentán gyors segitségre lesz szükség, legyen az államnak bizonyos gabona- vagy liszttartaléka, amelyet az adott esetben a veszélyeztetett helyre gyorsan odadobhat«. Azt mondottam, vegyetek el egymillió métermázsát, sőt az elől sem térek ki, hogy a hadirokkantak és hadiözvegyek, a munkaképtelenek részére (Elénk helyeslés.) — hangsúlyozom, a munkaképtelenek részére — az állam szintén biztositson bizonyos mennyiséget. Huszár Károly: A munkások és magántisztviselők részére ! Gaal Gaszton : Bocsánatot kérek, méltóztassanak megengedni, hogy én most a gazdák álláspontját képviseljem. A magántisztviselők álláspontját majd ki fogja fejteni más ; erre én nem érzem magamat hivatottnak. Ismétlem, azt mondottam, az elől sem térek ki, hogy a rokkantakról és a munkaképtelen hadiözvegyekről és természetesen a hadiárvákról is limitált áron gondoskodjék az állam, bár a megoldást sokkal jobb kezekben tudnám, ha azt nem centralizáltan kezelnék, hanem— ahogyan a szegényügyet is kezelik — a községekre biznák ennek a kérdéseknek gyakorlati elintézését. De erről lehet disputálni, ez gyakorlati, végrehajtási kérdés. Mondom, készségesen kijelentettem hozzájárulásomat és biztositottam róla az államtitkár urat, hogy ebbe a gazdaközönség a legnagyobb örömmel bele fog menni, ka ezen az áron megszabadul a vexaturától, attól a szekatúrától, attól a mindennemű ezerféle panamától és mindenféle gyötörtetéstől, amelynek öt esztendeje ki van téve. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Azzal váltam el Térffy államtitkár úrtól, hogy a megoldás körülbelül ez lesz. Természetesen ezek után egészen meg voltam nyugodva abban a tekintetben, hogy valami más terv, pláne incidentaliter és meglepetésszerüleg nem fog felmerülni. Pedig élhettem volna a gyanúperrel, mert azokból a körökből, amelyek rendesen nagyon jól szoktak értesülve lenni a kormány szándékai felől, (Halljuk ! Halljuk I), amelyeknek orra különben is megbecsülhetetlen, mert mindent rögtön kiszimat 1, az éleiőr
