Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-50

164 A Nemzetgyűlés 50. ülése 1920. évi június hó 1-én, kedden. mes zsidó kereskedőkörökből én már hónapokkal ezelőtt hallottam, hogy »kérem, gabonamonopólium lesz.« Egy lekicsinylő kézlegyintéssel intéztem el akkor az egész kérdést ; ne beszéljenek bolondokat, hát csak nem képzelik, „hogy ez a gabonamonopóiium és általában ennek' a rendszernek további fenntartása a jelenlegi kurzusban lehetséges legyen ? Mosolyogva felelték, »hát kérem,ramint méltóztatik«. Azután bizonyos figyelmeztetéskép vehettem volna még egy másik momentumot is, t. i., hogy a közélelmezési ministériumnak az az államtitkárja, a ki a fő-főfaktor volt a közélelmezési kérdésekben, egyszer csak mint munkaképtelen penziónáltatik és egy előttem egészen ismeretlen idegen részvénytársaság vezérigazgatójává megválasztatik. Nem törődtem a dologgal, mert hiszen mi közöm nekem ahhoz, hogy egy penzionált államtitkárt micsoda részvénytársaság választ meg elnökigazgatónak, ahol azután százezrekre menő fizetést kap a nyugdíja mellé. Kicsit furcsa volt ugyan, mert nyugdíjazni csak olyan tisztviselőt szokás, aki munkaképtelen, de hát gondoltam magamban, az államnak már munkaképtelen, egy privát részvénytársaságnak még mindig jó, — ám legyen azé a részvénytársaságé. Kár lenne az ilyen kérdéseket bolygatni. Hegyeshal

my Lajos : Kár bizony ! Gaal Gaszton : De utóbb meghallottam, mélyen tisztelt képviselő ur, hogy ez a részvénytársaság, amely alakult, nem magán részvénytársaság, hanem tulaj donképen állami intézmény. Akiket oda beválasztanak az igazgatóságba, azokat mind csak az állam, a kormány tudtával és akaratával lehet beválasztani. Es egészen más szint kap ez a dolog a penzió szempontjából is és egészen más szint kap a további fejlemények szempontjából is, amikor azt látom, hogy a penzionált államtitkár urat tulaj donképen kineveztette az állam egy másik intézmény, egy részvénytársaság élére, amely részvénytársaság a gabonaforgalomról szóló rendeletről elterjedt hirek szerint lenne hivatva, — lenne, igy használom a s ót — arra az egész ötmillió mm.-nyira tervezett kivitelünknek a pénzügyi lebonyolítására. Hegyeshalmy Lajos: Nagyon helyes. Gaal Gaszton : Azután, némiképen felnyithatta volna a szememet az időközben megjelent gyapjurendelet is, (Mozgás balfelől. Vgy van ! ugy van / a középen.) amely egyike azoknak az atrocitásoknak, amelyeket a gazdaközönség jogos érdekeivel szemben az állam és a kormány elkövet, őszintén megvallom, ez is bántott engem, mert az a természetem, hogy minden igazságtalanság bánt és felháborít. Miután azonban a gyapjú tudvalévően csak a közép- és a nagybirtokot érinti, —• kisbirtokos gyapjút eladásra egy sem termel — nem tartottam a kérdést annyira fontosnak, hogy ebből a gyapjukérdésből kázust csináljak. Gondoltam magamban, azok a nagy- és középbirtokosok majd meg fogják tudni védeni a maguk érdekeit ; amint hallom, az azóta beállott tárgyalások alatt lényegesen sikerült is nekik az igazságtalanságot legalább is leszállítani s az eredetileg — ha nem csalódom — 180 koronában megállapított tiszta gyapjuárakat 300 koronára felemeltetni, holott a tiszta gyapjúnak ma 650 korona a forgalmi ára. Valamit, mondom, ezek a nagybirtokosok vissza tudtak maguknak a jogos tulajdonukból szerezni ; én azonban nem tartottam szükségesnek azt, hogy e kérdésből kázust csináljunk, mert abban nem a gazdaközönség egyeteme van érdekelve, hanem annak kizárólag csak két osztálya : a közép- és a nagybirtokos osztály. Mondom, ez is egy intelem lehetett volna nekem arra, hogy alighanem készül mégis valami ; mert ha az első lépést megteszi egy kormány bizonyos irányban, rendesen követni szokták azt a további lépések is. Még egy intelmet kaptam, t. Nemzetgyűlés ! Körülbelül három héttel ezelőtt olvastam a Pester Lloyd egy cikksorozatát, amelyet Bacher Emil, a budapesti malom-koncern vezető igazgató-férfia bocsátott közre és amelyben nagyszabású terveket fejtett ki arra vonatkozólag, hogy ha a gazdáktól a mai áron elszedi a kormány a gabonát, milyen brilliáns üzletet lehet azzal csinálni valutajavítási szempontból külföldre ; az állam nagyon könnyen szerezhet magának 10—12 milliárdot. Azokról a milliárdokról természetesen hallgat ez a cikk, amelyeket az illető központi malomkoncern keres mellékesen ezen az üzleten, amely abban az esetben, ha az állam ezt a tervet megvalósítja, elérné azt, hogy az egész kiviteli őrlést kizárólag ez a privilegizált egynéhány malom kapná meg és az összes többi malmok ki lennének rekesztve az őrlés e részének végrehajtásából és hasznából. Mondom, ez a cikk már kissé felnyitotta a szememet, mert ismerem már a régi időből a dörgést és tudtam azt, hogy ha a Lloyd megszólal, ha Bacher Emil megszólal, ő hiába nem beszél ; itt valaminek a háttérben lenni kell. Akkor kezdtem törődni a dolgokkal, kezdtem érdeklődni, hogy mi ez, vájjon mi történik itt ? Szimatolni kezdtem és szimatolásom eredménye a következő : (Halljuk I) Megtudtam, hogy a közélelmezési hivatal kezdeményezésére egy ankét tárgyalta a folyó évi gabonaforgalom lebonyolításának kérdését, amely ankéten részt vettek — megjegyzem, csak hallomásból tudom, tehát a számadatokért és a személyi adatokért nem állok teljesen jót, mert nem közvetlen • tapasztalatból értesültem — résztvettek 5—6 ministerium képviselői, a főtisztviselők, résztvettek az érdekelt és az érdekeltek közé bejutni kívánó malmok képviselői, részt vett Budapest székesfőváros képviselője, ott voltak különféle más közgazdasági tényezők ; (haditermény, stb. ); számszerint mintegy 40—50 tagból állt ez az értekezlet, amely hivatva volt dönteni a magyar gazdaközönségnek, tehát az összlakosság 75%-ának a sorsa felől. S ha azt méltóztatnak kérdezni tőlem, — mert én is ezt kérdeztem, — hogy a gyakorló, a tényleges gazdák közül ki volt ott, amikor az ő sorsukról döntöttek, hányan és kik voltak ott, akik képviselték a gazdaérdekeket és fel-