Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-50

160 A Nemzetgyűlés 50. ülése l évi június hó 1-én, kedden. Megtörténik az is, hogy jugoszláv hatósági asszisztencia mellett az utcai csőcselék a bolsevizmus mellett gyűlésezik és Magyarország ellen ezúton csinálnak hangulatot és aláírásokat gyűjtenek. Nem akarom feltételezni azt, hogy mindezek a visszaélések a jugoszláv kormánynak tudtával, utasítására és beleegyezésével történnek, azonban meg kell vizsgálni az esetet. (Zaj a baloldalon.) Meskó Zoltán : Halljuk ! Halljuk ! Szomorú dolgok ezek ! Szabó Sándor: És hogyha ezek a jugoszláv kormánynak a beleegyezésével és utasitására történnek, rá kell mutatni azokra a következményekre, melyek a békülékenységi elv és a békeszerződésben foglalt feltételek be nem tartásából származhaznak. Tisztelettel kérem a t. kormányt és a t. külügyminister urat, méltóztassanak egész alkotmányos hatalmukkal, tekintélyükkel, a tényeknek legmesszebbmenő szigorú beállításával odahatni, hogy ezeknek az atrocitásoknak egyszer már végük legyen. Méltóztassanak odahatni, hogy e szerencsétlen véreink ebből a lehetetlen állapotból végre kiszabadulhassanak. Fájdalmas daccal, elborult homlokkal, de fölemelt fővel tűrték idáig is a megszállás minden nyomorát és tűrik továbbra is, de itt a magyar Nemzetgyűlés szine előtt és az egész világ szine előtt meg kell állapitanunk, hogy a háborúban vitézül harcolt magyar nemzet ezt a sorsot nem érdemelte, rá kell mutatnunk, hogy a nemzet becsületesen telj esitette mindig kötelességét és egy a sors csapásai által lesújtott nemzetet igy megalázni nem lehet. (Igaz ! ugy van !) Meg kell ezt állapitanunk és büszkén kell hivatkoznunk a külföld jobb érzésére, humánus érzésére is. Azoknak a szenvedő magyar véreinknek pedig azt üzenjük és azt kivánom odakiáltani, hogy tűrjenek, szenvedjenek, mert az ő szenvedésük a mi erősségünk és hallják meg odaát is, hogy az ő golgothaj árasukból fog elkövetkezni az egységes, a törhetetlen Magyarország feltámadása. (Igaz ! Ugy van ! Elénk éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Következik Gaal Gaszton képviselő ur napirend előtti felszólalása. Gaal Gaszton : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt engedelmet kell kérnem, hogy abban a kérdésben, amelyben felszólalni szándékozom, kicsit hosszasabban legyen szabad igénybevennem a t. Ház türelmét és szokásom ellenére, talán hosszabban beszélnem, mint szeretnék, de a kérdésnek nagy fontossága, hordereje és kihatása a nemzet legnagyobb részére, a mezőgazdasági foglalkozásból élők exisztenciájára, kötelességemmé teszi, hogy vele behatóbban foglalkozzam. S méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban beszédem második részében kitérjek a cenzúra működésére is, amely épen ebben a kérdésben meglehetősen csodálatos színben mutatkozott. panaszok. Memorandumaikban ugy a magyar kormányt, mint a külföldi missziókat egyre kérik, hogy segitsenek rajtuk. Kérő szavuk eddig süket fülekre talált. Talán nem is tudnak rajtuk segiteni. Egy megtépázott, megcsúfolt, kitaszitott népnek sorsára jutottak ezek és nem találunk szavakat annak a kétségbeesésnek, annak a szenvedésnek kellő ecsetelésére, melyeken ezek keresztülmenni kénytelenek. Adataim vannak arra, hogy ugy Daranya vármegyében, mint Bács-Bodrog vármegyében most, a békeszerződés aláirását megelőzően négy nappal még mindig követelik a magyar köztisztviselőktől a hűségeskü letételét. Hogyha ők őszintén akarnák ezt a területet viszszaadni, mire való akkor ezeket ujabb sanyargatásnak alávetni és követeim tőlük a hűségeskü letételét ? Attól a lélekben meggyötört néptől követelik a hűségesküt, mely a szenvedések súlya alatt már-már Istenét is megtagadta, akire most az eskü letételét követelik tőlük. Borzasztó sors ez, t. Nemzetgyűlés. Engedtessék meg nekem, hogy egypár tárgyilagos adatot itt kiemeljek, melyeket most az utolsó napokban ezen megszállott területekről kaptam. (Halljuk ! Halljuk I) Az ottmaradt és magyar érzelmű állami és városi tisztviselőktől, tanári, tanitói és birói kartól ujabban és ismételten követelik a hűségesküt. Az eskü megtagadása esetében ezeket is ki fogják utasítani. Az adott terminus június 1-én jár le. A polgárságra most már harmadízben vetnek ujabb jogtalan és súlyos adókat, amelyeknek esetleges behajtása a polgárságot teljesen a tönk szélére juttatja. A kincstári és városi középületeket, miután a felszereléseket már előbb elvitték, áruba bocsátották. Miután vevő természetesen, a dolog természetét tudva, nem akadt, megkezdték ezen épületek lebontását és az épületek anyagát fogják elszállítani. Ilyen alapon lebontották az ottani megszállott területeken levő több milliót érő, 40—50 millió értékűre tehető kincstári barakkokat és azok anyagát elszállítják. Az ottani selyemfonógyár raktárait, épületeit, a gimnázium, a tanítóképezde, a polgári iskolák, az állami elemi iskolák felszereléseit elvitték s most ezeknek épületeit bocsátják áruba. A kórházaknak, és pedig az államilag segélyezett kórházaknak és a városi kórházaknak felszereléseit, ágyait, fehérneműit, a Röntgen-laboratóriumot, az orvosi műszereket, stb. leltárba vették oly célból, hogy ezeket is elszállítják. A hatóságok mindent elkövetnek ezen atrocitások orvoslására, ezen sérelmeknek megakadályozására, valamint kérték egy antantbizottság kiküldését, azonban idáig, sajnos, segítség nem érkezett. Tehetetlenül kénytelen tűrni a lakosság, hogy a megszálló martalócok az utolsó vánkost is kihúzzák a polgárság feje alól, akkor, amikor ezt a területet a békeszerződés szerint az anyaországhoz tartozónak tekintik és a megszálló martalócoknak innen már ki kellett volna hurcolkodniuk.